Művelt táj és épített hagyomány – Az egri vár felvonójára kiírt pályázat III. díjas alkotása
Fenes Tamás DLA, Monory Rebeka, Perényi Flóra és Vörös Tamás DLA a BME Urbanisztika Tanszékének DLA hallgatói és tanárai „Az egri vár új, attraktív emelő-berendezéssel történő megközelítése" c. pályázaton az épített és természeti elemek szövetének értelmezéséből indították gondolkodásukat.
A hely egyediségét a várdomb és a település közötti határterület adja, amely a táji és épített környezetet egy egységben láttatja. A vár időközönkénti alakításai befolyásolták a település formálódását, így az épített környezet egyedi lenyomata alakulhatott ki: a városi szövet lassanként hozzánőtt a dombhoz, amelynek a lábába pincéket vájtak, miközben a lejtőkön megmaradtak a kertek. Egyes elemek, például a várat körülölelő zöld kert, vagy a teljes hegyet átszövő pinceágak alulhasznosítottak, nem szerves részei a városhasználatnak. A tervezett téralakításokkal és építményekkel a várdombot övező publikus terek és a turisztikai attrakciók közötti kapcsolat megteremtését, közösségi funkciók kialakítására alkalmas helyek létrejöttét kívánjuk elősegíteni.
A terv a már meglévő, összetett térsorhoz kapcsolódik, azon keresztül vezeti a látogatót; a pincéből nyíló sötét akna zártságát a megérkezésnél felnyíló panoráma ellensúlyozza. A pincerendszerek hozzárendelése a városi szövethez új térkapcsolatok lehetőségét is biztosítja. A Dobó István utca mentén kialakult és a tervben újraértelmezett tér a jelenlegi parkolóterület helyett városi köztérként funkcionálna.
tér vagy tömeg?
A várost és az alakított táji elemként megjelenő várdombot a közöttük húzódó házsor és a domb alatt tekergő pincerendszer kapcsolja össze. A település fejlődésének következményeként az egységes térfal több helyen hiányos, ilyen a Dobó-bástya alatti tervezési helyszín is. Az üres területek (időleges) hasznosítása és téri lehetőségei miatt a folyamatos térfal nem épült vissza.
Az általunk tervezett tér nyitást enged, és bevezető elemként is szolgál a várat körülölelő zöld sáv megközelítéséhez. A zárványként működő természeti terület a belváros közvetlen közelségében új lehetőséget kínál a várdomb használatára, tájépítészeti elemekkel gazdagítva azt. A javasolt kiegészítés követi a meglévő morfológiai sajátosságokat, folytatja a megkezdett vár-sétány koncepciót. A terv a Dobó István utca mentén létrejövő téren a bütü-helyzetekhez épületekkel csatlakozik, követve az évszázados beépítési hagyományt. A hiányzó térfalat nem építményekkel, hanem természetes, zöld tömeggel állítjuk vissza. Ez létrehoz egy sajátos mikroklímát, árnyékot ad, szabályozza a tér intimitását és helyzetbe hozza a vár-szoknyán való körbejárást.
(re)konstrukció
A fogadóközpont épülete a Dobó utca mögötti pincehálózat fő ágába köt bele egy nyaktaggal, követve a hagyományos térformálást: a pincéket a várdomb alatti területen jellemzően épületből vagy az épület udvaráról indítva vájták a hegybe. A ház mögötti, egy szinttel feljebb lévő udvar beköthető a déli várfal alatti út már kialakult sétányrendszerébe. Ezt a lehetőséget kihasználva, valamint a várfal és az épületsor közötti különleges helyzetre reagálva a tervezett kiegészítés egy-egy lépcsővel kapcsolódik az udvarhoz.
A meglévő barokk épület legnagyobb értékét képző belső térstruktúráját helyreállítjuk, a boltozatos terek a funkciókhoz kapcsolódóan kiemelt szerepet kapnak. A földszinten kiállítóterek, a kapuátjáróhoz kapcsolódó pénztár, az emeleten az étterem fogyasztóterei helyezkednek el. A kiszolgáló terek részben a meglévő alárendelt helyiségekben, részben az emelet boltozat nélküli helyiségeiben kerülnek kialakításra. A kiegészítés nem formai, hanem a ház eredeti állapotából előálló rendből adódik. A visszaállított barokk térarány és a mellérendelt új építés egyedi helyzetbe kerül; a két réteg képes egymással a működés és a visszafogott térformálás révén minőségi egységet képezni.
formaalakítás és anyaghasználat
A közvetlen környezet jellemzően vakolt homlokzatokat és égetett kerámia tetőket mutat. A település nőtt, organikus jellegéből adódóan az egymás mellé kerülő felületek nem kerülnek tökéletes fedésbe, láthatóvá válnak tűzfalak és oldalhomlokzati felületek is; ez a sokszínű térbeli struktúra az egész belvárost jellemzi. Ezt a terv különleges értékként kezeli: a Dobó István utca 30. épületétől kissé elhúzott új beépítés folytatja az utcában jellemző házak morfológiáját, míg az épületbütüről elmozdított folytatása láttatni engedi a meglévő épület oromzatát is. A tervezett kompozíció a már kialakult szerkesztési és komponálási elvek révén a meglévő utcaképbe illeszkedik, csak részletmegoldásai és anyaghasználata mutat kortárs építészeti karaktert. A fogadóépület mögötti, azzal egységet képző lépcsős tér a Dobó István utca 30. mögött kialakult udvart, ezáltal a várfal-sétányt köti össze az utcával.
Monory Rebeka, Perényi Flóra, Fenes Tamás DLA, Vörös Tamás DLA
Szerk: Somogyi Krisztina