Kőszeg főterén áll hazánk legrégibb városházája, egyben a modern önkormányzatiság legrégibb intézménye is. Eredeti funkcióját mintegy 600 éve látja el megszakítás nélkül.
A ma látható homlokzat ugyan több ütemben alakult ki, de az 1597-es átépítés óta csak részleteiben változott. Míg egykor a város legértékesebb borainak egy részét is a pincében őrizték, ma főként a homlokzat évszázados sgrafittói őriznek kiemelt értéket. A belső tér ugyancsak az eredetihez hasonló.
Brassó régi városházájának alapjai a kőszegivel egyidősek, története azonban jóval messzebbre nyúl vissza. A mainál tágasabb 15. századi téren először csupán egy őrtorony állt, amit csűrök és istállók vettek körül. Ezek oszlopaira épült a következő évtizedekben egy második szint, immár a városi tanács számára, majd az épület az 1500-as évekre új tornyot, és az átellenes oldalon új szárnyat is kapott.
Az épület ma látható képét, és rizalitos főhomlokzatát az 1778-as felújítás alakította ki. A második világháborút követő években komolyan felmerült a lebontása, hogy a főtér monumentális pártrendezvények tartására is alkalmassá váljon, végül azonban megmenekült, és a Brassó Megyei Történeti Múzeum költözött a falai közé. 49 méteres tornyának harangja ma is minden órában megszólal.
A Sebes-Körös partján 1903 óta áll Nagyvárad eklektikus stílusú városházája, ami a 2010-es évek átfogó felújítása nyomán nyerte vissza eredeti, gazdagon díszített formáját.
A városháza tervezője Nagyvárad számos további épületét is megálmodó Rimanóczy Kálmán. Vezetékneve főként unokaöccse, Rimanóczy Gyula által lehet ismerős, aki a budapesti Pasaréti tér, vagy a Műegyetem szocreál épületeinek tervezőjeként szerzett hírnevet. A család korábbi és későbbi generációi ugyancsak országos hírű építészeket adtak.
Az épület karcsú, de ötven méteres magasságba nyúló tornya tisztán kőből épült szerkezet, rendkívül összetett alapozáson áll a Körös kavicságyán.
A pécsi Széchnyi-téren álló városháza immár a harmadik a város török kor utáni történetében. Elődjét, a Piatsek József tervezte klasszicista városházát 1905-ben, 69 évvel az átadása után bontották le, ami jól példázza, hogy a 6-8 évtizedes épületek lebontása távolról sem a 2020-as évek sajátja.
Az 1902-ben kiírt tervpályázat győztese Alpár Ignác volt, végül azonban számos botrány és fordulat után a jóval hátrébb sorolt Lang Adolf-féle terv valósult meg 1907-re. Az elődjénél egy szinttel magasabb, neobarokk épület ma is a Széchényi-tér meghatározó eleme, földszintjén éttermekkel, üzletekkel.
Marosvásárhelyen szintén az 1900-as években írta ki az új városháza tervpályázatát Dr. Bernády György polgármester. A nyertes tervezőpáros, Komor Marcell és Jakab Dezső aztán nem csak ennek az épületnek, de néhány évvel később a szomszédos kultúrpalota tervezésének megbízását is elnyerte, létrehozva Erdély legkarakteresebb szecessziós főterét.
A városháza 60 méter magas tornya máig az egyik legmagasabb építmény a városban. Óráját Müller János, a harangokat Thúri Ferenc készítette, és bár a szocializmus éveiben nem kerülhette el a tetejére szánt vörös csillagot, a műemléki értékét felismerve ezt már 1982-ben eltávolították róla. 202 lépcsőfokon megközelíthető terasza a látogatók előtt is nyitva áll.
A szecessziós és romantikus építészet ritka találkozását testesíti meg a vajdasági Zenta új városházája. A korábban itt álló templom és városháza 1911 húsvét hétfőjén kigyulladt, és egész nap olyan hevesen égett, ami már a kő és tégla főfalakat is károsította. Bontásuk után mindössze három évvel már állt az új, reprezentatív épület.
A városháza Tervezője a századfordulón épülő Budapesti belváros számos bérházát is jegyző Kovács Frigyes lett. Az ötven méter magas torony a város jelképévé vált, belsejében kiállítótér működik.
A modern építészet térnyerése mellett, hazánkban a historizmus kora az 1920-as években is kitartott, sőt, a neobarokk formájában épp ekkoriban kapott új lendületet. Ennek a korszaknak az egyik jellegzetes középülete Mezőtúr városházája.
Míg az épület szerencsésen átvészelte az elmúlt évtizedeket, a közelmúltban pedig alapos felújítást is kapott, addig a tervei nem voltak ilyen szerencsések: a második világháborúban a város teljes korabeli dokumentumtára megsemmisült, így a tervezés és építés írott emlékei is elvesztek. Annyi bizonyos, hogy az eredeti terveket Sebestyén Artúr és Bánlaky Géza készítette, de a ma látható összkép Spiegel Frigyes és Englerth Károly munkáját is tartalmazza.
Az építészet 45 évvel későbbi irányának látványos példája a Szatmárnémeti központjában épült új főtér, a közigazgatási palotával, a szakszervezetek művelődési házával, és a Someşul üzletházzal. A Szamos 1970-es pusztító árvize után újjáalakuló tér, a részben politikai okból is túlzásba vitt bontások után, a város új központja lett.
A városháza köré szerveződő új főtér 1975 és 1986 között, Nicolae Porumbescu tervei alapján öltött formát, akinek fő műve lett az itteni városközpont. A polgármesteri hivatal tornyát mára megannyi antenna csúfítja el, az utóbbi években pedig összetett díszkivilágítást is kapott.
Az építkezés egyik nem titkolt célja a város magyar vonatkozású építészetének felülírása csak részben sikerült, az új városháza azonban vitathatatlanul a városkép meghatározó eleme lett. A 2020-as évek óta óvatos viták indultak a védetté nyilvánításával kapcsolatban is.
Salgótarján új városközpontjának építése az 1980-as évekre jutott arra a szintre, hogy a kevesebb mint harminc évvel korábban átadott városháza szűkösnek bizonyuljon. A város új építészeti koncepcióját kidolgozó Magyar Géza ekkorra a város vasútállomása előtti területére dolgozta ki az új fórum terveit.
Az új tér egy múzeumot és mozit is magában foglalt, legnagyobb eleme azonban az L alakú városháza, ami elválasztja a főút és a vasút zajától a gyalogosan bejárható területeket. Az 1987-re elkészült építkezéssel lényegében befejeződött Salgótarján egyedi, modern városközpontjának építése; munkájáért a tervező Ybl-díjat kapott.
Budaörs, a budapesti agglomeráció egyik leggyorsabban növekvő városaként 2005-ben építtetett új városházát, ami a tervek szerint hosszú távon kiszolgálja az igényeket.
A Zsuffa és Kalmár Építész Műterem tervei szerint épült városháza egyik különlegessége a belváros irányába félig nyitott előtér, a munka azonban nem állt meg itt, hanem egy nagyobb területre kiterjedő, komplex térrendezés formájában öltött testet, ami két évtizeddel az elkészülte után is jó állapotban tölti be funkcióját. Az alkotók számára ez a munka is egy Ybl-díjat hozott.
