Pasztorációs központ kialakítása Veszprém egykori piarista épületegyüttesében

"A volt piarista épületegyüttes az egyik legnagyobb léptékű épített örökségünk a veszprémi vár területén. Elsősorban tágas boltozatos tereivel nyűgözött le minket. A házban máig érezhető a piarista alapítók lelkülete, akik racionális gondolkodásra neveltek, mellette a transzcendens valóságra is nyitottá tették a diákokat."

Történeti áttekintés
A piarista tanítórend Volkra Ottó János püspök hívására érkezett Veszprémbe. Első saját iskolájukat a mai piarista templom helyén 1731-ben, majd ettől délre, a rendház jelenleg is álló, egykori déli szárnyát építették fel. Később, az északi bővítés terveit Tietharth József készítette, a keleti szárny 1769-ben készült el. A piarista telkek korabeli helyszínrajza meglehetősen pontosan ábrázolja a rendház akkor már álló déli szárnyát, a mai templom helyén álló, korábbi gimnázium épületét és a későbbi gimnázium telkét, amelyet az utca felől kerítés határolt íves kapuval. A gimnázium építését 1773 áprilisában kezdték meg. A hivatkozott források megemlítik, hogy a korábbi várfalat le kellett bontani, és az iskola alépítményeként új várfalat kellett építeni, amely komoly anyagi terhet jelentett. Az építkezést Osvald Gáspár piarista szerzetes, építőmester felügyelte. A ház 1778-ra épült meg, amit a bejárati kapu kőkeretének felirata is jelez.

Az 1848-as szabadságharc idején a gimnázium katonai célokat szolgált, az oktatás kényszerűen máshová települt át. A katonaság, a szabadságharc leverése után is, Veszprémben és a gimnázium épületében maradt, amelynek állapota emiatt leromlott. A piaristák az ingatlant végül 1852-ben kaphatták vissza ismét. A rendházat és a gimnáziumot összekötő szárnyat, a mai főlépcsőháztól északra eső épületrészt és a rendház keleti szárnyára is kiterjedő második emeletet 1893-ban építették. A még hiányzó, megfelelő kialakítású rajzterem és díszterem biztosítására, egy gazdagon díszített, új épületszárny épült Schmahl Henrik tervei alapján a telek déli végében.

Az iskola 1948-as államosítása után a gimnázium jogutódja az 1950 óta Lovassy László nevét viselő állami gimnázium lett, amely húsz évig működött a Vár utcai ingatlanban. Ezt követően, a Veszprémi Közgazdasági Szakközépiskola használta az épületet 2008-ig, amit annak állagromlása miatt kellett elhagynia. Az iskola azóta használaton kívül, üresen áll.

Térszervezés és anonim építészet
A piarista együttes, a várnegyedben egyedülálló módon, nagy méretű udvarral kapcsolódik a Vár utcához. Az udvart az utcától elválasztó kerítés már a történeti forrásokban is fellelhető. Több kapu is nyílik a közterület felé, az utca szűkössége így kevésbé érezhető: a hosszan elhúzódó kerítés alkotta térfal helyett több, kisebb falszakasz képez határvonalat, tágas kapuival belépésre invitálva az érkezőt. A szemközti Kis-Szeminárium épülete előtti térbővület szintén ezt a játékot követi, de a megmaradó kerítésfalak, épületek biztosítják, hogy az utca karaktere megmaradjon.

Az épületegyüttesben további két udvar is található, amelyek teljesen különböző karakterükkel kapcsolódnak a belső terekhez. A keleti várfal kertjeinek összekapcsolására a több ingatlanon egyszerre zajló átalakításokkal nyílt lehetőség. Ennek utolsó eleme a piarista épület várfal felé eső kertje, amely elsősorban a gyermekek és családok kikapcsolódását szolgálja játékos kerti elemekkel. Egy átjáróval kapcsoljuk össze a keleti kertek sorát a Vár utcával határos egykori iskolaudvarral, az udvar pedig a kapcsolódó rendezvényi és parkoló funkciók szerint tagolódik. A rendház kolostorudvara megmarad intimebb térnek, amely az elmélyülés, kis létszámú összejövetelek családias hangulatát teremti meg.

A ház homlokzataira az ismétlődés jellemző, amely jól tükrözi az eredeti rendházi, iskolai funkcióból fakadó belső térszervezést. Az épület külső megjelenése csupán ott módosul, ahol a Szent Imre Templom csatlakozik. A templom felújításának tervezésével megbízott építésziroda a két épület közötti kapcsolat tekintetében rekonstruálja az 1769-es állapotot. Számos kényszermegoldást elkerülnek ezzel a döntéssel, és a templom sziluettje is szebben kirajzolódik. Erre a döntésre reagálunk mi magunk is a nyaktag melletti tető kontyolásával, így a ház tömege a zavaró hatású tűzfalszerű megjelenés helyett saroképület jelleget ölt.

A bejáratot a ritmikusan ismétlődő nyílások sorából a régi díszes kőkeret jelöli ki. A recepció mellett kapott helyet a liftet, vizesblokkot, lépcsőt magába foglaló kiszolgáló terület, amely egy XIX. századi épületrészben helyezkedik el: ily módon a függőleges közlekedési és gépészeti mag nem sért barokk boltozatokat, és feltárja a házat a pincétől a padlásig.

A tervezett felújítás után az épületet sokféle, vegyes felhasználás jellemzi majd: levéltári funkciók, kutatószobák, kiállító- és rendezvényterek, étkező, a Mária Rádió új stúdiója, irodai, szállás és üzemeltetési funkciókat rendeztünk el az eredeti térrendszerhez igazodva. Az érsekség családok, fiatalok és lelki gondozók számára szervez majd továbbképzéseket, lelkigyakorlatokat a rendezvényterületen, de külsős események, esküvők lebonyolítására is alkalmas a tervezett kialakítás. A levéltári terület csupán a kutatók számára látogatható, azonban a zárt kolostorudvart és a kerengő egy részét a földszinten megnyitottuk a közönségforgalomnak is. A kiállítóterek az egykori boltozatos tantermek helyét foglalják el. A szállásnak kialakított helyiségek a legfelső szinten helyezkednek el, ahol nincsenek boltozatos terek, az alaprajzi szervezés könnyebben tagolható kisebb egységekre.

Az 1902-ben épült déli szárnyban lévő díszterem jelenleg az egész várnegyed egyik legnagyobb helyisége, így a későbbiekben előadótérként, konferenciateremként működik. Ugyanezen szárny földszintjén a rendezvényeket kiszolgáló étkező-kávézó található, amelynek melegítőkonyháját az alagsorban alakítottuk ki. A meglévő ablakok helyett három új, nagy méretű teraszajtó biztosítja az udvar és a terem közvetlen kapcsolatát.

A téralakításban, a részletképzésben és a bútorozásban az eredeti terekhez igazodó egyszerűségre törekedtünk. Fontosnak tartjuk a homlokzatok megőrzését, tiszteletben tartva az épület karakterét, az egykori piarista alapítók szellemi örökségét. Építészetünk szinte anonim, alkotói vágyainkat az otthonosság megteremtésében éljük meg.

Ivanics Éva
Gutowski Robert

A veszprémi várhegy felújításainak projektbemutatóit ebben a dossziéban gyűjtjük össze.
Szerk.: Pleskovics Viola