Zalotay LXXX – Közeli és távoli párhuzamok

@HI: Megnyugodtam. Kérlek olvasd el a Mújdricza Péter, Imrének is ajánlott írását. Az nagyon jó, bár nem könnyű olvasmány e tárgyban. (Ráadásul MP építész, öregnek sem mondható, mégis figyelemreméltóan szublimál építészelméletileg.)

@FenyvesiHK: Köszönöm a linket, elolvastam. Értékrend nélküli, zagyva és tudálékos írásnak tartom, ellenőrizhetetlen tendencia-jelzésekkel díszített tohuvabohunak. Legnagyobb erénye a sokat mondó fotósorozat ZE svájci házáról. A szalagház terve pedig nyilvánvaló őrület, aminek a kritikátlan dicsérgetését kártékonynak tartom. Aki ugyanis megaépületbe zsúfolná a tömeget, miközben molyfingnyi lakásokat szán az egyénnek, az az elmúlt század első felének legrosszabb, embertelenül kommunisztikus életeszményét segítené tovább élni. Erre nem mentség az, hogy ZE mindezzel Corbusiernek, ennek a Leninhez, Sztálinhoz és Mussolinihez egyaránt vonzódó építész zseninek a korszakos tévedését követi.

@Pákozdi Imre: Ez lenne a kritikátlan dicséret?: "A biológiában „megszaladásnak” hívják azt az önveszélyes jelenséget, amely mára a technika minden határon túl történő burjánzásával jár, s melyet az emberiség már-már vallásos mámorral él át, és amely mámor jószerével az emberiség kipusztulásával fenyeget. Megostromolni az eget – az égieket – tornyok és repülő bábelek segítségével. És a késő újkor józansága, kiábrándulása a technika valláspótlékként használt kábítószeréből, szintén elérkezett. Paul Virilio fejtette ki,minden új technikai találmány egyben egy új baleset, egy új Gólem „feltalálása” is. Ismételten egy globális dilemmához jutottunk: miképpen is viszonyuljunk a technikához, miközben borul ránk a Gólem?" vagy ez tudálékos? “Amikor egy korszak felemelt ököllel jön ellened, Te köszönj vissza, nyugodtan és udvariasan, úgy, hogy megemeled a kalapod. Nem tehetsz mást.” Márai Sándor zagyvát nem találtam Nem tisztem megvédeni ezt az urat meg mindenki tévedhet,de szeretnék én olyan lényeglátóan írni nehezen megközelíthető témákról,mint éppen ő. MÚJDRICZA Péter építész, művészeti író (Pécs, 1955. július 27.–) 1974-1980: Budapesti Műszaki Egyetem, építészmérnöki kar. 1985-1990: Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, művészettörténet Az » Indigo-csoport tagja, mestere: Erdély Miklós. 1978: Valóház '77, II. díj; 1991: Sevillai Magyar Nemzeti Pavilon tervpályázat [Dévényi Sándorral, Gyertyános Zoltánnal, Mújdricza Ferenccel], II. díj. 1980-1985: Esztergomi Tervező Intézet. 1985-1990: szellemi szabadfoglalkozású építész. 1990-től a Mújdricza és Társa építészműterem alapító tagja. Önálló európai és ázsiai tanulmányutakat tett. Elméleti és gyakorlati tevékenysége a Kárpát-medencében áramló építészeti tradíciók ökológiailag is előremutató továbbfejlesztésére irányul. Írásai jelentek meg a következő orgánumokban: Alaprajz, Amaro Drom, Árgus, Balkon, BUKSZ, Daidalos, Élet és Irodalom, Jelenkor, 2000, Látványtári Füzetek, Magyar Építőművészet, Magyar Műhely, Nappali Ház, Palacsinta, Pompeji, Új Forrás, Új Magyar Építőművészet, Új Művészet stb. Katalógus bevezetőtanulmányokat is írt. Mesterei: Erdély Miklós.

@FenyvesiHK: Fenyvesi úr, épülettervként ezt bírálom: "a Böröcz Imre statikussal közösen átgondolt szalagháznak, ennek a Dunával párhuzamosan, negyven emelet magasan és másfél kilométer hosszan a Pilisben elképzelt megaépületnek a tervei." Lényegileg pedig az alábbiakat tartom helytelennek: "Mert mire is törekedett Zalotay? A szó legszorosabb értelmében komolyan vette a huszadik századi korai modern építészetnek azt a mélységesen humánus, ős-szociális indíttatását, hogy a lehető legkevesebb anyagból, a legolcsóbban egészséges, napos, világos, kedvezően tájolt, lenyűgöző panorámájú lakást biztosítsunk a földkerekség minden emberének, a kor legmagasabb technikai színvonalán. Le Corbusier „függőleges zöldvárosát” valamint annak lakógép-szerű eltárgyiasulását, a nevezetes marseille-i lakótömböt kvázi a végletekig továbbgondolva..." A zagyvaságra példaképpen ezt idézném: "Ráadásul a kommunizmus felé haladó, korakádári kurzus „szocialistának” nevezett társadalmi, politikai és gazdasági „alapelveivel”, fennen lobogtatott szólamaival is hátborzongatóan demokratikus összhangban." Kritikátlan dícséretnek pedig az alábbiakat tekintem: "Mert Zalotay Le Corbusier-re és az ős-szocialista Charles Fourier-re támaszkodó eszmefuttatása annyira kristálytiszta, világos és egyszerű volt, hogy arra bizony – hatalmi hüledezés ide, össznépi csodálkozás oda – nemigen lehetett mit lépni."

@Pákozdi Imre: Szia Imre! Lehet, hogy megint le kellene ülnünk beszélgetni, teljesen másként használunk fogalmakat, pl. "alkotó". A szalagházat illetőleg, kérdezném, hogy a mostani állapot mennyivel jobb ? Várj, másként fogalmazok - engedd meg, hogy esetleg másokat bosszantsak - ha azt vesszük, hogy Corbusier többet ártott az építészetnek, mint használt, akkor miért gondoljuk, hogy Zalotay az ő elveit vette alapul? De lehet, hogy igen, nem tagadható, hogy a hülyeségek hatékonysága igen jó - mert ugye esetleg egy hülyeség a lényegre mutathat. Newton sem volt ilyen szempontból normális, miszerint azon tűnődött, hogy egy kő miért esik le, míg a többiek azt gondolták ez "apriori" igaz. Szóval talán az alkotás ott kezdődik, hogy a legnagyobbnak látszó marhaságokat is jogunk van rendszerbe foglalni. Viszont ekkor ragaszkodni kell a rendszerhez, Gődel a végén úgyis felment. Zalotay rajzaiból nekem az jött le, hogy az összes többi vicc és ez nekem teteszett. Huszti István ui. Ha azt vesszük ez az egész egyfajta paradoxon.

@Pákozdi Imre: Kedves Imre, szerintem világos, hogy nem konkrétan a szalagházat mint házat dicsőíti a szakma, így kár ezen mérgelődni és kártékonyságot kiáltani. Persze lehetne a szalagházat kiragadni, műtőasztalra helyezni és részleteiben is megvitatni, de talán a többi hozzászóló is azt érezte, hogy ennek nem sok értelme volna. Az, hogy az építész-szakma mit,vagy kit kezd el csodálni nyilván egy nagyon összetett kérdés, s a csodálat forrásvidékét valószínűleg a vágyak, az ideák világában kellene keresnünk.

@Botzheim Bálint: István és Botzheim úr írását olvasva elismerem, hogy igazuk van. Valószínűleg én értettem rosszul a Zalotay életmű méltatásait. Hajdani tiltott álmok vakmerő hajósai még a zátonyon is tiszteletet érdemelnek. Legyen mentségemre, hogy szerintem ezen hajdanvolt álmok némelyike igazán károsnak bizonyult ott, ahol megvalósulhatott.

@Pákozdi Imre: Ajánlom figyelmedbe az alábbiakat, bár Fizikusok története más, ill. szerintem jelen kérdések negáltja, ami a sorrendiséget illeti. "F. DÜRRENMATT: 21 PONT A FIZIKUSOKHOZ 1. A kiindulópontom sohasem holmi tétel, hanem egy történet. 2. A kiindulópontként szolgáló történetet következetesen végig kell gondolnunk. 3. Egy történetet akkor gondolunk végig következetesen, ha lehetőségei közül a legrosszabb következik be. 4. Ez a lehetőség szerinti legrosszabb fordulat sohasem látható előre. Véletlenül következik be. 5. A drámaíró művészete nem más, mint hogy ezt a véletlent a lehető leghatásosabban juttassa érvényre a cselekményben. 6. A drámai cselekmény megtestesítői: emberek. 7. A drámai cselekmény véletlene nem más: ki, mikor, hol, kivel találkozik. 8. Minél tervszerűbben cselekszenek az emberek, annál nagyobb erővel ütköznek a véletlenbe. 9. A tervszerűen cselekvő emberek meghatározott célra törnek. A véletlen akkor sújtja le őket a legnagyobb csapással, ha e véletlen következtében éppen a céljuk ellentétéhez érnek el: ahhoz, amitől rettegtek, ahhoz, amit el akartak kerülni (pl. Oidipusz). 10. Az ilyen történet, bár groteszk, mégsem abszurd (azaz nem ésszerűtlen). 11. Hanem paradox. 12. A drámaíró éppúgy nem kerülheti el a paradoxont, mint a filozófus. 13. A fizikus éppúgy nem kerülheti el a paradoxont, mint a filozófus. 14. Egy fizikusokról szóló dráma természetszerűleg paradox. 15. A dráma a fizika tartalmi kérdéseiről nem szólhat, csupán a hatásáról. 16. A fizika tartalmi kérdése a fizikusok ügye. A fizika hatása mindnyájunk ügye. 17. Közös ügyeinket csak együttesen oldhatjuk meg. 18. A közös ügyek egyéni megoldására minden kísérlet hiábavaló. 19. A paradoxonban a valóság tükröződik. 20. Aki elutasítja a paradoxont, kiszolgáltatja magát a valóságnak. 21. A dramaturgia elhitetheti a nézővel, hogy kiszolgáltatja magát a valóságnak, de arra nem kényszerítheti, hogy helytálljon a valósággal szemben, vagy azt meg is változtassa." Forrás:http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/hidverok/nemeth-durrenmatt.html Huszti István

@HI: Ez nagyon jó, hasonlót gondoltam(bocs Dürrenmatt a merészségért) amikor Zalotay a szalagházzal bíbelődött, még szinte semmi élményünk nem volt a lakótelepekről, amit tekintsünk most egy mérnökileg lebutított Corbu-hoz csak lózungban rokonítható politikai konglomerátumnak pedig nem ő (és nem is Corbu) találta fel a spanyolviaszt, hanem a BAUHAUS „Az első munkáslakótelepek tervei a BAUHAUS műhelyében, az 1920-as években alakultak ki. Ezek közül néhány még ma is iránymutató példa, mint a berlini Hufeisensiedlung, Onkel-Toms-Hütte vagy a weissensee-i lakótelepek. Ezeket tekinthetjük a későbbi panelos építés előképeinek. Az 1950-es években Európa szerte hódított a tömeges lakásépítés eszméje.” A messianisztikus emberiségmegváltó technikai(szociológiai) ötletek nagyjából a lakótelepek bukásával járatták le magukat először látványosan. Meglehet ezen keresztül szembesültünk Lenin elvtárs világmegváltó téziseinek lehetetlenségével is. Mivel kényszerűen laktam lakótelepen egy ideig,volt alkalmam megtapasztalni a lakótelepi lét aspektusait, amiről sokaknak fogalmuk sincs, akik véleményt alkotnak róla. Nota bene itt is két fő csoportot lehet felállítani, a jókat meg a rosszakat a lakótelep egy etnocentrikus elgondolás mentén működik, amennyiben a működést a munkaerő egyszerű újratermelésével jellemezzük tehát a lakótelep arra a rétegre spcializálódik, amelyik ezt teljesíti eredeti céljai szerint mindent törölni kívánt a lakásfunkciót”terhelő” feladatokból, úgymint pl.pl.főzés, mosás, tárolás (mindennapi élet haha...) a törlés csaknem sikerült is, a megoldás viszont nem lakótelepen nem lehet megöregedni, betegnek lenni, fogyatékosnak lenni, sok gyereket felnevelni, hogy csak néhányat kiragadjak egy emberi életpályából de lehet egy aktív életszakaszban korlátozot feltételek mellett viszonylag kényelmesen ágyrajárni, stabil munkalehetőség megléte esetén a lakótelepek nagy része egészséges levegőjű és a nőtt városok múlt századi spekulációs, antiszociális, szükségképpen egészségtelen lakóépületeivel szemben egy fajta lakhatási demokráciát képviseltek keletkezésük idején, (gondolok itt a külső gázszag utca gangos, hátul a csoportos klotyó típusú, konyhából szobába lépős, nem kevésszámú városi bérháztípusra, mint meghaladni kívánt ellentétre) a legnagyobb baj, hogy a lakótelep szociológiai modellként működésképtelen a mai napig a szükségszerűen nagy rétegkeveredés miatt és ez beláthatatlan következményekkel jár (nem véletlen, amit B. is említ a lakótelepi környezetátalakítással kapcsolatban, hogy óriási a közöny még a jónak gondolt témákban is) Egy falunyi embert magábafoglaló, technikailag és erkölcsileg sokszorosan elavult „lakógép”-ben kb. olyan az élet, mintha ma is Trabanttal közlekednénk. És ezen nem segítenek a ráncfelvarrások, csak annyira, mintha Trabantba raknánk egy Mercedes motort és lefényeznénk lilára. Mindamellet az egész téma (tömeges lakásmegoldás) maradt a jelenidőben is a politika asztalán és valószinüleg ott is marad végleg, mert ez elsősorban bármily furcsa, NEM építészeti feladat. Mindezt ZE nem tudhatta csak elénkvetítette és mi meg is ijedtünk, jó alaposan a tévedés abban is állhatott, hogy építészként Egyedül, a társadalom mintegy mellőzésével, de az ő javukra kívánt valamit létrehozni (szép paradoxonként akárha maga Lenin et.) és ez nem valós magatartás, mert az építés minden időkben kollektív cselekvési forma

@FenyvesiHK: Igen, valami ilyesmiket hiányoltam a cikkből. Érdemi érték nélkül egy dolgot tennék hozzá. A lakótelep mindig kérdés volt és marad is, persze nem "házgyár" szinten, mint ahogy azt megtapasztaltuk. Ja meg azért nem sóznám a Bauhaus-ra sem mondjuk a Havanna lakótelepet - tudtommal az 1920-as években a Svédek kezdték ezt a házgyári formát. Huszti István

@HI: A svédek még javában a nemzeti romantikánál tartottak, amikor a Bauhaus már élezte, sarkította a form follows function-t, Asplund az 1930-as években csapott csak bele a lecsóba meg a svédek az első lakástervezési szabványokkal. A globális gazdasági válság volt az ihletője és a szocáldemokraták a dajkái. Svédországból is özönlöttek ki az emberek Amerikába , valamit szociális téren tenni kellett. De az igazi bölcső a Bauhaus volt „A lakótelepek építésének kérdése az 1920-as években került előtérbe, ekkor kapnak megbízást lakótelepek építésére a Bauhaus neves képviselői, többek között Ernst May, Bruno Taut, Ludwig Mies van der Rohe és maga Gropius is az iskola megalapítója. Az 1920-as években alakult ki az a sajátos környezeti kultúra, amit lakótelepnek hívnak. Az évtized második felében már léteztek azok az építészeti megoldások, amelyek a II. világháború utáni lakótelepeket is jellemzik majd, vagyis a többszintes, hosszú magasházak lapostetővel, zöldterületekkel.” De ha (majdnem) mindent fel akarunk kutatni akkor a lakótelepek kialakulásában a legfontosabb szerepet az ipari forradalom utáni fellendülés Angliában, a Chicagói építészeti iskola és a funkcionalizmus, a taylorizmus és a fordizmus,a kertvárosi mozgalom, a vasbeton, mint építészeti technológia megjelenése, a Deutscher Werkbund és a Bauhaus, a CIAM és az Athéni Charta, valamint a szovjet avantgarde urbanisztika játszották. Szóval jöttek a svédek, de csak kb. 10 év múlva. Egyébként a Havanna a - Camus-Coignet eredetileg francia rendszerű - szovjet házgyár termékeiből épült. Raymond Camus (mérnök és építész) 1949-ben építette le Havre-ben az első ilyen panelos épületet, ahol csak a működőképesség és a lakásszám volt meghatározó, no építészet but statika.

@FenyvesiHK: A szocialista lakótelepekért, különösen a panelosokért, de kiváltképp a szalagházakért, nem a Bauhaus a felelős. Ezekért a szocializmus a felelős. Kétféleképpen lehet sok ember igénye a városias együttlakás: önként vagy kényszerből. A hazai szocializmusban az 1958-62-es évek között faluról elűzött milliók puszta lakhatása volt a tét; ez a kínzó, diktatórikusan, földrablással és fizikai erőszakkal teremtett igényt kellett kiszolgálják a panelek végtelen és sivár műkő-rengetegei. A nagyméretű szalagház a fenti szociális torzulás tömeges kiszolgálásának építészetileg legalja szintű módozata: akár a "leghosszabb", megvalósult óbudai szalagházat nézzük, akár id. Petschka szekszárdi förmedvényét, akár Zalotay szerencsére meg nem valósult borzalmát. Azt gondolom, hogy a mega-szalagház, ez az a priori falanszter, bizonyos építészek önkéntes vállalása volt a kényszer szülte tömegiszonyat túllihegésére.

@Pákozdi Imre: Kedves Imre! Egyet ne feledj. A természet nagy úr! Hány egykori lakótelepet tett elfogadhatóvá az időközben kiteljesedett növényzet? És azt sem, hogy a mai lakóparkok döntő többsége lakásfuncióban el sem éri a "szocilaista építészet" lakásainak a használati értékét (az esztétikáról meg nem is beszélve), pedig ezek már a fiatal titánok művei. Ryhe

@Hartmann György Sándor: Igen, de ezek az onkent, igenytelenul vallalt silanysag peldai.

@FenyvesiHK: Biztos Te tudod pontosabban, de énnekem úgy rémlik, hogy a Svédek 1926-ban kezdték a dolgot (valamikor a 70-es években volt egy kiállítás erről a Műcsarnokban, ha szerencsém van valahol megvan a katalógusa, megkeresem). A Bauhaus-ról én csak a "házgyári jellegű" lakótelepeket választanám el, de valóban nehéz éles határvonalakat találni (a Vekerle is lakótelep). Amúgy szerintem minden építész legalább egyszer rajzol egy olyan házat, házegyüttest, ami telepszerűen próbál társadalmi kérdésekre választ adni. Én is elkövettem ezt, baromi nagyot hibáztam abban, hogy hagytam "befektetők" kezére jutni, a mai napig bosszant és szégyenkezem miatta, de a tervet ha lehetőség lenne ismét elővenném, persze sok mindent újragondolva, főleg azt gondolnám meg, hogy kinek adjam. Azért érdekelne, hogy kinek mi baja a szalagházzal ? Huszti István

@HI: A svédek itt (is) a jó példa. Ők a harmincas években kezdték Stockholm és a többi nagyváros bolygóvárosokkal történő, tudatosan visszafogott architekturájú körbeépítését. Végy egy HÉV-vonalat, fűzz rá állomásokat kb. négy kilométerenként; az állomástól vezessen egy félig-harmadában fedett (mármint széles eresszel fedett), kb. 150 méter hosszú gyalogos bevásárló utca a fő közútig, amelyből indulhatnak az utcák. Azokon hat-nyolc emeletes pontházak és a meghagyott ligetszerű erdőben megbújó, háromemeletes szalagházak váltogassák egymást. Köztük sétányok, valahol egy mozi és egy iskola. Ennyi. A dolog kidolgozói ill. háború utáni továbbfejlesztői között volt néhány magyar is, többek között Forbát Alfréd pécsi építész, aki Lundban tervezett nagyot és Délkelet-Stockholmban egy kis sziget meredek szikláira ő tette az első pontházakat. A nagy lakótelepek házmonstrumai - gyanítom - ott keletkeztek, ahol valamilyen társadalmi anomália, kataklizma kényszerítette ki azokat. A szocialista országokban a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálása, Franciaországban, a Párizs környéki szörnyű falansztereket a bevándorlási politikájuk csődje, Hollandiában az Ütrecht környéki nagy épületeket és a Haarlem-Amszterdam melletti lakótelepeket az ötvenes évekbeni indonéziai eredetű bevándorlás és így tovább.

@Pákozdi Imre: Na a végén még kiderül, hogy a lakótelep nem feltétlenül ördögtől való. Aműgy teljesen igazad van, hogy a megalomán torzulások eredendően társadalmi termékek, az építésznek a szerepvállalás alapvetően erkölcsi kérdés. Több idősebb kolléga mesélte, hogy a szakmai előrejutás feltétele volt sok esetben a paneltervezés elvállalása. Voltak, akik nemet mondtak - személyesen is dolgoztam igen tehetséges ilyen építésszel, sokat tanultam is tőle -, sajnos méltatlan feladatkörbe kerültek általában, ill. kevésbé érdemesek jutottak előre. Megint egy kérdés. Biztos vagy abban, hogy Zalotay a szalagházat valami társadalmi anomália kényszeréből gondolta ki ? Huszti István ui. Ha sokat és röviden válaszolunk egymásnak, akkor elérhető lenne, hogy a szöveget függőlegesen olvashassuk - gondolom a szerkesztők nagy örömére. Gondold meg, megélnénk azt az élményt, mikor a mennyiség minőségbe csap át :).

@HI: "Zalotay a szalagházat valami társadalmi anomália kényszeréből gondolta ki ?" Nem ZE világmegváltást akart. részlet egy vele készült 2006-os interjúból: "Nekem a célom az, hogy a nagy városépítészeti problémákat, a lakáskérdést oldjam meg..... A nagy koncepciónál én egészen 1000 méterig, tehát sokkal magasabb épületekig nagy ármegtakarítással tudok adni megoldást." az interjú többi részéből az jön le,hogy a egy réteg(kisemberek, mert hát mind azok vagyunk vagy nem?)filléres gondjai közepette is akár, hogy lehet minél jobban és korszerűbben és egészségesebben,stb stb stb....lakni emellett minden egyéb szempont eltörpül,törlendő lefordítom Aranka-nénibe: a Gellérthegy megmarad, de Csillaghegy elsüllyed a mindent elsöprő magváltó kataklizma következtében, ez viszont nem érdekes, mert minden kis és nagy ember boldog lesz és HÉV-vel eléri 20 perc alatt a munkahelyét sajnos most megint vulg-árokba fordultunk, holott Zalotayban nem ez a meghatározó és érdekes(kelt mint fent)

@Pákozdi Imre: pardonbocsánat Utrecht (írva) ejtve Ü csak mer laktam ottan

@FenyvesiHK: Hogy a lakótelep ördögtől való-e? ehhez egy kis Tom Wolfe tényfeltárás a gyorsabb ütemű túlsó világból, ahol pedig nem is füstölgő,akkurátusan rommá lőtt városkupacokkal ért véget a legutóbbi világháború: "1955-ben egy Pruitt-Igoe nevû óriási lakótelep épült meg St. Louis-ban. Tervezôje, Minoru Yamasaki, a World Trade Center építésze díjat kapott érte az Amerikai Építészek Intézetétôl. Klasszikus Corbu-stílusban tervezte, és mesteré- nek álma szerint az acél-üveg-beton búgatóketrecek közé nagy zöld pázsitokat iktatott. St. Louis munkásságát persze nem szoríthatta be a Pruitt-Igoe-ba. Ôk már leléceltek a Spanyol Tó meg Crestwood kertvárosa iránt. A Pruitt-Igoe leginkább a mezôgazdasági Délvidékrôl nemrégiben felvándoroltakkal telt meg. Olyan amerikai tájról érkeztek ôk, ahol a népsûrûség négyzetmérföldenként tizenöt-húsz koponya,és amerre a tenger szintjénél három méterrel magasabbra nemigen kerülhettek, ha ugyan fára nem kaptak. S ôket zsúfolták a Pruitt-Igoe tizennégy emeletes tömbjeibe. Fedett folyosók is húzódtak minden emeleten, a Corbu álmodta „légi utcák”. Mivel a nyilvános helytelenkedésre egyéb tér nem nyílt – olyasmire, amit az új lakók régi hazá- jukban kocsmák táján, tekepályán, búcsúban, vegyeskereskedések elôtt, kukoricagórék alján, szérûskertben, csûr odvában intéztek el – most e célra befogták a légi utcákat. Corbu valóra vált légi álmai mellett Hogarth Korhelyek Utcája úgy festett, mint a New York-i Southampton mesés tengerparti sétánya. A tisztességes népek menekültek, nem bánták, még ha a lábtörlô alatt alszanak is. A Pruitt-Igoe lakhatóvá tételének végsô igyekezetében dollármilliók úsztak el, rendkívüli tanácsok üléseztek, és a rohamrendôrség is többször beavatkozott. 1971-es utolsó beavatkozása nyomán az ottmaradottakat lakógyûlésre szólították, és megkérdezték, mit ajánlanának. Történelmi pillanat volt ez két okból is. Az egyik, hogy a munkáslakótelepek ötvenéves története során most kérdezték meg elôször a lakókat – eddig tíz fillért nem ért a bôrük. Másodszor: a válaszért. Mert a lakók kórusban fújták: „Rob-bant-sák föl! Rob-bant-sák föl! Rob-bant-sák föl!” A hatóság aludt egyet a jó tanácsra, de kiderült, hogy szerencsétlen bugrisoknak igazuk van. Okosabbat ezekkel a búgatóketrecekkel tenni nem lehetett. 1972 júliusában a város dinamittal robbantotta fel a Pruitt-Igoe három központi tömbjét." Tanulságos nemde.

@HI: :-))) a minőségbe átcsapás problematikájához :-))). Csak az a baj, hogy Fenyvesi hosszan ír, ettől túl hórihorgas lesz az íráskép. Mentségére szóljon, hogy a Zalotay-interjú részlete nagyon tanulságos. Ütrechtet illetően (ld. lentebb) pedig igaza van, bár ld.: http://www.youtube.com/watch?v=EAgzIVctEFc&feature=relmfu

@Pákozdi Imre: persze hogy a szocializmus a felelős ! a diktatúra kapva kapott az alacsony szintű szakmai tudást alig igénylő, gyors megoldásokat adó, az embereket egybeterelő és kiszolgáltatottá tevő lakástípus megvalósításáért mindnyájan emlékszünk a városi legendára, az élet egy-két gombbal való ellehetetlenítésére a panelban, ami nem járt messze az igazságtól a Bauhaus csak úgy és azért került megemlítésre lakótelep ügyben, mert a Bauhausban alkotó szociálisan érzékeny, netán klasszikus szociáldemokrata érzelmű urak elkezdtek foglalkozni az egészséges,olcsó munkáslakás kérdésével, amit szintén először nem hagyományos városi szövetként, hanem telepszerűen, tehát bizonyos városias funkciókat a city-ben meghagyva, alvó, bolygó városként képzeltek el ennek semmi köze a békásmegyeri vagy óbudai vagy akármelyik lakótelephez,100 v .200 lakásos panelketrechez nagyon lényeges és eléggé nem hangsúlyozható kérdés,hogy a megvalósult lakótelepek nagy része, ahogy Imre is szépen leírta a hátterét, NEM ÉPÍTÉSZET, hanem egy politikai akarat mérnöki kiszolgálása quel différence! A panelos építés végefelé írdatlan ellenállásokat lekűzdve akadtak építészek, akik megpróbálták a lehetetlent,a házgyárak nagyhatalmú úrelvtársaival felvenni a harcot és legalább alaprajzi variánsokat kidolgozni az akkor már csodálatosnak számító 4,50-es fesztávú (és nem 3,45-ös!)cellákhoz. Hamar felejtünk! A tervteljesítés nem tűrte a gondolkodó,alkotó embert. Még most is hallom T.J. elvt.házgyári főhadúr harsogó hangját Lakótervi tervtanácson valami piti változtatás(ne balra hanem jobbra nyíljon egy ajtó) bemutatásakor: Csak semmi építészkedés elvtársak!Adaptáljanak CSAK adaptáljanak nekünk az elég! Amúgy Finta József, Jurcsik Károly és Virág Csaba is panelozott. Hármójuk közül már csak Fintát és Csabát lehet megkérdezni milyen boldogok voltak főleg mennyire önként a feladattól. Vagy Turányit a Jurcsik istállóból, mert ő is látta, átélte mindezt. És mert ez úgy ment, mint molyéknál: aki nem rágott zoknit, az nem kapott nercet

@Pákozdi Imre: Kedves Imre, lassan magánbeszélgetésbe forduló eszmecserénkben kérek elnézést a hosszúságomért, a magam részéről mindig mély tisztelettel olvasom gondolatait, akár hosszú, akár rövid az íráskép. más: kicsit eljátszottam a gondolattal, mi mindent lehetne kihozni egy Zalotay-Pawson addícióból hmm.....

@FenyvesiHK: Látom jó úton haladunk a függőleges minőség felé (esetleg ha kitalálnátok valami jó jelmondatot, mint a május elsejei felvonuláson volt szokás - no csak a stílszerűség miatt). Mindazonáltal ha a lakótelep mégis az ördögtől való válogatás nélkül, akkor bontsuk le őket. Kezdjük pl. Vekerlével. Micsoda új lehetőségek nyílnának a helyén - OTÉK mintapark néven, építési hellyel, elő-oldal és hátsókerttel, 4,5 méter építménymagassággal, piros magastetővel (zsindely tilos, mert EU vagyunk). A koncepcionális kérdésekkel ne legyen gondotok, ezt én már tudományosan megalapoztam itt: http://epiteszforum.hu/node/175?destination=node%2F175 Huszti István

@HI: jaj ne függőlegesen és vízszintesen Kedves István Te mindig be szoktad kapcsolni a disztingvátorodat az egyik lakótelep, mint pl. a Wekerle/így dupla W-vel/ (meg a Dunaparton még meglévő nagyon kedves gázgyári is) böcsületes szándékkal, elfogadható erkölcsiségű társadalmi koncepció mentén született, a kapitalizmus mára bájosnak tűnő korai szakaszában Pruitt-Igoe, meg Havanna, meg a teljes házGYÁRI vertikum viszont a világ kettészakadása után politikai demonstrációként egyfelől a szocializmus, ami mindent megoldani vélt párthatározattal, meg az elnöki kampány odaát, ami ugyanezt ígérte és kérlek ne fesd falra az ördögöt, mert fogja magát és megjelenik !

@FenyvesiHK: 45 fok? Huszti István

@HI: OK mehet!

@FenyvesiHK: Intézkedem Huszti István

@HI: Ez már függőleges ? Huszti István

@HI: Még nem Huszti István

@HI: Talán most Huszti István

@HI: FÜGGŐLEGES !

@HI: Tisztelt szerkesztőség! Miután elértük a függőleges minőséget a fórum társak akarata szerint kérem a 45 fokos olvasási mód biztosítását. Ez a népakarat, a demokrácia mércéje. Remélem, hogy az ÉF liberális szemlélete teret ad a közkívánatnak. LE A VÍZSZINTESSEL, ÉLJEN A 45 FOK ! Huszti István

@HI: A szalagháznak (mint elmélet) pontosan a megastruktúra a baja. Ezt még akkor is ki kell mondani, ha a Zalotay életmű az ellenszegülés okán (és más munkái miatt is) hihetetlenül értékes. A szalagház ugyanis "csak" építészeti válasz egy nem csak építészeti kérdésre. Amely a modernisták zöméhez hasonlóan éppen az embert és kapcsolatait nem érti, habár paradox módon e szociális aspektust tűzi zászlóra. Mai hívószóval fenntarthatósági problémák tömegét generálta volna, ahogy Corbu is. Igen, ahogy Tom Wolfe is megénekli, Pruitt Igo szépen leírja, miért nem üzemképes szociális szempontból az annak szánt vertikális falu. Mi történik, ha egy ilyen megastruktúrának több ezernyi tulajdonosa van? Hogyan néz ki, milyen hatékonságú lehet ott egy lakógyűlés? Hova csökevényesedik a szomszédsági kapcsolat? Mi történik a megastruktúrával, ha korszerűsíteni kell? Mi történik vele, ha Mariska néni nyitva hagyja a gázcsapot? Mi történik, ha hirtelen több ezernyi lakó tömegigénye változik, ha autója, tévéje, internete, telefonja, kutyája, macskája, gyereke, betegsége, beteg szülője, légkondija lesz? Egy megastruktúrának a tehetetlenségi nyomatéka is mega, így végtelenül sebezhetővé válik, ha a külső körülmények csak egy picit változnak. A megastruktúra természetidegen: ami túlnő önmaga lehetőségein, az a természetben elhal, hogy aztán újraépülhessen. Ezen kívül pedig a szalagház ugyanazért nem tud működni, ami miatt egy Pók utcai lakótelep tud. Ld: Oscar Newman: Defensible Spaces. Persze e szempontok akkor nem voltak ismertek. Ma már igen. Mégis sokan, túl sokan gondolkoznak ma is kizárólag megastruktúrákban! A gazdaság szereplői és a politikai döntéshozók zöme, az építészek hatalmas része. Pedig egyre inkább úgy tűnik, a kis, sokszínű, diverz, decentralizált rendszerek és hálózataik a megastruktúrákkal szemben túlélőbbek, kevésbé sebezhetőbbek, a külső változásra jobban reagálnak, ahogy a cickány életképesebbnek bizonyult a Tyrex-nél, vagy ahogy most a csótány életképesebbnek tűnik az embernél :-)

@bardóczi: Bár alapvetően egyet értek a megastruktúrákról írt véleményeddel, de Pruitt-Igoe esetében hozzátennék pár dolgot. Az épületek valóban túlzó méretűek voltak, azonban a sikertelenség legnagyobbrészt talán egy népességnövekedést vízionáló rossz előrejelzésnek köszönhető, ami nem számolt a külvárosokba költöző embertömegekkel, és a gazdaság megváltozásával, ennek a következménye lett a lakók fizetésképtelensége, az épületek elhanyagoltsága, majd a teljes lepukkantsága, a bűnbandák megjelenése, a közbiztonság romlása. Nagyon ajánlom mindenkinek a témában ezt a filmet(érdemes azért megfigyelni a lakók kezdeti lelkesedését, csodálatát is a telep iránt!) http://www.youtube.com/watch?v=g7RwwkNzF68

@M_András: de hát éppen ez az, a megastruktúra merevsége amit Sándor is leír hogy nem képes követni változásokat, nem megold, hanem ellehetetlenít, mert egy mesterséges elméleti modell, ami csak arra az egy esetre alkalmazható és ez a félelmetes benne semmilyen alternatívát nem kínál az embernek a túlélésre tényleg csak a munkaerő újratermelésére alkalmas(korlátozottan) már ha van munka ha nincs, akkor agresszív nyomor és dinamit a film nagyon érzékletes de van hazai példa is, a Miskolc-Avasi fészekrakó program pl. és az ellenpélda a nyomornak hadat üzenő uborkatermesztő falu....

@FenyvesiHK: Ezzel egyet is értek, talán nem hangsúlyoztam eléggé. Még annyit tennék hozzá, hogy ez nem a "modern halála", hiszen az építészeti stílustól (de a mérettől nyilván nem) független okok miatt lett ennyire félresikerült a telep.

@M_András: ez igaz és abszolút nem ez a modern halála de a megastruktúra átvezet az építészet lehetőségein túl egy olyan dimenzióba, ahol semmiképpen nem lehet már egyedül az alkotó „Az építészet feladata, hogy megoldást adjon a felmerülő problémákra – a probléma pedig az olcsó építés. Ez az én utam, a többi nem érdekel.” mondja Zalotay és onnan, hogy: "a többi nem érdekel" válik mega-individuális tévedéssé a dolog

@HI: Kedves István!Tied a pálya!

@HI: Hát, ez az, kedves István, Zapata és Fenyvesi úr. A hozzászólásaitok (-ik) Zalotayról mint alkotóról, az építészek közötti váteszek sorsáról, valamint az építészet egészének mibenvalóságáról szólnak. Én meg csakis a látott épületekről írtam.

@FenyvesiHK: A Zalotay-kiállítást néhány hete láttam a FUGÁ-ban. Az a szalagház minden szempontból hatalmas hiba lett volna, ha megépül. Az építész úr 1978 óta épülő otthona pedig - különösen, mint az azóta eltelt időszak főműve - leginkább egy súlyos személyiség-válság lenyomatának tűnik. Bocsánat. A Vas megyei épületeknek van sodrásuk, izgalmas részleteikkel érdekesek, komoly tehetségre vallanak, de sajnos egy kifutni nem tudott tehetségre. Igen, persze, nyilván a körülmények.

@Pákozdi Imre: ennek a gondolkodásnak mentén hatalmas hibákból egy kazalnyit lehetne összeszedni,amik nem épültek meg az expresszionistáktól a metabolistákon át az organikusokig (hogy csak a közeli múltat nézzük) hálistennek sóhajtanak fel még a nagy teoretikusok is őszinte pillanataikban Zalotayban nem ez a lényeg ez egy befutott életpálya, nem érdekes a megépült nem épült meg kérdés egészen másról van szó minden művészetnek megvannak a nagy váteszei, akik meggyújtják a tüzet, mint Prométheusz hogy aztán ebből milyen újabb tüzek gyúlnak az már rajtunk múlik súlyos személyiségzavarra utaló lakóházakat pedig tonnaszámra lehet találni a minimalista kockológusok, a szélsőséges organikusok, a dekonstruktivisták házai között vagy a világ elegánsnak gondolt habostorta építészetében Zalotay megérdemli, hogy egy kis időre megfékezzük a lelkünkben lakó nyárspolgárt Inkább látogasson el Svájcba kedves Imre és tekintse meg és kavicsokat ne tegyen a zsebébe valószinüleg nagyobb élményben lesz része, mint egy lakótelepi barangolás során megéri jah és javaslom, hogy olvasgasson:http://epiteszforum.hu/node/1426

@FenyvesiHK: Távol álljon tőlem a 40 évvel ezelőtti állapotok idealizálása, de azon a bástyafalon egyes esetekben talán könnyebb volt rést ütni, mint a mai falakon. Az olyan "renitens" épületek, mint a szputnyikfigyelő - vagy említhetném Csete nem sokkal későbbi forrásházát és a paksi lakótelepi házakat vagy Makovecz korai épületeit - nem valamelyik kisstílű, korlátolt "ingatlanfejlesztő" pénzéből, hanem a mindenki-tehát-senki pénzéből épültek. Senki nem figyelte olyan árgus szemekkel minden fillér útját úgy, ahogy manapság "ingatlanfejlesztőék" teszik, akiknek nem is kell annyi felé vizslatnia, mint Bástya elvtárséknak kellett, ezért utóbbiak látómezejében, különösen az ország perifériálisabb területein előfordultak holtterek, ahová kellő bátorsággal és szerencsével be lehetett nyomulni. Illetékes elvtársék persze ezekről az esetekről is tudomást szereztek, de akkor már késő volt. Esetenként kifizetődőbb volt inkább agyonhallgattatni a dolgot mint ügyet csinálni belőle, bár a szombathelyi szputnyikfigyelőt még mintha mintha láttam is volna egy korabeli Magyar Építőművészetben leközölve. A szalagház ötletére viszont a hatalom távolról sem olyan hisztérikusan reagált, mint ahogy később (sajnos a szakma nem jelentéktelen részének hangos egyetértésével!) kiátkozta Csetéék paksi ártatlan kísérleteit. Előbbit kifejezetten az értelmiségnek odavethető hálás gumicsontnak értékelte a manipulálásban akkor is profi hatalom, amiről számos korabeli nem szakmai folyóirat is tanúskodik az itt is hivatkozott filmen kívül, no meg az irdatlan nagy épület ideája nem is állt annyira távol a hivatalos ideológia megalomániájától.

@zapata: Ez sajnos igaz, ki hitte volna mikor vágyakozó szemeinket a bástyátlannak gondolt világra függesztettük, hogy lesz idő, mikor akár naponta nőnek ki újabb, még agresszívebb bástyák a földből, égből, fejekből akárhonnan, itt az orrunk előtt. Ezzel együtt a holttereket észre is kellett venni és aki észrevette, az mindent beáldozott, még azt a keveset is, amit a szoc.egzisztenciálisan nyújtani óhajtott az őt nem annyira szeretőknek. Zalotay, Csete, Makovecz beáldozták.Tisztelet érte. Ez hatalmas csapdahelyzet minden időben, mert az építész is családos, meg magát fenntartó munkás ember, akinek ugyanúgy jön a gázszámla. És itt volt az a rés, amire a hatalom nem számított.