A Nagyharsányi csata emlékhelye ötletpályázat I. díjas pályaműve

A Magyar Művészeti Akadémia (MMA) Építőművészeti Tagozata által meghirdetett ötletpályázaton Sági Gergely, Ferenczi Natália és Székely Dávid közös terve érdemelte ki az első díjat. Az 1687. évi nagyharsányi csata emlékezetére kiírt emlékparkpályázaton 40 év alatti építészek vehettek részt, a győztes tervet a tervezők szavaival adjuk közre.

1 TÁJ

Csatatér

A táj
A csatatér leglenyűgözőbb karakterjegye annak léptéke, a csak és kizárólag a táj távlatában értelmezhető tágassága. Mekkora területen zajlik közel 120 ezer ember küzdelme? A Nagyharsányi csata jelentőségét a kor mércéjével mérve is példátlan méretű haderők felvonultatása mutatja a legjobban. Ezt a léptéket csak a tájban tudjuk igazán megragadni.

Az emlékmű fő helyszínét ezért a domboldalon kijelölt helyszín szűkösségéből a táj tágasságába helyezzük át. A csatatér nem egy fiktív pontban sűrűsödő absztrakció, hanem valós léptékű, a domboldalból belátható tájat a horizontig kitöltő térré válik, melynek súlypontját a mai méltatlan pozíciójából főszereplővé tett monumentális acélkereszt jelöli ki a tájban.

Az út
A Nagyharsányi csata egy hosszú és komplex folyamat része, jelentősége is ennek a folyamatnak a tükrében érthető meg és érezhető át igazán. Azonban maga a csata is összetett, elhúzódó esemény, melyet legteljesebben akkor lehet érzékelni, ha megértjük az egyes cselekmények összefüggéseit. Ehhez azonban megkerülhetetlen az idő, mint az eseményeket alakító önálló szereplő bemutatása.

Az időt és a csata eseményeit Villány és Beremend között, a csatatéren át, a csata eseményeit összefűző tanösvény mutatja be. A közel 20 km hosszú útvonal bejárása egy átlagos kiránduló számára kényelmes egynapos túrát jelent. Ez időben nagyjából lefedi az 1687 augusztus 12-én zajló csata időbeli kiterjedését, fizikai távlatai pedig a csata térbeli kiterjedését is érzékeltetik.

A jel
A csatatér-táj és a hozzákapcsolódó útvonal érzékelését egy jel-együttes segíti és hangsúlyozza. Az út kiemelt szakaszai felett egy fehér tető lebeg, amely az útvonal felett árnyékot ad, a dombon kijelölt emlékhelyről pedig egy szabadszemmel is látható, de a mai kultúrtáj szövetébe szervesen illeszkedő rendszert hoz létre. A tájban megjelenő útszakaszok látható szövete a felvonuló hadtesteket idézi.

Az általunk kijelölt és kiépített tanösvény a mai kultúrtáj meglévő struktúrájához igazodva a szántók, mezőgazdasági és erdőterületek határvonalain át halad Villánytól Beremendig. Az út során több helyen védtelenül vezető út felett a túrázókat, kirándulókat a tervezett tetők a naptól is védik, miközben azok egyes elemei a csatával, annak „valós idejű" eseményeivel és a mai csatatérkutatással kapcsolatos információhordozókká válnak. Ennek a rendszernek az anyaghasználata az emlékhelyen létesített kilátó-megfigyelőpont anyaghasználatához igazodik.

2 JEL

Megfigyelőpont

A hely
A jelenleg kialakított emlékhely a klasszikus értelemben vett „nem-hely" tipikus példája. Pozíciója, karaktere, elhelyezése méltatlan; a parkoló alatti útkanyarulatban, a kerti betonelemekből épített támfal tövében sem a nagyméretű, egyébként látványos kereszt, sem pedig a sokkal kisebb, nemzetközi felajánlásból származó emlékművek nem tudnak méltó módon megjelenni, érvényesülni.

Célunk, hogy a környezet többi meghatározó elemének (Szoborpark, szőlőskertek, túraútvonalak stb.) sűrűsödési pontjában egy olyan igazi helyet alakítsunk ki, amely képes megfelelő kontextust teremteni az emlékezésnek, ugyanakkor az emlékhely szükségszerűen emelkedett töltete nem válik bántóan kontrasztossá a sokkal „könnyedebb" kikapcsolódást, időtöltést kínáló környezetével.

A domborzat
A jelenlegi domborzati viszonyok a terület saját, természetes domborzatához képest erőltetetten, idegenül hatnak. A betonelemekből kiépített támfalnak sem a geometriája, sem az anyaghasználata nem illeszkedik természetes módon a környezetbe. Az autóút kanyarulatából véletlenszerű helyen induló, az emlékhelyhez vezető gyalogút szintén teljesen esetleges, tájidegen.

Tervünk alapján a parkolót áthelyezzük a Szoborpark látogatóközpontja mellé. Az így felszabadult területen a domborzatot a természetes állapothoz közelire alakítjuk vissza, az emlékhely megfigyelőpontja számára kis kiemelést biztosítunk, melyet a mai parkoló szintjéről, fentről közelíthetünk meg. A domborzat formálása, lankás kialakítása természetes nézőteret alakít ki.

A megfigyelőpont
A domborzat kiemelt pontjára helyezzük el az emlékhely megfigyelőpontját. Mivel a valódi emlékhelynek a csatatér által meghatározott táj teljes tágasságát tekintjük, így ez a hely szándékaink szerint valóban csak megfigyelésre és információátadásra szolgál. Az emlékhelyet megjelenítő keresztet így kiemeljük jelenlegi szűk helyéről és a horizontra, a csata valós színterére helyezzük.

A megfigyelőpont két építtet elemből, a helyet kiemelő platóból és egy falból áll. A platót a domborzathoz tájoltuk, a fal elhelyezése azonban a platóban kijelölt megfigyelőpont irányához igazodik. A kiemelt terület bejárását, dramaturgiáját ennek a két elemnek az egymáshoz hangolt viszonya határozza meg: a belépési pontban a fal a kilátást kitakarja, a bejárás első szakaszában információhordozó szerepe van, míg a második szakaszon a kilátásra hangol, a megfigyelőpont hátterévé válik. A megfigyelőpont alatt kialakult természetes katlan egyfajta spontán amfiteátrumként a hagyományőrző játékok vagy egyéb rendezvények természetes helyszínévé válik.

Sági Gergely
Ferenczi Natália
Székely Dávid

Szerk.: Borenich Levente