130 négyzetméter szabályszegés – Műteremház Hamrában

A svédországi Hamrában épült fel az a kis műteremház, amely első lakóépületként nyerte el 2018-ban a svéd építészszakma legfontosabb díját. Elsősorban azzal a játékos formabontással, amit nagyon ritkán látni megvalósult házakban. A francia tervezőiroda, a Collectif Encore szövegével mutatjuk be.

Ez a projekt nem a tervezésről szól. Ez a projekt arról szól, hogyan lehet megteremteni a szabadság, a nagyvonalúság, az eredetiség feltételeit, bármilyen téri és környezeti adottságok közt. Annak érdekében, hogy a nagyon szűk keretek között megteremtsük a végtelen lehetőségek otthonát, nagy figyelmet fordítottunk a hamrai ház által inspirált, láthatatlan vagy időszakos kapcsolatokra. Az eredmény egy olyan épület, amelynek minden részlete egy funkciónál többre képes.

A terek multifunkcionálisak: használatuk az intim, egyéni tértől a nyilvános és kollektív hasznosításig széles skálán változik. Ehhez az épület folyamatosan, minden évszakban átalakul. Ami telente egyfős szállás, nyaranta előadások, kiállítások helyszíne lehet, sőt, kültéri mozi, aminek hasznos tere az egész kertre kiterjed. 

Experimentális térként az épület szokatlan megoldások és kísérletek összessége, amelyek a kollaboratív helyszíni tervezési folyamat eredményeként bontakozhattak ki. Ez tette lehetővé azt is, hogy a táj a ház szerves részévé váljon – és viszont. 

Bár a program inkább vágyakról, semmint formákról vagy funkciókról szólt, egy dolgot előírt: a háznak egérmentesnek kell lennie. Innen jön a sajátos, piedesztálszerű forma. 

Az épület homlokzatainak jelentős része nyitható, így az minden oldalról hasznos és használható. Az ablakok egyszerre működnek fénycsapdaként, ajtóként, falként, elválasztóelemként, közvetítőként, keretként, nyílásként és zárásként. Mindkét oldalukon tereket hoznak létre, építészeti evidenciaként kezelve, hogy „kívül" és „belül" csak a funkciók és a kommunikáció teljesen szabad játékának része. Ráadásul a kertből bármilyen irányból beléphetünk. 

Kasper Salin-díj

2018. március 18-án a Hamra és tervezője, Anna Chavepayre építész kapta meg a Svéd Építészek Szövetségének azévi Kasper Salin-díját, azaz a svéd építészet legrégibb és legnagyobb presztízsű elismerését. 1962-es létrehozása óta ez az első alkalom, hogy egy magánház kapta a díjat – és csak a második, hogy építésznő. 

A zsűri szavaival „ez a műteremház egyéni, nagyon személyes hangot üt meg. Építészete kívül és belül egyaránt téri minőségek sokszínű összetettségét hozza létre. A tervezők szándéka az volt, hogy különféle helyzetekre, forgatókönyvekre tegyék nyitottá az épületet – ez egyedi kapcsolatok sorát eredményezte. A homlokzatot a helyi előírásoknak megfelelően alakították ki; ez a jellegzetes vakolat és szín borítja a belső falakat is. Ellenpontját a kezelt fafelületek képezik, amelyek vizuális és funkcionális kapcsolatot teremtenek az épület különböző szintjei és terei között. A jól átgondolt részletek nagy gondosságról és szakmai hozzáértésről árulkodnak. A ház inspirálóan taktilis mivolta az építész, a kivitelező és a megbízó aktív együttműködésének eredménye."

A zsűri döntését a svéd sajtóban komoly visszhang fogadta – elsősorban amiatt, hogyan tudott egy 130 négyzetméteres műteremház olyan vetélytársakat legyőzni, mint a Svéd Nemzeti Múzeum gigászi felújítási projektje vagy a Bjarke Ingels innovatív, 25 ezer négyzetméteres lakóberuházása. Erre a zsűri elnöke, Thomas Sandell a következő választ adta: „A zsűri – ellentétben azoknak a többségével, akik megkérdőjelezik a választásunkat – valóban járt a helyszínen és látta ezt a házat. A képek nem adják vissza a kontextust. Ez a műteremlakás sokféle módon és nagyon okosan meghaladja azokat a korlátokat, amikhez mi építészek általában ragaszkodunk egy-egy ház tervezésekor. Az építészettörténet számos villája mutatott utat és példát a változásra – mint Le Corbusier legtöbb lakóháza vagy Alvar Aalto Mairea-villája. Meggyőződésünk, hogy ez egy ilyen ház."

A szöveget fordította és szerkesztette: Kovács Dániel