A kortárs kultúra évszázados bástyái - erődrendszerből kiállítóterek

A funkciójukat vesztett épületek újrahasznosítása nagyon aktuális téma - ipari épületből indusztriális hangulatú szórakozóhely lesz, lepukkant pályaudvarból könyvtár, üres bérházból romkocsma. De mi a helyzet azokkal a több évszázados épületekkel, melyekbe a történelmi értékek megőrzése mellett kéne új életet lehelni? Barci Boglárka diplomadolgozata az értelmüket vesztett erődrendszerek kiállítótérként való hasznosítását vizsgálja.

Szakdolgozatomban a funkciót vesztett épületek múzeummá alakítását vizsgáltam két erődrendszert elemezve: az algheroi bástyarendszert és a révkomáromi erődrendszert. A téma feldolgozását azért tartom aktuálisnak, mert a révkomáromi erődrendszer helyreállításáról és felújításáról időszerűvé vált egy átfogó bemutatás elkészítése. Kulturális szempontból kiemelkedő jelentőségű ennek az örökségnek a védelme és megőrzése. A szakdolgozatok felépítéséhez híven, az erődrendszerek bemutatását megelőzően kutattam a múzeumok eredetét, a kiállítótér tervezési metodikáját építészettörténeti és múzeumelméleti szakirodalom alapján.

„Ez tűnik igazi főhajtásnak a klasszikus géniuszok előtt:
a mából a legjobbat kihozni, azt újító módon elhelyezni,
nem szégyellve keveredését a nemes, patinás régivel."

Ébli Gábor: Múzeumánia, 2016

A fennmaradt erődrendszerek nem csupán műemlékké nyilvánított, felújításra váró építmények. Az erődök évszázadokon át védték az embereket, de mára ez a funkciójuk elveszett. Átalakulásuk révén ma is szolgálhatják őket, ezt a változást elemeztem szakdolgozatomban. Olyan megoldásra van szükség, amely által az erődrendszer újra szerepet kap, de emellett megőrzi műemléki jellegét is. Kiállítótérként alkalmazkodik az önmagát-reprezentáló és a látogatókat kiszolgáló szerephez is. Így a falak közé újra életet viszünk és a városi kulturális élet szerves részévé válhat. 

Mindkét vizsgált erődítmény és a köré épült városok nemcsak kikötővárosként játszottak fontos szerepet, hanem védelmi feladatokat is elláttak. A városok jelenlegi lakosságukat tekintve is hasonló méretűek: 34 000-44 000 lakos.

Bástyarendszer, Alghero

A választott külföldi példa a szardíniai Algheroban helyezkedik el, ahol egyetemi résztanulmányokat folytattam az Universitá degli Studi di Sassari kihelyezett építész karán. Algheroban már felismerték, hogy a bástyarendszer egyes tornyaiban kiállítások alakíthatók ki.

Alghero városát a XIII. században a genovai Doria család építtette.  A XV. században a hadászat fejlődése az erőd korszerűsítésének igényét hozta magával Szardínián is. Az új védrendszer ötágú csillag alaprajza, a várfalak, bástyák, támfalak és ferde megerősítések az újolasz bástyarendszer elemeit hordozzák. A bástyarendszer hosszan körülveszi a katalán várost, azonban a város kiépítése után a várfalak jelentősége háttérbe szorult, mára csak határoló funkciójuk maradt meg. Alghero azon kevés várfalakkal körülvett olasz városok egyike, ahol a bástyarendszer mintegy 70%-a még áll. A város folyamatosan végez helyreállításokat annak érdekében, hogy megőrizze a bástyarendszer építészeti és várostörténeti értékét. Mára a bástyarendszerből 7 torony (Torre) és 1 erőd (Forte) maradt fenn, melyeknek jelenlegi funkcióját ismertetem és részletesen a Torre di Sulis bástyatornyot mutatom be. 

A Torre di Sulis a város szövetében való elhelyezkedése miatt ma is fontos találkozási pontnak számít. A torony három szintes, teljes falának felmért magassága 22 méter. Termeinek belmagassága kb. 5 és 6 méter. A kör alaprajzú termek minden emeleten csatlakoznak a csigalépcsőhöz. A falak vastagsága eléri a 3 métert. A Muralla 2000 projekt keretén belül végzett műemléki felújítások során feltárták az alsó szintet és restaurálták szerkezeti elemeit (oculus, padlóburkolat, nyílászárók). A tornyok homlokzatán kőcímerek, feliratok és festett jelek is voltak, melyek ma már nem láthatóak. A tornyok belső termei kupolás boltozattal fedettek. A szinteken oculus található, melyen keresztül természetes fény érkezik a tornyok mindkét szintjére. A kupola bordái a katalán stílust követve sugarasan (bordázott kupola) futnak le egészen a kupola és a falak találkozásáig. A felújítást követően a kupola felső harmadában lámpákat szereltek fel egy fém tartóvázra.

A felújítás során a torony utcaszinti termét kiállítási csarnoknak alakították ki. A tér falainak belső felületét bordásfal-szerűen lécekkel borították be a kupola alsó síkjáig. A kupola minden lefutó bordájának alsó végénél elhelyeztek egy lámpát, melyek így megvilágítják a kiállítási teret. A kiállítások anyagát erre a körbefutó lécvázra függesztik ki. Amennyiben a kiállítás témája, képei megkövetelik, a lécvázra háttérként szolgáló vászonanyag is felerősíthető, hogy kiemelje a kiállítás elemeit. További fényforrások is felhelyezhetők a lécváz felső elemére, melyekkel még több közvetett fény irányítható a képekre. Jó példa ilyen elrendezésre Vasco Hadzovic kiállítása 2016 októberében.

A felújított kiállítótér jól funkcionál, mivel a körbefutó lécváz felülete lefedhető, a festmények magassági elrendezése is szabadon választható, alkalmazkodni tud a kiállítási anyag hangulatához és jellegéhez. A tér megvilágítása a körülményekhez képest megfelelő, de szükség esetén a lécvázra további lámpák is felszerelhetőek, mint azt a példák bizonyítják.

A torony második szintje egyelőre üresen áll, de elképzelésem szerint az emeleti szint használatával megduplázható a művészeti kiállításra alkalmas tér. A torony két szintje egyidejűleg lenne képes befogadni egy nagyobb kiállítási anyagot, melyre lenne igény Alghero turisztikai jelentőségét tekintve.

A középkori tornyok nem csak önmagukban, de új funkciójukban is a prezentálást szolgálhatják - történelmi értékük és a kor emléke is, aminek szolgálatában létrejöttek, fennmaradhat. Mindezeket folyamatos helyreállításuk és óvásuk mellett tarthatjuk fenn. Az olaszországi törekvések megerősítettek abban, hogy a révkomáromi erőd terei is használhatók kiállítótérként.

Erődrendszer, Révkomárom

Az észak- és dél-komáromi erődkomplexum Közép-Európa fontos építészeti emléke. Végigkövethetőek az erődépítészet fejlődési szakaszai az ó-olasz bástyarendszertől egészen az új-porosz erődökig. Az erődrendszer elemei Szlovákia és Magyarország területén egyaránt megtalálhatóak. Dolgozatomban a révkomáromi Központi erődöt vizsgálom, az Öregvárat és az Újvárat.

A komáromi erődrendszer olyan megőrzendő vonásokat hordoz, melyekben a város és az épület történelme követhető nyomon. Gyermekkoromban az Öregvári Napok alkalmával évente meglátogattuk a komáromi erődöt, ez az élmény meghatározó volt számomra. Ez az erődítmény szerves része Komáromnak, mégis máig kihasználatlan. Ezt az örökséget a szardíniai bástyákhoz hasonlóan kiállítótérként lehetne megfelelően hasznosítani és az érdeklődök számára megnyitni - így lehetőség lenne az erőd építészetének és a kiállítás anyagának egyidejű bemutatására.

Fontos megemlíteni, milyen befolyásoló tényezők hatottak az erődrendszerre:

• A természet adta lehetőséggel élve az erőd a Vág- és a Duna összefolyásánál az I. századi védelmi határvonalon épült ki. Egyedülálló fekvésű Európa szívében.
• A századok során a haditechnika fejlődése a folyamatos korszerűsítést hozta magával: kaszárnyák, új-olasz bástyarendszer.
• A XVIII. század végétől az erőd eredeti szerepe megszűnt. Komáromnak ez az erődítmény szerves része, a mai napig sok kihasználási lehetőséget rejt.

Felújítás, helyreállítás

Írásomban nem csak a történelmi áttekintésre vállalkoztam, hanem a felújítások széles körű bemutatására is. Az építmények a történelmi szerkezetek és az eredeti anyaghasználat figyelembevételével lettek felújítva. A komáromi erődrendszer legjobb ismerője, Gráfel Lajos, a révkomáromi Városi Hivatal Műemlékvédelmi osztályának vezetője és a Pro Castello Comaromiensi nonprofit társaság igazgatója interjúval és számos digitalizált anyaggal segítette munkámat. Az erődrendszerek bemutatásánál ügyeltem arra, hogy saját készítésű fotókkal hitelesítsem elemzéseimet.

Megvalósult felújítások az átadás dátuma szerint:

• 2006- Madonna-bástya kazamatái
• 2006- Lőporraktár teljes épülete
• 2013- Lipót-kapu
• 2014- Ferdinánd-kapu
• 2014- Öregvár - kis udvar
• 2014- Öregvár - kazamaták és folyosók
• 2016- Kaszárnya - tetőszerkezet
• 2016- Kaszárnya - bejárat
• 2016- Kaszárnya - konferencia-terem

Az Újvár Madonna-bástyájának teljesen felújított termeit részben a Pro Castello Comaromiensi szervezet, részben egy vállalkozó használja. A folyosók közös költségvetésből lettek felújítva. Itt létrehoztak egy információs központot, de a műszaki hálózat hiányában munkahelyként nem üzemelhet.

Az Újvárba az 1673-ban épült Lipót-kapun léphetünk be, azóta ez az erődrendszer főbejárata. I. Lipót császár megbízásából Franz Wymes tervezte.
A restaurált kaput 2013-ban adták át ünnepélyes keretek között. A felújítás során a kapu falának tisztítását, belső és külső részén található tábla feliratainak és a tető díszeinek restaurálását végezték el. A belső kapu tympanonját nem sikerült eredeti formájában restaurálni. A tympanon két oroszlánt ábrázol egy ovális táblát tartanak, melynek teljes szövegeét 1992-ben tárták fel.

A kaszárnya épülete 1810-ben épült neoklasszicista stílusban. A 610 méter hosszú tetőszerkezetből 410 métert újítottak fel. Európa egyik legnagyobb kiterjedésű tetőszerkezetét 2016 februárjában adták át. A kaszárnya 2016-ban restaurált főkapuján keresztül jutunk a kaszárnya által körülvett betonplaccra, amely a katonák hadgyakorlatainak helyszíne volt. Az épület külső falain ma is megtalálhatók a szovjet katonákról készült rajzok. A lépcsőházban és belső termekben számos kép fedezhető fel a falakra festve. A kaszárnya oldalfolyosóit is kitisztították, így átjárhatóvá tették a teljes közlekedőrendszert. A boltíves folyosók oldalról természetes fényt kapnak, bár az ablakok és ajtók üvegezését biztonsági okok miatt teljesen eltávolították. A folyosóról termek hosszú sora és az emeletre vezető lépcsők nyílnak.

Az Öregvár bejárata a Ferdinánd-kapu. Az erődrendszer első kőemlékét I. Ferdinánd tiszteletére emelték 1550-ben. Ma az egész erődrendszer belső kapujaként szolgál. A kapu feletti domborművön koronás címert tartó sas-oroszlánok láthatóak. Az alatta olvasható felirat I. Ferdinánd címeit nevezi meg. A felújítás 2014-ben fejeződött be.

Lőporraktár

A felújított részek közé tartozik a Lőporraktár, mely az Újvár területének központjában található. Az épületet a szovjet katonaság üzemanyagraktárként használta. A raktár felújítása 2006-ban történt meg. A többfunkciósan kialakított térben jelenleg állandó kiállítás működik az erőd történetéről és felújításáról.
Az egyszintes, nyeregtetős épület alaprajzi méretei 16,6 x 22,2 méter. Az egyterű épület mészhabarcsba ágyazott tömör égetett téglából készült. Falait kívülről és belülről is letisztították, rekonstruálták. A képeknek, tablóknak és fotóknak a homokkő téglafalak egységes hátteret biztosítanak. A kiállítandó művekről nem vonják el a figyelmet, inkább kiemelik azokat. A központi tér dongaboltozatához boltívvel csatlakoznak az oldalsó kamrák. A tér alaprajzi elrendezése izgalmas. A kiállítandó anyag szeparálható akár több kisebb, de tartalmilag összefüggő részre. Az épület nyílászáróit is újakra cserélték, ám ezeken kevés fény jut be a nagy térbe. A kiállítás anyaga mesterséges fénnyel van megvilágítva. Ez a direkt fény visszaverődik a tablók, képek felületéről, ezért szemből nem jól olvashatók. A tér megköveteli a mesterséges fényt legalább olyan minőségben, hogy a kiállított anyagot ne a képekre irányított pontfény világítsa meg. A belső tér felújítását pozitívan értékelem. A fal burkolatlan téglatextúrája semleges teret biztosít a kiállításnak. A tér megvilágítása meleg érzetet kelt, melyet a tégla is visszasugároz.

Kaszárnya

Miután a szovjet katonák 23 év után elhagyták az Újvár területét, a műszaki hálózat is megszűnt. Az erődrendszer termei huzamos tartózkodásra nem alkalmasak, mert a munkahelyi körülmények jelenleg nem biztosítottak. A kaszárnya nagy, tágas termei a lakó-funkció megváltoztatását teszik lehetővé. Az egyik termét teljesen felújították, újravakolták és kiállítással egybekötött konferenciatermet alakították ki benne. A képeket a falra függesztve a vakárkádokban helyezték el. További termekben is állítottak ki hadi építészet témájú képeket, fotókat. Ezek a termek a konferencia-teremmel ellentétben sem belső vakolatot, sem mesterséges megvilágítást nem kaptak. Az átlátszó fóliára nyomtatott képeket egyszerű fém állványokra felfogatott üvegre kasírozták. Így fenntartható a belső tér átláthatósága és hangulata. Mivel csak természetes fény világítja meg a kiállítást, ezért más elrendezés nem lett volna célszerű ezekben a termekben.

Öregvár

Az Öregvár területén több felújítási terv is megvalósult. Elsősorban lőszermentesítés, a kazamaták kitisztítása, a másodlagos falak kibontása és a körülbelül 940 tonnányi hulladék elszállítása történt meg. Ezzel körbejárhatóvá vált az egész Öregvár folyosórendszere. A kibontott téglák nagy része újra felhasználásra került. A pótláshoz szükséges vörös mészkő építőelemek a közeli, tardosi kőbányából származnak. A kibontott téglák egy részét a kis udvar lépcsőjének felújításakor beépítették. A kis udvar kazamatáiban Vaklabirintust hoztak létre.

A 2014-ben átadott Vaklabirintus bejárata az erőd kis udvarának lépcsője alatt nyílik. Célja a látássérültek és a látók végigvezetése teljes sötétségben egy kiállítótéren. A látogató csak az egyensúlyérzék, a tapintás és a szaglás segítségével tájékozódhat, ahogy azt a látássérültek tehetik. A labirintus ugyanakkor a látássérültek számára is sok információt nyújt, mivel a kiállított tárgyak kitapogathatók, megfoghatók.

A fedett átjárók falain a megvalósult felújítási projektek egy részéről kifüggesztett tablók tájékoztatnak. Véleményem szerint a falakat, tereket itt úgy kéne kihasználni bemutatásra, hogy a kiállítandó képek háttereként megtekinthetjük az erőd építészetét is. Ehhez szükséges az erődrendszer teljes egészének kitisztítása, felújítása, beleértve a föld feletti és a föld alatti részeit is. Legfőbb cél hogy életet vigyünk a falak közé. Olyan megoldást keresünk, amely által funkciót kap az erődrendszer, de emellett megőrzi nemzeti műemléki jellegét. Az építményt egészében kell prezentálni a történeti szerkezetekkel és az eredeti anyaghasználattal. Ennek jegyében folyamatosan folynak a felújítások.

Kiállítóterek létrehozása a műemlék megőrzésével úgy lehetséges, ha meghagyjuk az erődrendszer fennmaradt eredeti állapotát. Az épületszárnyak kitisztítása, bejárhatóságának biztosítása elsődleges szempont a felújításnál. Olyan felújítási technikákra kell törekedni, amely az épület szerkezetei számára legnagyobb láthatóságot biztosítja.

Ma a város legértékesebb műemléke az Erődrendszer. Évszázadok folyamán mindig egy birodalom tartotta fenn. Révkomárom városa önerőből nem tudja a felújításokat finanszírozni. Ez nagyban befolyásolja a munkák időtartamát. Az együttműködő szervezetekkel különböző támogatásokat pályáznak, és bár több projekt már megvalósításra került, az erőd közművesítésére még nem találtak támogatót. Addig azonban korlátozottak a lehetőségek a terek kiállításokra történő hasznosítására is. A munkám célja bemutatni, hogy az erődrendszer részlegesen felújított termei hogyan használhatók.

Összegzés

A műemlék számos lehetőséget rejt még. Párhuzamot vonva Velence művészeti és kulturális világtérképen elfoglalt helyzetével, egy biennáléhoz hasonló eseménysorozat szervezése Komáromban is nagyban hozzájárulna az erődrendszer népszerűsítéséhez. A város adottságai, gazdag múltja és földrajzi fekvése lehetőséget biztosít egy európai szintű esemény létrejöttéhez. Ez egy hosszú folyamat eredményeként jöhet létre, melyben az önkormányzat mellett szerepet vállalhatnának többek közt az alapítványok, a céges támogatók és a magángyűjtők is. A város kiállítási intézményeinek teljes körű újragondolásával és átszervezésével Komáromnak esélye lenne arra, hogy a művészeti
és kulturális turizmus színvonalas és közkedvelt helyszínévé váljon.

Barci Boglárka
belső konzulens: Tolnay Imre DLA