A pécsi Zsolnay Negyed az A10 legújabb számában
Az A10 májusi-júniusi számában az új épületek sorát a pécsi Zsolnay Kulturális Negyed rövid ismertetése nyitja, emellett Ljubljana első mecsetjének terveiről, a zsolnai zsinagóga újjászületéséről, innovatív fémburkolatokról, fiatal építészek munkáiról és friss európai pavilon-körképről olvashatunk a lapban.
Az A10 május-júniusi számában az új épületek sora a pécsi Zsolnay Kulturális Negyeddel kezdődik. Emiel Lamers rövid, összefoglaló írásában kiemeli, hogy az MCXVI iroda építészeinek sikerült megőrizni a terület sajátos karakterét úgy, hogy közben új elemekkel is gazdagították az együttest. Az 5,5 hektáros egykori gyárterületen álló, 19-20. századi épületek nagy részét megőrizték, a stratégiailag fontos helyeken célzott bontásokkal növelték a terület tágasságát, valamint új közlekedési kapcsolatokat - átjárókat, gyalogoshidakat, lépcsőket - hoztak létre. A több építésziroda együttműködésével végzett munka változatos ötleteket és megoldásokat eredményezett. „Pécs egy új, nyüzsgő kulturális negyeddel gazdagodott" - zárul az ismertetés.
Cartagena városában található a Molinete régészeti park, amelynek ezidáig csupán 15%-át tárták fel. A római kori fürdők, lakóházak és a fórum maradványai fölé az ACM madridi építésziroda (Atxu Amann, Andrés Cánovas, Nicolás Maruri) tervei alapján készült el egy összetett, többrétegű védőtető és látogatóközpont, amely hazánkban valószínűleg nagy ellenállásba ütközne. A töredt síkokból álló, könnyed tartószerkezeten nyugvó építmény alatt halad végig a függesztett látogatói sétaút, ahonnan a romterület egésze áttekinthető.
A május-júniusi szám címlapján a Saison Menu Architectes nevéhez fűződő, Roubaix-Tourcoing-ban felépült „Innovatív Textilek Európai Kutatkóközpontja" (Centre Européen des Textiles Innovants, CETI) szerepel; az épület funkcióját jelző, „kézzel szőtt" jelleget idéző homlokzat függőleges sávozása akár a salgótarjáni Mikropakk Black II. gyárat is eszünkbe juttathatja.
A ljubljanai könyvtárpályázat győztese, a Bevk Perović Arhitekti nevéhez fűződnek Szlovénia első mecsetjének tervei is, amelyet szintén nemzetközi pályázaton nyertek el 2011-ben. Az országban mintegy 50.000 muszlim él (a népesség 2,5 %-a), a mecsetépítés szándéka is immár négy évtizedes múltra tekint vissza. A város polgármesterének támogatásával a közösség birtokába jutott egy viszonylag elszigetelt, 12.000 m2-es felhagyott ipari terület, amelyet vasútvonal és vasúti múzeum határol. A győztes terv központi eleme a 32x32 m alapterületű, 24 m magas acélvázas kubus, amely az üvegkupolával fedett kultikus teret rejti, mellette a karcsú, gyárkéményt idéző minarettel. A földtől elemelt deck-en álló központi tömb köré csoportosulnak az iskolát, éttermet, irodákat és lakásokat tartalmazó tömegek, amelyek alatt sportpályák és egy 450 férőhelyes parkoló található.
Kulturális központként születik újjá a jövőben a zsolnai neológ zsinagóga, amely Peter Behrens tervei alapján épült fel 1928-1931 között. A 450 férfi és 200 nő befogadására alkalmas kultuszhely a II. világháború után színházként és koncertteremként szolgált, jelenleg mozi működik benne. Peter Jancok pozsonyi építész koncepciója szerint az utólagos toldásokkal elrontott épület visszanyeri eredeti tömegformáját, a teherhordó szerkezet megmarad, a belső pedig az új funkció igényei szerint alakul át. A projektet magánerőből, alapítványi és pályázati forrásokból finanszírozzák, az új „Kunsthalle" megnyitását 2014-re tervezik.
A Section rovat a különféle fémburkolatok innovatív építészeti alkalmazásának legújabb példáit mutatja be, amelyek megcáfolják az anyaghoz társult „ipari" jelleget. A svájci Rapperswil-Jona múzeum bővítése (tervező: mlzd architects) mellett a belfasti Titanic Museum (tervező: CivicArts/Eric R. Kuhne&Associates, TODD Architects), a glasgow-i Riverside Museum (tervező: Zaha Hadid), valamint a 2012-es foci EB-re készült varsói Miejski Stadion (tervező: JSK Architekten) jól példázza a fémburkolatok változó építészeti megítélését. A sor egyik érdekes példája a lundi katedrális látogatóközpontja (Domkyrkoforum), amelyet 2004-ben pályázaton nyert el a Svédországban élő spanyol építész, Carmen Izquierdo. Az absztrakt formálású, réz burkolatú tömegek egyike „óriás távcsőként" fordul a dóm felé, kívül-belül különleges látványt nyújtva.
Az Eurovision rovatban Kirsten Hannema Young European Architecture tanulmányában a 40 év alatti európai építésznemzedék - különféle léptékű és funkciójú - megvalósult projektjeit mutatja be röviden, hangsúlyozva, hogy a jövőben várhatóan egyre nagyobb figyelemmel fordul feléjük a sajtó és a szakmai közvélemény. A válogatásban szerepel többek között a salzburgi Építészeti Akadémia (Bauakademie) bővítése (tervező: SOMA), a P-U-R-A által tervezett, a szlovákiai Vágapátfalván (Opatová, Trencsén városrésze) álló családi ház, valamint a Bosch.Capdeferro iroda 2011-ben Mies van der Rohe-elismeréssel kitüntetett, egyedi megközelítést hordozó rekonstrukciós projektje, a Collage House, továbbá az észtországi Tartu Egészségügyi Főiskolája, amelyet Sirii Vallner három hölgytársával közösen tervezett a Kavakava formáció keretein belül. A felvillantott munkákra egyaránt jellemző a kísérlezető kedv, a hagyományok és a modernitás közötti kapcsolatok keresése.
Kirsten Hannema európai pavilon-építészeti körképet is felvázol a legfrissebb alkotásokról, hiszen - mint írja - ebben a műfajban jóval több újdonság van a Nap alatt, mint a Serpentine Pavilon. A felvillantott példák között a Snøhetta norvégiai rénszarvas-figyelő pavilonja és Todd Saunders erdei kilátó-lépcsője mellett többek között egy postojnai kávézó (tervező: Architekt studio stratum), valamint a közeljövőben megnyíló párizsi Bright blue cellular pavilon (tervező: Ball-Nogues), és az újrahasznosított műanyagból készülő itáliai Grenade (tervező: Sitbon Architectes) kapott helyet a válogatásban.
Az A10 új főszerkesztője, Indira van't Klooster a „Food for the City – A Future of the Metropolis" című könyvet ajánlja az olvasók figyelmébe, amely Johannes S.C. Wiskerke, Jorge Mario Jáuregui, Vandana Shiva és munkatársaik alkotta szerzői gárda nevéhez fűződik. A kiadvány a Carolyn Steel 2008-as „Hungry City" művében felvetett kérdéseket boncolgatja tovább, körüljárva az egyre növekvő népességű nagyvárosok (egészséges) élelmezésének fokozódó problémáját és az ehhez kapcsolódó, óriási méreteket öltő energiafelhasználást – mindezt történelmi összefüggésekbe ágyazva. A Hague's Stroom építészeti központ kiadványát gazdagon illusztrálják a táblázatok és grafikonok, szemléltetve a helyzet súlyosságát és a jövőbeli kilátásokat. Tizenhárom fejezetben különböző tudományterületek képviselői - például filozófus, építész, szociológus, művész, futurista - fejtik ki véleményüket, amelyekből kiderül, hogy rengeteg tényező játszik szerepet a globális élelmezés alakulásában, továbbá drasztikus változtatásokra van szükség az élelmiszerek előállításában.
Garai Péter