Úgy maradt… a kényszerpihenőt tartó hegyvidéki lakópark előtörténete

Egy időre levonultak a munkagépek a budai Böszörményi útról a két markáns, sokak által kevésbé kedvelt irodaház lebontása után. A tervezett új lakópark helyett most parkolót és közösségi kertet működtet az önkormányzat. Kérdéses, hogy ez az idillinek tűnő ideiglenes állapot meddig tart? Bán Dávid írása.

„Ezen a területen a Hegyvidék egyik legkorszerűbb épületegyüttese épülhet fel" – áll a budapesti Böszörményi út igen méretes, pár évvel ezelőtt kipucolt telekegyüttesének kerítésén elhelyezett molinók egyikén. A hangsúly mára egyre inkább a feltételes módon van, amit a korábbi, ma már nem látható, a „jelenlegi bizonytalan gazdasági helyzetre tekintettel" szövegű felirat még inkább megerősített. Úgy tűnik, a kerület számára korábban oly fontos, sok vitát kavart projekt most egy jó időre lekerült a napirendről. Helyette, a területet kihasználandó, ideiglenes parkolót és közösségi kertet alakítottak ki.

A Böszörményi út 20-22., 24., valamint a Beethoven utca 7-9. szám alá is átnyúló méretes telekcsoporton két jelentősebb és egy nem igazán kiemelt értékű irodaház állt. Míg a 19-20. század fordulóján az akkori budai Külső körúton még csak az idilli kertek között zötyögött végig az 1902-ben kiépült vonalán, a Krisztina térről Farkasrét felé tartó villamos, az első évtized végén már megkezdődtek a parcellázások, bár a telkek belakása ekkor még csak lassan indult el. Ugyanakkor 1901-ben, szinte rohamtempóban – alig egy év alatt – az elsők között épült ki a csendőrlaktanya (ma Nemzetközi Oktatási Központ), de a nagyobb fellendülést csak az 1920-as évtized hozta el, az akkor már Böszörményinek nevezett úton.

1914-ben, az első világháború okozta nehéz pénzügyi helyzet ellenére a Böszörményi úton ritka kivételként új polgári magán leányiskolát tudtak nyitni. A háború első évében az egész országban csak két ilyen jellegű intézmény elindítására tudtak kellő pénzt összegyűjteni, épp ezért a Böszörményi út 20-22. számú telken először csak szerényebb körülményeket tudtak biztosítani a diákoknak, mivel barakkokban indult meg az oktatás. Ez is hamar megszakadt, mivel a háború idején, akárcsak a túloldalon levő csendőrlaktanyát, a leányiskola barakkjait is hadikórházzá alakították át. A háború végeztével azonban egy ideig még megmaradtak ezek az építmények, amelyeket csak az 1920-as évek második felében bontottak el, hogy a helyükre egy végleges épületet húzhassanak fel. Az új iskolában aktív sportélet is zajlott, az 1930-as évtizedben a budai leányiskolák közötti – főleg a Koronaőr utcai intézménnyel – nagy rivalizálással.

1944-ben az épületet bombatalálat érte, s ennek nyomán súlyosan megsérült. Helyreállítására már nem került sor, ehelyett két évvel később teljesen lebontották. A megszűnt leányiskola helyére 1953-ban ötemeletes irodaházat építettek, amely akkor a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ) vezetőségi székházaként szolgált. A T alaprajzú, nagy tömegű, vasbeton épület kialakítása ugyan a szocreál stílusjegyeit hordozta magán, megjelenésében mégis egy visszafogottabb, dísztelenebb, szabályos geometriájú tömb született, amely igyekezett kellőképpen illeszkedni a szomszédos, 1942-ben átadott Postamester székházhoz. Az irodaház az első pár évében csendesen szolgálta a DISZ-t, nem adott otthont különösebb eseményeknek, alapvetően a vezetőség és az irodai háttérmunka számára biztosított megfelelő munkahelyet. Itt működtek a szövetség különböző osztályai és a szervezet folyóiratainak – Szabad Ifjúság, Világ Ifjúsága – szerkesztőségei, valamint a lapokat megjelentető Ifjúsági Lapkiadó Vállalat. Az alagsorban nyomdát is berendeztek.

A szervezet 1956-os megszűnésével az irodák többségét a Közlekedési Építő Vállalatnak utalták ki, de mellette közel egy tucat egyéb tanácsi szervezet számára is munkahelyeket rendeztek be az épületben: találhattunk itt „házkezelőséget, tatarozóvállalatot, kézműipari és vegyesipari javítóvállalatot, valamint a pincében tovább működött az ifjúsági nyomda. Az 1960-as évektől a Dél-budai Vendéglátóipari Vállalat és az I.–XII. kerületi Közért is itt székelt", majd később a Magyar Bridzs Szövetség és a Fesztivál Balett is itt működött. Az épületre 1970-ben egyemelet ráépítés került, némiképp visszahúzva a főhomlokzattól, de követve annak ritmusát.

Az irodák nagy részét, valamint a szomszédos épületet is belakó Közlekedési Építő Vállalatból átalakuló KÉV-Metró szervezetét még 1949-ben hozták létre több magánvállalatból. Amikor döntés született a budapesti metróépítésről, annak előkészítésére és tervezésére 1950 februárjában megalapították a Gyorsvasútépítő Nemzeti Vállalatot, amely akkori formájában 1954-ig, a metróberuházás felfüggesztéséig működött, majd ekkor beolvadt a Közlekedési Építő Vállalatba. Az 1960-as években ismét megindult a metróvonal építése, amelynek a tervezési és generálkivitelezési munkái nagyrészt itt, a Böszörményi úton, a két szomszédos irodaházban zajlottak. Az irodát 1975-től Közlekedési és Metró Építő Vállalatra nevezték át. A metróépítés, mélyépítés mellett már az 1950-es évektől számos egyéb, leginkább közlekedéssel kapcsolatos műtárgy- és építménytervezést és kivitelezést is végeztek: hidakat építettek itthon és külföldön (Egyiptomban és Szíriában), felüljárókat, vasúti létesítményeket, autóbuszgarázsokat és -pályaudvarokat hoztak létre. Az 1980-as évek végétől, a metróépítési munkák leállásával a cég szerepe is csökkent, a KÉV-Metró 1989-ben Kft-vé alakult, majd három évvel később a vállalatot felszámolták. 1993-tól a Közlekedési és Metróépítő Vállalat szakmai jogutódja a Strabag Hungária Építő Rt. lett.

Néhány évig a Sarokház Disco nevű szórakozóhely is ebben az épületben várta a vendégeit; „Disco-rajongók figyelem!" – szólt az Esti Hírlapban is közölt felhívás 1977-ben. A mulató ugyan csak a nyári szezonban működött, de nem maradhatott fenn sokáig, mert 1978 novemberében már „tucatjával zárták be a vendéglátóipari vállalatok a disco-klubokat". Ennek a hullámnak esett áldozatul a Sarokház is, bár a bezárások oka valószínűleg nem üzleti természetű volt, hanem sok panasz érkezhetett az üzemeltetőkhöz, „a srácokat időnként ki kellett tiltani a magatartásuk miatt" – nyilatkozta az okokról az Ifjúsági magazin villáminterjújában az szintén discóval próbálkozó Buda Gyöngye étterem volt üzletvezetője.

Az épület mögötti részen az 1980-as években teniszpályákat alakítottak ki, ezzel is szaporítva a kerület nem kevés hasonló pályájának sorát. A sport népszerűségét jelezte az is, hogy szintén a Böszörményi úton Asbóth József, korabeli nemzetközi hírű teniszjátékos 1948-ban nyitotta meg a Teniszke nevű eszpresszó is, ami a művészek és sportolók kedvelt találkozóhelye volt, majd államosították. A KÉV-Metró mögött megbújó pályán télen korcsolyázni is lehetett, majd a rendszerváltás után ez a lehetőség is megszűnt, a területből, ahogy lenni szokott, parkoló lett. Maga az épület a tervezővállalat visszaszorulásával is még irodaházként szolgált, a földszintjén egy időben posta nyílt, emellett az önkormányzat gyermek- és felnőtt háziorvisi rendelőt is berendezett a házban.

A szomszédos, a Böszörményi út 24.-es telek beépítésére 1941 nyarán nyújtott be építési engedélykérelmet a Magyar Királyi Postamesterek és Postamesteri Alkalmazottak Országos Önsegélyező és Nyugdíjegyesülete. A Rumszauer György építész tervezte négyemeletes székházat bő egy évvel később, 1942 novemberében adták át, a kivitelezést a Budapesti Építő Szövetkezet végezte, a berendezést pedig Mináry Pál, az iparművészeti iskola tanára tervezte. A teljes beruházást az egyesület saját önerőből, külön állami támogatás nélkül valósította meg. Az épület többfunkciós, hiszen a székház mellett egy, az aggoknak szánt menhelyet, egy 40 ágyas kollégiumot, ahhoz kapcsolódó zene-, játék- és tanulószobákat, valamint vendégszobákat alakítottak ki, mindezeket természetesen megfelelő kiszolgáló helyiségekkel, vizesblokkokkal látták el.

„Épen az épület többféle rendeltetése folytán komoly probléma volt még a külső megjelenés formája is. Magánépítkezéseknél, bérház, irodaház, műhely, gyár stb. természetes és kifejező a korszerű célszerűségi architektúra, de itt, székházról lévén szó, nem látszott kielégítőnek és szinte lehetetlen is lett volna a célszerűségi szempontok összefüggését a mű formájával, a négyféle rendeltetés vonatkozásában, keresztülvinni. Az épületnek tehát kifelé inkább mint középületnek kellett hatnia. Ezt sikerült is elérnie a szigorúan szimmetrikus, zárt ritmusban megkomponált főhomlokzatnak, amely teljesen sima és keretnélküli nyílásai mellett mégis kapott némi, tradicionális ízt." – foglalja össze a tervezési nehézségeket és a fő koncepciót a Tér és Forma 1943-ban.

Az épület kialakítását a két fő funkció, a székház, s annak reprezentatív terei – főbejárat, díszlépcsőház, tanácsterem, igazgatóság – valamint a kollégiumi rész összehangolása vezérelte. A földszinten helyezték el a Nyugdíjegyesület tanácstermét, mögötte, a kertre néző szobákban rendezték be az aggok menhelyét, fürdővel, ebédlővel. Az első emeleten voltak találhatók az egyesület irodái, a másodikon pedig az igazgatósági helyiségek, orvosi rendelő és váróterem, valamint vendégszobák. A harmadik és negyedik emeletet a kollégium hálószobái, közösségi- és tanuló helyiségei foglalták el. A padláson mosodát, fehérnemű raktárat és egy kisebb szolgálati lakást is kialakítottak, az alagsorban a kollégium konyháját, szolgálati szobákat, légvédelmi óvóhelységet, házmesteri lakást, valamint itt helyezték el a kazánt és széntárolót is. Az épület kivitele minőségi módon történt, az utcai homlokzatot sóskúti mészkővel burkolták, a belső közlekedőkben szépen megmunkált fabetétek és -burkolatok voltak.

Az összetett funkciójú székház és kollégium létesítésének fontosságát a Népszava korabeli száma így foglalta össze: „Az új épületben van a Horthy István kormányzóhelyettesről elnevezett új kollégium, amelyben a postamestereknek és postai alkalmazottaknak a fővárosban tanuló gyermekei nyernek elhelyezést, három ingyenes hely mellett 15 pengőtől 85 pengőig terjedő havi ellátási díjért. Évente 15.100 pengő tanulmányi segélyt osztanak ki. A székház épületében a nagyon kevés nyugdíjjal rendelkező, támogatás nélkül álló idős postamesternők részére is igazi otthont rendeztek be. Havi 40—50 pengőért két-háromágyas szobákban vannak elhelyezve. A vidékről fölutazó postamesterek és alkalmazottak részére nyolc komfortos szobát rendeztek be."

A második világháború idején ez az épület is megsérült, nagyrészt kiégett, de alapjaiban megmenthető volt. Némi átalakítás után a Földalatti Vasút Vállalat tervezőirodái költöztek be az épület legtöbb helyiségébe, de emellett számos cég, szervezet is itt rendezhette be irodáit: többek között a Hazafias Népfront kerületi szervezete, a Mozgó Világ folyóirat, majd 1988-tól az Ifjúsági Szemle szerkesztősége. A kerületi helytörténet megjegyzi, hogy itt szerkesztették később a Polip című rockmagazint is. 1957-től az épületben működött a Királyhágó étterem, ami jelentős kártyázóhely volt: „Ez az a hely, ahol két parti alatt gazdát cserél egy Mercedes vagy az előző napi (tetemes) lóversenynyeremény? A Királyhágó egyik napja olyan, mint a másik. Dél körül 1000 környékbeli hivatalnok költi el asztalainál szokásos ebédjét, kora délután a takarítóké a terep, hogy aztán fél négykor elkezdjenek szállingózni a kártyások. Többségük nyugdíjas, és a délutánját, estéjét akarja itt megrövidíteni 20 forintért. Ennyibe kerül a kártyajegy, amelynek birtokosa akár éjfélig üldögélhet, kártyázgathat, beszélgethet egy szóda vagy kávé mellett. A Királyhágó emiatt egyértelműen veszteséges üzlet." – mutatja be a helyet az Ötlet magazin 1983-ban, majd megjegyzi, hogy a veszteség miatt várhatóan hamarosan megszűnik az elegánsan terített asztaloknál, a játék tisztaságát garantáló kártyamester által felügyelt játéklehetőség. Helyén inkább diszkót, női zenekart vagy ételbárt látna szívesebben az üzemeltető a nagyobb nyereség reményében. Az üzletet végül az irodaház rendszerváltás utáni új funkciói, az itt megjelenő több bankfiók hozta el néhány újabb évtizedre.

A Böszörményi úton csendesen álló két irodaházra – az erről szóló híradások sokszor hibásan, mint két szocreál épületre hivatkoznak – és a telekegyüttes Beethoven utcai oldalán álló Expressz Szálló és Étterem épületeinek bontására 2020-ban tett javaslatot a kerületi önkormányzat, hogy a területen egy új ingatlanberuházást valósítson meg. Ezzel együtt ki kellett költöztetni számos önkormányzati intézményt – például a Családsegítő Központot, a Népjóléti Irodát – majd létrehozták a BBSZ2022 Ingatlan Kft. nevű projektcéget, amely az új épületegyüttes kivitelezését végezte volna. A tervek szerint a belső udvarra és az utcákra néző 119 lakásos társasházak épülnének, amelyekben üzlethelyiségek és körzeti orvosi rendelők is helyet kapnának, a felszín alatt 299 férőhelyes garázs épülne, amelynek kisebbik részét a lakók számára tartanák fent, 176-ot pedig bárki használhatna. Az eléggé alapszinten bemutatott látványterveket az A3 Építésziroda Kft. és a Value 4 Real Kft. készítette.

Az irodaházak bérlőinek 2021. év végéig kellett kiköltöznie, hogy a következő évben elkezdődhessenek a bontási, majd a kivitelezési munkák és az eredeti elképzelések szerint az idei önkormányzati választásokra már el is készült volna az épületegyüttes. 2022 májusában a bontási munkálatok közben az egyik épület felső két szintje váratlanul beomlott, a törmelék a parkoló autókra, az útra és a villamossínekre hullott. A bontás ekkor rövidebb időre leállt, majd az új épületek megkapták az építési engedélyt és ehhez végül a terület teljes elbontása megtörtént. A kialakult gazdasági nehézségekre hivatkozva azonban a Hegyvidéki Önkormányzat képviselőtestülete ugyanazon év szeptemberében már a projekt bizonytalan időre történnő elhalasztását szavazta meg.

A területen ekkor egy közel száz férőhelyes felszíni parkolót, valamint egy közösségi kertet alakítottak ki. A Szalai Zita Orsolya tervezte Böszi Kert elnevezésű kertben 34 magaságyás, fűszerkert és egy 120 négyzetméteres közösségi tér jött létre ideiglenesen. A közösségi kert egy ideális állapotot, kellemes, szellős, zöld teret nyújt az amúgy sűrűn beépített Böszörményi úton, az ilyen lazább térszerkezetek valószínűleg hiányozni fognak majd, ha a terület valamikor tényleg újra beépül. Az önkormányzat számára eleinte kiemelt fontosságú volt az ide tervezett beruházás, most azonban a bizonytalanság érezhető. Kérdés persze az is, hogy a hozzáállás miként változik majd az önkormányzati választás után, hiszen az már biztosan tudható, hogy a kerületnek új vezetője lesz.

Bán Dávid

Felhasznált irodalom:
Magyar Építőipar, 1995 (45. évfolyam, 5-6. szám)
Népszava, 1942. november (70. évfolyam, 271. sz.)
Ötlet, 1983. január-június (2. évfolyam, 15. szám)
Tér és forma, 1943 (16. évfolyam) XVI. évfolyam, 1. szám
https://foutca.hegyvidek.hu/

Szerk.: Winkler Márk