A sokkertes ház: a trópusi modernizmus találkozása az érdi kertvárossal

Távoli tájak építészete is inspirálta a Baló Dániel – Murum Studio által tervezett kétgenerációs családi házat, amely mégsem hat idegen elemként a budapesti agglomerációra jellemző heterogén épített környezetben. Az épületet 2023-ban Érdi Építészeti Nívódíjjal ismerte el a helyi városvezetés.

Érd a fővárosi agglomeráció egyik legnagyobb települése, megyei jogú városként mondhatni saját agglomerációval rendelkezik. Északnyugati, az M7-es autópályán túli szegletében, a Sóskút és Érd között húzódó erdős-rétes terület közvetlen közelében épült a Baló Dániel építész által tervezett kétlakásos családi ház. A területet a hasonló agglomerációs kertvárosokra jellemző építészeti sokszínűség jellemzi, a posztmodern kúriától kezdve a Kádár-kockán át a kőoroszlános mediterránig minden megtalálható a környéken. A heterogén utcaképben a telekhatártól visszafogottan hátrahúzódva áll az épület, amely így annak ellenére, hogy tömegképzésében merőben eltér szomszédaitól, nem okoz feltűnést.

Pedig épp ez, az érdi kertvárosban nem megszokott tömegképzés az, amely az átlagosnál magasabb építészeti minőséget ad a háznak. A relatíve keskeny telek adottságai, a szomszédok közelsége, valamint a megrendelők igényei olyan építészeti megoldásokhoz vezettek, amelyek kifejezetten izgalmas végeredményt hoztak létre. Az épület lényegében egymás mögé helyezett, enyhén egymásba metsző kubusokból áll, melyekben a különböző funkciók sorakoznak. Ez azonban csak a – rendkívül látványos – felülnézeti drónfotón mutatkozik meg egyértelműen, a házat körbejárva a tömegek játéka ellenére is egységként érzékelődik az épület. E homogenitást az anyaghasználat – a földszínű vakolt falak és a fa burkolati elemek, födémgerendák és nyílászárók – teremti meg, mely a belső terekre éppúgy kiterjed, nagyrészt a hasonló falszínnek és az itt is megjelenő fa részleteknek köszönhetően.

A külső vakolat szabálytalan, vízszintes strukturáltsága első pillantásra olyan hatást kelt, mintha vályog, vagy hasonló vert falazat lenne, holott nem erről van szó. A hosszirányú falak nagyméretű téglából épültek, vastagok és tömörek, míg a bütük falazata és a tejes tetőszerkezet előregyártott, könnyűszerkezetes. A könnyűszerkezetes előregyártásnak köszönhetően a helyszíni építés időtartama, így a költségek is jelentősen csökkenthetők voltak, a hosszanti teherhordó téglafalazatok elkészültével a födémek és bütüfalak egy hét alatt a helyükre kerültek. Ez a kettősség teszi lehetővé azt, hogy a ház a két közvetlen szomszédja felé – északi és déli irányba – viszonylag zárt tud maradni, míg kelet és nyugat felé nagyméretű üvegfelületekkel nyit. Ügyes megoldás ugyanakkor, hogy a tömör hosszanti falak is kaptak némi megnyitást, így déli irányból is érkezik napfény a belső terekbe. Ennek leglátványosabb példája a hátsó lakrész konyhája feletti sávablak, amely a nappalit világítja meg természetes fénnyel. Mindezt az teszi lehetővé, hogy a különböző funkciójú kubusok eltérő, az adott funkciónak megfelelő belmagassággal rendelkeznek, így a nappali és konyha tere kiemelkedik a hálók és kiszolgáló helyiségek terei közül. A túlnyúló lapostetők ugyanakkor megfelelő védelmet nyújtanak a túlmelegedés ellen, egyúttal a falakat is védik a csapadéktól.

A kétgenerációs – és így kétlakásos – családi ház térstruktúrája is figyelemre méltó megoldásokkal bír, melyek közül a legizgalmasabb talán a két épületrészt összekötő nyári konyha és étkező. Ez a teljes hosszában kinyitható helyiség valódi átmeneti tér: fedett-nyitott teraszként és zárt átjáróként egyaránt megállja a helyét. E köztes térből nyílik a két lakrész, és a pinceszinti garázsba is innen lehet lejutni. Különösen szép megoldás emellett, hogy mindkét nappaliból át lehet látni a másikba, így érezhető a család másik felének jelenléte még akkor is, ha külön lakásban tartózkodnak. Beépített külső textil árnyékolókkal azonban teljes takarás hozható létre. A nagyméretű üvegfelületek a bütüfalakon ráadásul nem csak a "szomszédos" nappaliba engednek betekintést, de teljes átlátást biztosítanak, így a telek hátsó részén lévő lakrészről is ki lehet látni az előkertbe, az utcához közelebbi nappaliból pedig a hátsó kertbe.

Mindemellett nem csak vizuálisan erősek a kertkapcsolatok, a külső és belső terek közötti átjárás lehetősége is adott. Harmonika-ajtóinak köszönhetően a legintenzívebb kapcsolata kétségkívül a nyári konyhának van, azonban hangsúlyos tervezői szempont volt, hogy a legtöbb helyiségből közvetlenül ki lehessen menni a kertbe – vagy inkább kertekbe, hiszen ahogy a neve is mutatja, a "sokkertes ház" térstruktúrája úgy tagolja a telket, hogy az egyes tömegek kisebb, önállóan is értelmezhető kertrészeket határoznak meg, melyek más-más funkcióval bírnak: van közlekedő kert, medencés kert, teraszos kert, növényes kert és így tovább.

Talán épp ez a sokféle kertkapcsolat az, ami teljessé teszi az összképet. A kint és a bent határainak elmosódása, az anyaghasználatból fakadó színek kompozíciója, a szerkezeti megoldások hatása az épület tömegére teljes joggal juttathat eszünkbe egyfajta mediterrán építészetet. No nem a magyar kertvárosokat az elmúlt évtizedekben ellepő "mediterrán stílusú" házakra kell itt gondolni, sokkal inkább a mediterrán országok modernista hagyományának újragondolására, némi trópusi, délkelet-ázsiai és latinamerikai modern és kortárs építészetével fűszerezve – melyben egyértelműen felszínre kerül a világlátott tervező nemzetközi tapasztalata.

Tűnhetne mindez tájidegennek is az érdi kertvárosi kontextusban, de mégsem az, hiszen a ház hangsúlyozottan újragondolja, nem pedig lemásolja az említett előképeket. Egy-egy részlet valóban megidézi ezeket a hagyományokat, az összkép mégis sajátságos megjelenést biztosít a háznak. A szerkezetből fakadóan tagolt homlokzati struktúra, a látszó faszerkezetek őszintesége pedig talán a kortárs építészettől idegenkedő laikus számára is befogadhatóvá teszik az épületet. Egy olyan környezetben, ahol nincs mihez illeszkedni, a Baló Dániel által tervezett ház önmaga válhat referenciaponttá a jövőre tekintve, ahogy ezt a Nívódíj indoklásában is rámutattak:

Hulesch Máté