A Konkrét Stúdió II. díjas pályaműve az az esztergomi Sándor-palota felújítására kiírt pályázaton

Hazánk egyik legépebben megmaradt barokk városi palotája, az esztergomi Sándor-palota felújítására kiírt pályázaton második helyezett lett a Konkrét Stúdió terve, mely a bírálóbizottság összegző értékelése szerint a pályamű egységesen magas színvonaláért, és a karakteres megjelenésű, identitást kifejező épületegyüttesért részesült a díjazásban.

A tervpályázat kiírója, a MOL Új Európa Alapítvány a Sándor-palota és a szomszédos épületek felújításával és bővítésével egy új kulturális intézményt kíván létrehozni Esztergomban, mely az alapítvány működésén túl alapvetően három rendezvénytípusnak adna otthont. A Kuratórium belsős rendezvényeinek, az Alapítvány tevékenységéhez fűződő külsős rendezvényeknek, valamint vendég rendezvényeknek, melyek jellemzően irodalmi felolvasóestek, közönségtalálkozók, időszaki kiállítások, zenei események, klubrendezvények.

Ezek alapján olvasatunkban a tervezendő épület egy nyitott, befogadó közösségi hely, amelyet jó alkalmazkodóképesség, rugalmas használhatóság jellemez. Ez egybevág a fenntarthatóság gondolatával, igényeivel is; olyan épületet terveztünk, amely hosszú távon képes kiszolgálni a változó igényeket, terei sokféleképp használhatóak, változatosan kapcsolhatóak egymáshoz.

Mindkét megmaradt barokk épület lakóépületnek épült. Alaprajzi szerkesztésük, meglévő térkapcsolataik ebből fakadóan alapvetően nem ideálisak egy középület számára. A Sándor-palota építészeti kvalitásait tekintve a közvetlen közegéből kiemelkedő minőségű épület, a szomszédai egyszerűbb házak. Azt tartjuk helyes és szép gondolatnak, ha a bővítés és középületté formálás tiszteletben tartja ezt, és felhívja a figyelmet a többszáz éves értékre, hangsúlyozza azt és nem próbál konkurálni vele, kvázi kortárs foglalatba illeszti. A bővítésként létrejövő két új utcafronti épületszárny keretezi a palotát, és egyben finom – egyszerre történeti, egyszerre kortárs – gesztusaival jelzi a közösség számára, hogy a kulturális élet új helyszíne jött létre Esztergomban. A homlokzati elemek eltéveszthetetlen arculati elemként működnek, mégsem tolakodóak. A kortárs képzőművészeti kiállítótér hangsúlyos homlokzatképző struktúra, kifelé is kommunikál az utcával, a várossal. Nem elzárkózó tömb, a homlokzata membránként viselkedik, átláthatósága szabályozható az aktuális igényeknek megfelelően.

A létrejövő épületegyüttes alapvető szervezője és egyben a kialakított közös kert-udvar formálója a kerengőszerűen szerkesztett struktúra. A kiegészítés rendszerként fogja össze a történeti töredékeket, olvasztja azokat új egységbe. Képes nyitott üveg vagy tömör fa homlokzatként, akár klímahomlokzatként, fedett-nyitott térként vagy épp pergolaként is viselkedni. A zárt belteret képező szakaszokon izgalmas téri viszonyok alakulnak ki. A meglévő külső homlokzatok belsővé válnak, a függőfolyosó galériává avanzsál. Ez energetikai szempontból is nagyon kedvező helyzetet eredményez és a történeti homlokzatokat is védett szituációba helyezi.

A Sándor-palota műemléki felújítás, restaurálás eredményeként visszanyeri barokk eleganciáját és díszeit. A természetes kő, a hagyományos vakolatok és az Esztergomban jellemző cserépfedés és réz bádogos szerkezetek dominálják a külsejét. A belsőben a visszafogott natúr vakolt felületek és díszítőfestett szalonok hangulata jellemző, amit a terrazzo vagy tömörfa padló és a különféle kovácsoltvas, bronz, réz kő kiegészítők fűszereznek. Az új együttes többi eleme a palotánál enyhén nyersebb, rusztikusabb hangulatú. A Jókai utca 3-5. alatti földszintes lakóházban az egyszerű barokk kapukereten kívül vélhetően nem maradtak eredeti nyílászárók, burkolatok, egyéb műemléki értéket képviselő elemek, ezért a jellegzetes boltozott térrendszerének megmutatására helyeztük a hangsúlyt. Ugyanez a helyzet a IV. Béla király utca felől megmaradt épülettorzó esetében. Koncepciónk szerint ezeken a kő-tégla vegyes szerkezeteken fugázott, bedörzsölt, festett felületet képezünk – láthatóvá téve ezzel a néhányszáz éves történetüket is.

A meglévő épületekre és töredékekre illesztett új fa vázszerkezetet és CLT épületrendszert alkalmazunk. Ez alapvetően meghatározza az építészeti karaktert, mellyel egy könnyed, légies térrendszert hozunk létre, amely lazán kapcsolja össze a masszív, tömött barokk szerkezeteket.

Természetesen a palota helyreállítása során nem egy kimerevített korszak hiánytalan, hibátlan bemutatására törekszünk, hanem meg kívánjuk mutatni a több száz év történetét, a sok réteget, a különböző átépítések hozzáadott értékeit. Ennek egyik ékes példája a lépcsőház, amely a kutatások szerint többször átépült az idők során, láthatóan a jelenlegi állapot a legutóbbi funkció kiszolgálására készült, egyszerre rejtőzik benne egy elegáns tér és van jelen egy furcsa kényszerszülte nyomottság. Tervünkben a meglévő szerkezet megnyitásával, levegőssé tételével újra méltóvá tesszük a középülethez.

A díszterem kialakítása során is ezt a logikát követtük, a különféle korok állapotai közül minimális rombolással, a válaszfalak elbontásával egységes teret alakítottunk ki, amely az intézmény igényeinek jól megfelel. A díszteremhez kötődő emeleti szalonsor esetében egyértelműen a palota-kori állapotot kerestük, így a terek visszanyerik főfalakkal határolt méreteiket, minden utólagos felosztást megszüntetünk.

A tereknek ezt a fajta megtisztítását úgy végezzük, hogy értékes elemek ne sérüljenek. Mindenütt igazodunk az évszázadok alatt kialakult történeti nyílásokhoz, a közlekedési rendszerhez, a boltozatok és egyéb szerkezetek helyenként esetleges találkozásaihoz, a terek eltérő karakteréhez, hiszen ezek az épület meghatározó sajátságai.

A bővítmények építészeti formálását egyrészt a városi szövetbe való illeszkedés, másrészt a palotával való harmonikus viszony kialakítása és nem utolsó sorban a faszerkezetű építés jellegzetességei határozzák meg. A városi szövetbe a kialakult traktusokhoz igazodó arányrendszert alkalmazva illesztettük a tömegeket, anyaghasználatukban a fa és a cserép magastető dominál. Az emeletet képző tömegek szándékosan alacsonyabbak leheletnyivel a palotánál, klasszikus történeti városi karaktert kölcsönözve a tömbnek. Az irodatereknél falas-pilléres rendszert vegyesen alkalmazunk, míg a kiállítótér szárnyában nagyobb fesztávú – szabadon alakítható belsőt eredményező – szerkezetet tervezünk. A merevítő magok – liftek, lépcsőházak – vasbetonból készülnek. Ezeknek az épületrészeknek a belső megjelenését a szerkezeti fa és a helyenként azt burkoló egyszerű festett felületek határozzák meg.

A bölcsesség szerint a legkevésbé környezetkárosító építés a nem-építés. Éppen ezért igyekeztünk a kiíró szándékaival összhangban minden használható meglévő épített elemet megtartani és beilleszteni a koncepcióba. A szükséges bővítések esetében a jelenleg ismert legjobb eszköz az építési tevékenység szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére az általunk tervezett fa szerkezetű építés. Ez ma már megkerülhetetlen szempont minden építésnél – különösen egy olyan alapítvány székháza esetében, amely a fenntartható jövőt, a társadalmi felelősségvállalást tűzte zászlajára.

Konkrét Stúdió