A Nyíregyházi Görögkatolikus Múzeum története I.

2022-re várható a Nyíregyházi Görögkatolikus Múzeum kivitelezésének befejezése. Az épületet tervező Balázs Mihály és Török Dávid (dmb műterem) most a tervezési folyamatot ismertetik két részben, elsőként egy, a megrendelői visszajelzések hatására végül elvetett, de értékes gondolatisága miatt feledésre nem méltó tervváltozaton keresztül.

Ez év szeptemberében az Építészfórum röviden beszámolt arról, hogy Nyíregyházán szerkezetkész állapotba jutott az újonnan épülő Görögkatolikus Múzeum. Az építőipari hagyományoknak megfelelően Bokréta ünnepség keretében emlékeztek meg az épület jövőbeli felhasználói, a kivitelező cég és a tervezők az addig elvégzett közös munkáról, izgalommal tekintve az építkezés következő fázisára. A szerkezetkész állapot egy nagyon különleges pillanata minden építkezésnek, különösen igaz ez egy monolit vasbeton falszerkezetből álló épület esetében. A nyers falak és födémek egészen őszintén mutatják az épület formáját, belső tereit, az alapvető építészeti szándékokat. A nyers szerkezetek örömteli látványa indított minket arra, hogy még mielőtt az épület teljes egészében elkészülne, röviden beszámoljunk a tervezés folyamatáról, a megbízóval folytatott párbeszédről, a minket foglalkoztató, gondolatainkat formáló kérdésekről. A történet alakulása miatt célszerűnek tűnt két önálló beszámoló elkészítése, hogy a tervezés hosszú folyamata alatt érlelődő, majd elvetett változatok ne vesszenek el teljesen az íróasztal fiókjában, vagy még inkább a számítógép rejtett bitjei között.

A történet teljességéhez hozzátartozik a 2002-ben elkészült Szent Atanáz Hittudományi Főiskola épületének rövid története, mely erősen meghatározta az új múzeumépület alakulását is. Az ezredforduló környékén a Török és Balázs építészeti műterem szoros kapcsolatban állt a Görögkatolikus egyházzal, vezető tervezőit személyes, baráti kapcsolat fűzte az akkori megyéspüspökhöz, Keresztes Szilárdhoz. A főiskolát a püspök építtette, személyes elhivatottsága, mindennapi jelenléte erősen meghatározta az új épület lelkületét. Hangsúlyozottan mai, ugyanakkor karakteres görögkatolikus intézményi épületegyüttes első elemének kortárs építészeti eszközökkel való megformálása volt a cél. A hagyományról a megbízónak határozott véleménye volt, amit utólag egy interjúban[1] így fogalmazott meg: " ... én a konzervativizmust nem abban látom, hogy épületeket, épületelemeket, képeket utánozzunk az elmúlt századok életéből, még a legértékesebbeket sem, hanem hogy azokat az örök értékeket, amit egy templom mint szakrális épület jelent, vagy egy főiskola, ami egy közösségi oktatási intézményt jelent úgy rendezzük be a mai világ eszközeinek a legjavával, hogy az megtartva az állandót, tükrözze a jelenvalót is." A főiskola nagyívű, városi léptékű egyházi fejlesztés egyik elemeként épült meg. Ennek köszönhető a telken elfoglalt helyzete, a korábban már megépült görögkatolikus parókia épület vonalába visszahúzott főiskola, az utcavonaltól hátrahúzott elhelyezkedésnek köszönhetően funkciójához méltó, elegáns előkertet kapott.

Közel húsz évvel később Kocsis Fülöp érsek ennek az épületnek bővítéseként egyháztörténeti múzeum és tanulmányi ház felépítését határozta el, majd ennek tervezésével kereste meg Balázs Mihályt. Húsz év alatt sok minden történik a világban és egy alkotói életpálya keretein belül is. Változik a technológia, mások a közösségi elvárások, áthelyeződnek a hangsúlyok. Változott a megbízó is, egy új szemléletű vezető került a görögkatolikus egyház élére, másféle elvárásokkal. A múzeum tervezésének kezdetén – sok más mellett – kifejezett megbízói kérés volt a görögkatolikus lelkületet tükröző, emblematikus épület megfogalmazása. Egy, a városképet markánsan meghatározó, új arculatú ház volt a főépítész elvárása is. Annak megfejtése, hogy ez mit is jelent az építészet nyelvén, nagy kihívás. Az egymástól látszólag alig különböző megbízói elvárások között valójában markáns filozófiai különbség rejlik. A görögkatolikus egyház identitása áll a háttérben: a liturgiájában bizánci, egyházszervezeti szempontból római kötődés jól érzékelhetően kirajzolódik gondolkodásban és külsőségekben egyaránt. Ebben a kettősségben nem könnyű megtalálni a jó arányt kelet és nyugat formajegyei között, ha térben, formában vagy akár csak anyagban gondolkodunk. A múzeumépület megfogalmazása során izgalmas kihívást jelentett a megújult egyházi elvárásoknak megfelelő, de a főiskola épületétől sem idegen új épület tervezése.

Az múzeumépület telepítését a korábbi városrendezési gondolat erősen meghatározta. Az új épület a főiskola előtti teresedés, és a szomszéd keretes beépítésű telektömb metszéspontjában található. A tervezési folyamat első pillanatától világos volt, hogy a múzeumhoz tartozó kiszolgáló funkciók, mint a vendégszobák, az irodák és raktárak, a tömb lezárását kell hogy biztosítsák, míg a kiállítás funkciói a térrel, a főiskola tömegével kell hogy kommunikáljanak. Ez a telepítési helyzet eredményezte a két épületrész eltérő karakterét, a kiszolgáló épületrész hagyományos ablakokkal áttört tömbje kapcsolódik a történeti beépítéshez, a kiállítóterek egyedileg formált tömege pedig a meglévő egyetemi épülettel keres kapcsolatot.

Ennek megfelelően az első tervváltozatban a múzeum tömege markáns építészeti formaként jelent meg. Időtlenségre utaló jelentése erős szimbólumként ékelődött a főiskola és a lakótömböt lezáró, szintén általunk tervezett neutrális épületrész közé. A hatást fokozandó mázas kerámiaburkolat díszítette a formát, amit később előpatinázott vörösrézre cseréltük. A forma, annak téri helyzete és felületi megjelenése mindkét esetben építészeti előképekből született. A díszítés, így a kerámia, nem idegen a bizánci építészettől, archaikusabb liturgiájától, a mozaikok világától, a zöldre patinázott vörösréz pedig az egyházépítészet jól ismert eszköze.

A külső formavilág mellett hosszú keresgélés és kísérletezés eredményeként alakult az épület belső téri rendszere. A belső formálás terén kerestük azokat az építészeti megoldásokat, melyek a bizánci építészet formavilágából eredeztethetők, ugyanakkor a mai kor elvárásainak is megfelelnek. A boltozatokkal, boltívekkel folytatott különös párbeszéd során egy a Török és Balázs műterem számára sokat hivatkozott előkép jelentett fordulópontot. A római Santo Stefano Rotondo centrális terét kettémetsző, boltívekkel kikönnyített fal, melyet a XV. században építettek a szerkezet megerősítése érdekében, egészen egyedi helyzetet teremt a belső térben. A centrális tér ennek a metszésnek köszönhetően irányítottá válik. A centrális és lineáris térforma ezen érdekes kettősége Török Ferenc téri útkeresésének állandóan visszatérő eleme volt. Ez a téri kettősség ugyanígy megfigyelhető Balázs Mihály korai templomaiban (Kazincbarcika és Fehérgyarmat görögkatolikus templomaiban) is. A múzeum esetében ez az előkép, a belső teret kettéosztó többszintes fal, segítséget jelentett a funkcionális elvárások téri megfogalmazásában. Ugyanis az állandó kiállítás egyik ékességét jelentő, hét méter magas ikonfal nagy légteret, míg a kisebb kiállítandó tárgyak egyszintes elrendezést igényelnek. Az állandó kiállítás terét kettéosztó falnak köszönhetően a tér két identitással rendelkezik, a fal egyik oldalán háromszintes légtér, míg a másikon egyszintes galériaterek találhatók. A két téri minőség és a falon megjelenő lyukak karakterképző szerepe sok izgalmas próbálkozást eredményezett.

Ennek az első tervváltozatnak fontos eleme volt még a múzeumterek önálló, az épület többi részéből előreugró formai megfogalmazásának eredményeként létrejövő két földszinti udvar. A főiskola kertjétől elválasztott két kis belső udvar a földszinti kiállítótérrel szoros egységben biztosan szép térsort eredményezett volna. A terv ugyan általában nagy tetszést aratott mind a városi tervzsűrin, mind a megrendelői egyeztetések alkalmával, de a kiviteli tervek leadása után a papság körében megosztónak bizonyult. Sokan nem érezték saját lelkületük megmutatkozását a múzeumszárny világában, nem tudták magukénak érezni az egyedi formájában, anyaghasználatában megjelenő időtlenség építészeti gondolatát. Az építész ebben a helyzetben két dolgot tehet, tovább bizonygatja igazát vagy az együttműködést keresve új útra tér.

Török Dávid, Balázs Mihály

Szerk.: Hulesch Máté

[1]Dinamikus egyensúly, portréfilm BM építészről, rendező Kovács László, Magyar Művészeti Akadémia, 2020 (bemutatás előtt)