„Ne rombolj – építsd át!” – A 2021-es Pritzker Prize díjazottja Lacaton és Vassal

Anne Lacaton és Jean-Philippe Vassal építészpárosa kapta idén az építészeti Nobel-díjként is emlegetett Pritzker-díjat – jelentette be Tom Pritzker, a díjat finanszírozó Hyatt Foundation elnöke március 16-án. "Lacaton és Vassal munkássága az építészet demokratikus szellemiségét tükrözi" – olvasható a zsűri értékelésében.

Részlet a zsűri értékeléséből:

A 2021-es zsűri tagjai:

Alejandro Aravena, Barry Bergdoll, Deborah Berke, Stephen Breyer, André Aranha Corrêa do Lago, Kazuyo Sejima, Wang Shu, Benedetta Tagliabue, Martha Thorne, Manuela Lucá-Dazio

Anne Lacaton és Jean-Philippe Vassal

Anne Lacaton (1955, Saint-Pardoux, Franciaország) és Jean-Philippe Vassal (1954, Casablanca, Marokkó) az 1970-es évek végén találkoztak építészeti tanulmányaik során, melyet mindketten az École Nationale Supérieure d´Architecture et de Paysage de Bordeaux-n végeztek. Az építészkar befejezése után Lacaton várostervezést tanult Bordeaux-ban, Vassal pedig a nyugat-afrikai Nigériába költözött, ahol szintén várostervezéssel foglalkozott. Lacaton gyakran meglátogatta Vassalt Nigériában, és itt, a sivatagos ország nyersanyaghiányából fakadó alázatosságot látva alakult ki egész pályájukat meghatározó építészeti szemléletük. Első közös projektjük is itt készült el, Niamey városában. Egy helyi alapanyagokból készült szalmakunyhót terveztek, melyet a megépültét követően két év alatt elhordott a szél. Ez arra inspirálta őket, hogy semmit ne bontsanak le, ami megmenthető, ehelyett fenntartható módon alakítsák át a már álló épületeket.

1987-ben alapították meg közös irodájukat Párizsban, melynek megalapítása óta számtalan projekten keresztül demonstrálták sokak szerint vakmerő elképzeléseiket. A több mint három évtized során terveztek privát és szociális lakásokat, kulturális és akadémiai intézményeket, köztereket és városfejlesztési stratégiákat is. A duó építészete tükrözi elköteleződésüket a társadalmi igazságosság és fenntarthatóság felé, mely nagyvonalú és szabadon felhasználható tereikben, valamint gazdaságos és ökologikus anyaghasználatukban is megmutatkozik.

A fizikai és érzelmi jóllét megteremtése szintén fontos szándék munkájukban. Az 1993-as franciaországi Floirac-ba tervezett Latapie House projektjüknél például az üvegházak technológiáját alkalmazták a megfelelő bioklimatikus viszonyok megalkotására: a napfény felhasználásával, természetes szellőztetéssel, árnyékolókkal és szigeteléssel szabályozható és kellemes mikroklímát hoztak létre az épületben. „Nagyon korán elkezdtük tanulmányozni a botanikus kertek üvegházait, melyekben lenyűgöztek a törékeny virágok, a gyönyörű fényjáték és az a képességük, hogy képesek a külső klímát teljesen megváltoztatni. Ez egy atmoszféra és egy érzés, és mi ezt akartuk átültetni az építészetünkbe." – mondta el Lacaton.

Mind újépítésű házaiknál, mind épületátalakításaiknál munkásságuk meghatározó része a meglévő iránti tisztelet. 1998-ban egy privát lakóházat terveztek Cap Ferret-be, egy üresen álló telekre, ahol az volt a cél, hogy minimális változtatás történjen a helyszín természetes adottságaiban. Ahelyett, hogy kivágták volna a telken álló 46 fát, az építészek úgy tervezték meg az épületet, hogy azt elemelték a talajszinttől, szabad teret adva a növényzetnek.

Lacaton szerint „a ´már-meglévő´ értékkel bír, ha veszed a fáradtságot, hogy megvizsgáld. A helyszín friss szemmel történő megfigyelésén múlik, hogy megértse az ember mi az, ami ott van és mi az, ami nincs, és hogy hogyan lehet megváltoztatni úgy a helyzetet, hogy a meglévő értékek megmaradjanak."

Ügyesen megválasztott, visszafogott anyaghasználatuk lehetővé teszi a nagyméretű, megfizethető lakóterek építését, ahogy azt egy 2005-ös, 14 családi házból álló szociális lakásprojektjük vagy egy 2015-ös, 59 egységből álló alacsony beépítésű projektjük is tanúsítja – mindkettő a franciaországi Mulhouse-ban található.

Karrierjük során Lacaton és Vassal visszautasították a szociális lakások lebontására irányuló városrendezési terveket, ehelyett arra fókuszáltak, hogy „belülről kifelé", a lakók igényeit figyelembe véve tervezzenek. Frédéric Druot-val és Christophe Hutinnal közös projektjükben 530 lakást alakítottak át a Bordeaux-i Grand Parc három épületében 2017-ben, egyrészt a technikai körülmények megújítása céljából, de méginkább azért, hogy nagyvonalú, flexibilis tereket alakítsanak ki minden lakáshoz anélkül, hogy a lakóknak el kellene költözniük az átalakítási munkák során – mindezt úgy, hogy a bérleti díjak nem emelkedtek a lakók számára. „Soha nem problémaként tekintünk a meglévőre. Pozitívan próbáljuk felfogni, mert rengeteg lehetőség rejlik abban, ami már létezik" – hangsúlyozza Lacaton. „Elmentünk helyekre, ahol az épületek le lettek volna rombolva, és emberekkel, családokkal találkoztunk, akik kötődtek a lakásaikhoz, még akkor is, ha a szituáció nem volt a legideálisabb. Legtöbb esetben ellenezték a bontást, mert szerettek volna a környékükön maradni. Ez a kedvesség kérdése" – folytatja Vassal.

Jelenleg is folyamatban lévő projektjeik között van például egy korábbi kórház 138 lakásos lakóépületté történő átalakítása, közepes beépítésű lakóépületek építése Párizsban és egy 80 lakásos lakóépület Belgiumban. Párizsban továbbá egy irodaház átalakítása, Toulouse-ban vegyes funkciójú, hotelt és kereskedelmi tereket tartalmazó épületegyüttes kialakítása, Hamburgban pedig egy 40 lakásos társasház építése zajlik éppen.

„A jó építészet olyan tér, ahol valami különleges dolog történik, ahol mosolyognod kell csak azért, mert ott vagy" – mondja Vassal. „A várossal való kapcsolat is egyben, kapcsolat azzal, amit látsz és olyan hely, ahol boldog vagy, ahol az emberek jól érzik magukat – egy tér, ami érzelmeket vált ki és örömet nyújt."

Forrás: sajtóközlemény

Ford. és szerk.: Hulesch Máté