REGÉC — a várrom hasznosítása

3. sz. pályamű
tervezők: Tamás Anna Mária, Kovács-Andor Krisztián

3. sz. pályamű
tervezők: Tamás Anna Mária, Kovács-Andor Krisztián
konzulens: Helmle Csaba

Az egyetlen terv, amely felvállalja annak az igénynek a megválaszolását, hogy egy várrom legyen romantikus, festői, akár meseszerű. Ezt az elvárást tekinthetjük gyermekinek, de attól még valós és erős, építtetőben és látogatóban egyaránt.

Figyelemre méltó, hogy a tervezett tetők mégsem rekonstruktívak, „árnyékszerkesztésű” formáik így nem félrevezetők. Megjegyzendő, hogy a várfalak védelme legjobban ehhez hasonló módon, lefedve biztosítható.

A nyugati oldal felőli megközelítés logikus, és vonzó az „időalagutas” megközelítés, (emlékkép Segesvár) megteremtve a várlátogatásra való felkészülés helyét, módját. A fedett lépcsőnek a várétól eltérő geometriája jelzi az ideiglenességét, utólagosságát, segítve az alapkoncepciót, a meseszerűséget.

Az egykori palánk jelzése vadszilvával szellemes gondolat, és jó helyre került a bejárati épület is.

A tervezők igen alapos előkészítést végeztek, helyesen nem kívántak egy újabb sablonos funkciót alkalmazni, és a helyszín érzékeny tanulmányozásának köszönhetően a tervezők nem szenvtelen kívülállókként, hanem a várlátogatást átélve készítették tervüket. Az ábrázolt terek használhatóak, arányosak, a kápolna átalakítás is összhangban van a többi kialakított térrel, áttörtsége vizuálisan kommunikál a kápolna valós szerkezetével.
A beépített új terek itt is, mint az 1.sz. és 6. sz. terveknél önálló konstrukció (dobozok), az eredeti falakat nem érinti, csupán mint megfogás, rögzítés.

A kérdés?
A kép: a fény emléke, melyet az árnyék őriz.
A vár hajdani képe ebben az épített mesében a századok folyamán mindig változó „fény”, melynek megragadott árnyéka romokban megjelenő fekete tömeg, doboz, mely magába foglalja a funkciókat, nem feledtetve az alapgondolatot az árnyékot, mely könnyűszerkezetes, feketetáblás falemezben realizálódik. A gyermek, a mesében „szellemesít” minden aprócska elemet, realitásával nem törődve. S mi egy ilyen absztrakciót (a tervben) hogyan őrzünk meg? Legyen ez a jövő kérdése, mi –alkotók és zsűrizők– megőrizzük a mesét, a zsűri ezt méltányolta, igaznak vélte, úgy, hogy e pályázat „realitás-társaként” a 4. sz. tervet is elfogadta ugyanolyan minősítéssel, tudatván, hogy a mesére a realitás valósága is rávetül.

A Bíráló Bizottság a pályaművet 180.000.-Ft-os I. díjban részesítette.