Meghalni se, élni se

"El kell fogadnunk azt a tényt, hogy az épületek meghalnak. Még a kedvenc épületeink is." Borsai Szandra öt pontban gyűjtötte össze, az adaptív újrahasznosítás hazai nehézségeit és problémáit.

Öt pontban gyűjtöttem össze az adaptive reuse jelenlegi, hazai problémáit, nehézségeit. Mint minden öt pontban összefoglalós cikk, ez is felületes, vitatható, leegyszerűsítő és a vártnál unalmasabb lesz. A könnyebbség kedvéért az adaptív újrahasznosítás szinonimájaként fogom használni a felújítást, tudva, hogy ez valójában a felújítás egy speciális esete.

Azt nem lehet általános érvénnyel megmondani, hogy fenntarthatósági szempontból mi jön ki jobban, ha újat építünk, vagy ha a meglévőt hasznosítjuk. Nem hiszem, hogy van erre univerzális válasz. Mikor mi. Itt is kiütközik az ipar egyik sajátossága: minden épület egyedi termék. Természetesen az előregyártás a különbségeket csökkenti.

Ebben az esszében (pamfletben?) nincsen szó műemlékekről. A családi ház szintén külön kategória. Maradjunk a középületeknél, az ipari épületeknél és a társasházaknál.

Az adaptív újrahasznosítás olyan, mint a kerék újra-feltalálása. Amikor a törökök eljöttek vallásilag jobb belátásra bírni minket, a várainkba költöztek és a templomainkat is használatba vették. Az előbbit még csak-csak belakták valahogy, bár egyáltalán nem felelt meg az ő életvitelüknek, az utóbbiból főként raktár lett, mert az a hosszú istenháza telepingálva mindenféle eretnek emberábrázolással végképp kiverte a biztosítékot. A pécsi dzsámit a korábban ott álló keresztyén templom köveiből építették. Akkor még nem jöttek-mentek a betonkeverők, abból kellett főzni, ami volt. Az épületet ma a katolikusok használják. A felújítása során találtak egy oltárkövet a Római Birodalom korából.

Az adaptív újrahasznosítás nem új elképzelés, de időszerű újra tárgyalni. A házainkat is fogyasztjuk, mint a ruháinkat. Felelősebben kell bánnunk az erőforrásainkkal. Öt pontban gyűjtöttem össze, hogy jelenleg elméleti, vagy szigetszerű példákon kívül miért nem reális alternatíva mégsem.

1. megelőzés
Jellemzően nem gazdái vagyunk az épületeknek, csak használjuk azokat. A karbantartási munkák elmaradnak, a felújítási ciklusokra fittyet hányunk. Vagy nincs rá pénz, vagy nincsen szaktudás, vagy nem is érdekel senkit, vagy ez mind együtt. Ha vannak is üzemeltetők, jönnek-mennek, cserélődnek, kézen-közön elveszik az információ. Ha szerencsénk van, találunk egy Pista bácsit a kazánházban, aki huszonöt éve itt gondnok, és úgy ismeri a házat, ahogy a feleségét. A javítások, felújítások, átépítések máskülönben nincsenek dokumentálva. Az épület eredeti terveit nem őrzik meg, felkutatása nehézkes, sokszor lehetetlen. A nem kezelt, vagy szakszerűtlenül elhárított hibák további problémákat okoznak. Belátható, hogy folyamatos karbantartással, az időszakos felújítások ütemezésével megelőzhető lenne a nagyobb állagromlás, lassítható az avulás.

2. mérnöki oldal
Tervezés szempontjából egy felújítás nagyobb kihívás, mint az új építés. Nem csupán kihívás, hanem kicsit orosz rulett is. Tegyük fel, hogy sikerül beszerezni az eredeti terveket. Tegyük fel, hogy azok hiánytalanok. De még ha eddig szerencsénk is volt, vajon mi épült meg? A diagnosztika elkerülhetetlen. Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot.

A követelmények teljesen mások, mint 50 évvel ezelőtt. Nem csak az energetika, a komfort, hanem a tartószerkezetek szempontjából is. A legfontosabb pedig mégiscsak a szerkezet. Nem könnyű megfelelő szakértőt találni. Az eredeti tervezők sokszor már elérhetetlenek. A tudás kopik. Mind szóban, mind írásban kevés az elérhető információ. Mivel kerüljük a felújításokat, ezért tapasztalatunk sem lesz benne, és a kör bezárul. A drága vizsgálatok szükségességét a projekt résztvevői gyakran megkérdőjelezik. Jó lesz, vagy nem lesz jó? Azt tessék megmondani, mérnök kolléga, nem vizsgálgatni mindenfélét.

3. szabályozás
A szabályozás nem veszi figyelembe a felújítások sajátosságait. Nem kedvez nekik. Tartószerkezeti szempontból például elvárja, hogy a jelenlegi szabványoknak is megfeleljen az egész más szabványok szerint tervezett épület. Ez sokszor ellehetetleníti az újrahasznosítást. Lehetne róla vitatkozni, hogy mennyire indokolt ez a szigorúság.

A szabályozás csak elméletileg bátorítja, hogy bármit újrahasznosítsunk, ami nem műemlék. A hangzatos szavak az új törvényünk elején lehetnének lehetőségek, de sokszor inkább pörölyként csapnak le ránk. Ebben a magyaros jogbiztonságban.

A szigorú előírások önmagában egyébként sem jelentenének valódi változást. Hiába kellene mondjuk minden bontandó épülethez tanulmányt készíteni egy esetleges újrahasznosításról, tudjuk, hogy a tanulmányok alatt jobban hajlik a tér, mint a Bolyai-geometriában. Ez nem nemzeti, hanem emberi sajátosság.

4. finanszírozás
Egy beruházási projektben egyetlen paraméter számít: a nyereség. Minden más ennek van alárendelve. Az építészet is, a társadalmi hasznosság és a fenntarthatóság is. Ne legyenek illúzióink. Szemforgató dolog lenne számonkérni ezt a beruházón. Egy épületet nem fognak sosem csak a két szép szeméért újrahasznosítani.

Több lehetséges út van, hogy a felújításokat vonzóvá tegyük. Az első az állami szerepvállalás, ahol a profit nem kizárólagos mozgatórugó. Ügyes kis újrahasznosított épületekkel érzékenyítheti a közösséget. Hogyha a vásárló már látja benne az értéket, akkor ezt be lehet árazni, lásd például a loft lakásokat. A vevők hajlandóak többet fizetni a "páratlan dizájnért, exkluzív indusztriális hangulatért".

De még mindig nem biztos, hogy annyival többet. A tervezői, mérnöki oldalon keletkező plusz költségek tetemesek lehetnek. A felújítás sajátossága, hogy útközben derül ki egy csomó minden, így a ráfordítás a legjobb szándék mellett is igen pontatlanul tervezhető.

5. alkalmazkodás
Az újrahasznosítás mindig kompromisszumot jelent. Alkalmazkodnunk kell az adottságokhoz építészeti, térszervezési, szerkezeti szempontokból is. Fel kell adnunk a kényelmünk egy részét. Ebben pedig nem jeleskedünk. Drágább is és rosszabb is, mint egy új építés? Akkor meg mi értelme?

Azt is meg kell értenünk, hogy az épületeknek is van kihordási ideje. Melyiknek rövidebb, melyiknek hosszabb. Ezt sok tényező befolyásolja. Többek között a tartósság (például anyaghasználatban, építési módban), a karbantartás, az eszmei érték, a funkció és az akarat. Az sem mindegy, hogy építéskor eleve gondoltak-e egy későbbi újrahasznosítás lehetőségére, vagy túlságosan specializált az épület. El kell fogadni azt a tényt, hogy az épületek meghalnak. Még a kedvenc épületeink is.

Vigyázó szemeink a Hengermalom-projektre vessük. De ide citálom a kővágóörsi Alkotótábor helyszínét is. Más-más léptékben, de mindkét példa közösségi hasznosítás keretében, a kapitalista logikát mellőzve formálódik, andante: lassan, lépve, járva.

Borsai Szandra

Szerk.: Hulesch Máté