A Szt. Lukács Gyógyfürdő műemléki rekonstrukciója
Befejeződött a Szt. Lukács Gyógyfürdő műemléki rekonstrukciójának második üteme, melyet a két vezető tervező, Beke Csilla és Bujdosó Győző írásával mutatunk be.
A Szent Lukács Gyógyfürdő épületegyüttese évszázadok alatt érte el jelenlegi arculatát. A medencéket körülölelő épületek különböző funkciókkal bírtak, ezért hol hozzáépítettek, hol lebontották egyes részeit, így a területtel kapcsolatban középkori, török kori emlékekről is említést tesznek a művészettörténészek. A Szent Lukács Gyógyfürdőt tápláló gyógyforrások gyógyító hatása méltán világhírű, ezért is épült a fürdő épületével össze a 19. században két gyógyszálló, – a Nagyszálló és a Thermál szálló – hogy a vidékről, illetve külföldről érkező gyógyulni vágyók kényelmét szolgálja. A két volt gyógyszálló emeleti részei jelenleg az ORFI kezelésében vannak és kórházként működnek. Az épületegyüttes nagy részének mai arculatát Hikisch Rezső által alkalmazott neobarokk stílus tükrözi.
Egy műemlék-gyógyfürdő felújítása sajátos ága a műemlékes épület-rekonstrukcióknak, mivel itt a régészeti, restaurátori, örökségvédelmi szempontokon túl sajátos használati, gépészeti, épületfizikai stb. elveket kell integrálni az építésznek, akinek kell legyen valamiféle építészeti víziója arról, hogy hogyan lehet helyreállítani az együttest. A Szent Lukács Gyógyfürdő rekonstrukciója során az a tervezési koncepció bizonyult életképesnek, hogy lehetőség szerint meg kell őrizni az egyes épületek helyről-helyre változó stílusát, bonyolult térszerkezetét, és léptékét, még akkor is, ha ez ellentmond a modern fürdőépületektől elvárt funkcionalista rendnek, és számos műszaki-szakági nehézséget okoz. Így például nem könnyű a speciális légtechnikai, vízgépészeti, és tűzvédelmi szempontokat megoldani. És fontos volt, a Lukács fürdő speciális kulturális aspektusainak a figyelembevétele, az tudniillik, hogy a fürdő legfőbb értékei éppen a bonyolult térszerkezetéből és intimebb léptékéből következnek. A törzsvendég otthon érezheti magát ebben a bonyolult, nőtt épületben.
A Szent Lukács Gyógyfürdő életében az első komoly változás 1990-ben történt, amikor a régen nemenként különválasztott iszaptó megszüntetésével új funkció került be, egy élménymedence készült. (Építész tervező: Rákos Péter Mélyépterv) 2005-ben megszületett a döntés, hogy az egész fürdő területére terjedjen ki egy műemléki rekonstrukciót célzó tanulmányterv. Ez a tanulmányterv volt az alapja és meghatározója a Szent Lukács Gyógyfürdő két ütemben történt műemléki megújulásának. Az első ütemben került sor a termálfürdő teljes rekonstrukciójára. A legnagyobb gondot a labirintus-, sőt barlangszerű termálfürdő helyiségcsoportok szellőzetlensége okozta, amit a falak átnedvesedése és az erős penészesedés mutatott. A légtechnikai problémák megoldása mellett a négy különböző hőfokú termálvizes medence is teljes felújításra került. A műemléki szempontok érvényesítése érdekében néhány régebben elfalazott nyílás kibontása és a körmedencét körülölelő, eredetileg a késő-középkori, kora-újkori erőd délkeleti tornyának megmaradt falazata is bemutatásra került. Az első építési szakaszban készült el az iszap-épület teljes belső, funkciók szerinti újrarendezése is. Ebben az épületben alapvetően gyógyászati kezelések történnek - az iszapkezelőben, a súlyfürdőben és a nappali kórházban is, - a funkcionális rendezés mellett a vízszintes és függőleges közlekedés feltárását, áttekinthetővé tételét tartottuk szemmel.
Az eredetileg nemenként különválasztott épület tereit összenyitva levegős, tágas terek alakultak ki a sok kisebb, nagyobb, sokszor használaton kívüli helyiség helyett. Az alagsori szinten egy kellemes pihenőtér alakult ki, így a gyógyászati terekből érkező vendégek bekapcsolódhatnak az uszoda, élménymedence életébe is, de az itt elhelyezett szaunát és a csigaformájú merülő-medencét is használhatják. A földszinti galériaszinten teljesen megújult, korszerűvé vált a súlyfürdő és egy új vízitorna-medence készült. Az I. emeleti, – úgynevezett csempés öltöző – nagyon igényesen, hajlat- és sarokidom-csempékkel kialakított mindkét oldali kabinsora cserére került, nagy gonddal újragyártott csempékkel és hatszög alakú, csontszínű mettlachi padlóburkoló lapokkal. Ezen a szinten helyeztük el a gyógymasszázs fülkéit és a gyógytorna helyiséget. Az iszap-épület I. emeletével csaknem azonos szinten, de egy másik, közvetlenül csatlakozó épületben alakítottuk ki a korszerű, zuhannyal ellátott fülkékben történő iszapkezelést. A II. emeleti nappali kórház új pihenőkabinjain kívül itt nyertek elhelyezést, a két szárnyat összekötő új hídon, a pihenőkabinokkal azonos kialakítású kezelőfülkék is. Az első ütemben készült el a napozóterasz egy részének teljes felújítása, ami során az iszap-épület Frankel Leó utcai szakaszán ki kellett cserélni a zárófödémet is.
A második ütem kivitelezése most fejeződött be és az igen bonyolult, több helyszínen történő komoly átalakítás ellenére – a fürdő folyamatos működése mellett – nem egészen egy év alatt elkészült. Ebben az utolsó szakaszban az épületegyüttes különböző területein készült a műemléki rekonstrukció. Az első ütemből kimaradt az iszap-épület földszinti csempés kabinsorának felújítása, itt az I. emeletiekkel azonos módon történt az újragyártott csempékkel a helyreállítás. Az iszap-csarnokban új pénztárak és kartonozók kerültek elhelyezésre, egy archív fotó alapján visszaállítottuk a régen elbontott ivókutat és az eredetileg volt, de elbontott lépcsőkar visszaállításával lehetővé tettük a vendégek számára a több, mint 100 éves csempefal bemutatását, amelyen az épület létrehozóinak magyar és német nyelvű felsorolása látható. Itt, az alagsorban látható az ipari műemlékként bemutatott régi elektromos kapcsoló-terem is. Az iszap-előcsarnokból megközelíthetően kialakítottunk egy büfét is.
Az északi kádosztályi szárnyon megmaradt a kádfürdő funkciója, kisebb változtatásokkal. A kádosztály első négy fülkéjében családi kádfürdő elhelyezését terveztük, két nagyméretű üvegmozaikkal burkolt medencével és a hozzá tartozó öltözőhelyiséggel, zuhannyal, mosdóval ellátva. A következő fülkékben két szénsavas hidromasszázs kád, közöttük egy masszázs kabinnal, két kabinban a tangentoros kezelés és masszázs történik. Az utolsó két fülkében az akadálymentes tangentoros kezelést (beemelővel ellátott kád) és a hozzá tartozó masszázst végzik természetesen erre a célra kialakított zuhannyal ellátva. A kádosztály boltozata és oldalfala tele volt gépészeti vezetékkel ezek nagy részét a padlóban, illetve a kabinok belső falára helyezve vezettük. A déli szárnyon, - a volt „kőfürdő" területén - még nem alakult ki a pontos funkciók elképzelése, csak annyi, hogy különböző gyógyászati kezelések részére kellett a helyiségeket kialakítani. Ezen a szárnyon zömében megmaradt az eredeti díszes lezárású táblás műkő lábazat, amely műemléki védettségű, ennek restaurátorszintű javítása történt.
A kádosztály a hajdani Nagyszálló épület földszintjének egy részén helyezkedik el, így az épület földszinti homlokzatának ezen része felújításra került. A homlokzat felújításával együtt új, faszerkezetű nyílászárók készültek, a gyógyudvar felé az 1920-as években beépített fémszerkezetű ablakok helyett, az Árpádfejedelem útja felé pedig az eredeti ellipszis alakú faszerkezetű ablakok kerültek visszaállításra.
Az iszap-épületet a termálfürdő épületével keleten összekötő Z alakú háromszintes öltözőépület földszinti és I. emeleti részén funkcióváltás nélkül teljesen felújították az öltözőket, kabinokat és a vizesblokkokat, az előttük futó terasz-közlekedőkkel együtt, az innen megközelíthető külső kabinsor használaton kívül van, de a műemléki szempontokat figyelembe véve megtartjuk, hiszen ez adja a Szt. Lukács fürdő sajátos hangulatát. A II. emeleten az un. nyári kabinokat –kihasználatlanságuk és tönkremenetelük miatt- elbontottuk és itt kapott elhelyezést az fürdő személyzete, az öltözők, az irodák. Az épülettel összeépülve található „kápolna" - felszabadult az öltözői funkció alól és önálló udvari bejáratot kapott - teljesen megújulva kapott új funkciót. A napozóterasz felújításának egy része már a Gyógyfürdő műemléki rekonstrukciójának I. ütemében elkészült. Jelenlegi rekonstrukció során az elmaradt Frankel Leó utca és a kültéri úszómedencék közötti teraszrész, illetve a déli, gyógyudvar felé néző, ORFI irodák felett lévő teraszrész felújítására kerül sor.
Az uszodatéri homlokzatok felújítása során a keleti homlokzaton a földszinti kabinsor és a női úszómedence között korábban beépített fémszerkezetű nyílászárók cseréjével visszaállítottuk az eredeti faanyagú szerkezeteket. Az uszodatéri acélszerkezetű lépcső is felújításra került.
Az iszap-épületet a termálfürdővel nyugati oldalon összekötő, Frankel Leó utcai szárnyban a kétnemű alagsori vizesblokk és a galériaszinten lévő személyzeti öltözők helyén egy „szaunavilágot" terveztünk, különböző fajta szaunákkal. Az alagsori területen helyeztük el a sókristály-szaunát egy megvilágított himalájai sókristályfallal, a válaszfalak belül szintén himalájai sótéglával burkolva, az előteres aroma gőzkabin hőszigetelt fallal körülvéve. A recepció előtt, a kijárathoz közel helyeztük el a tardosi vörös márvány merülőmedencét. A galérián egy finn szaunát, natúr szaunát és egy infra-szaunát helyeztük el pihenőterükkel együtt. A külső kabinsor használaton kívül van, de a műemléki szempontokat figyelembe véve megtartjuk, hiszen ez adja a Szt. Lukács fürdő sajátos hangulatát. A termálfürdő nyugati oldalán, a Frankel Leó utcai szárnyban helyeztük el a tepidáriumot, ahol fűtött, lépcsőzetesen emelkedő tardosi vörös márvány padok teszik lehetővé a pihenést. Ebből a térből nyílik egy előteres hűtőkamra – jégkunyhó, - ahol a léghűtés és a jég 2-5 Celsius fokon tartja a hőmérsékletet. Ez csak úgy volt lehetséges, ha a két épület – a termálfürdő és a medencetéri épület – tereit összekapcsoljuk. A volt hőközpont és a tőle északra fekvő medencetéri épületrész között egy lépcsőház található, a lépcsőházi pihenő alatt lehetőség volt a két épületrész összekapcsolására egy újonnan létesített „alagúton" át. A termálfürdőhöz kapcsolódó tepidárium padlószintje magasabban van, mint a szomszédos épületben lévő „szaunavilág" alagsori padlószintje, tehát egy új, egykarú, tardosi vörös márványburkolatú lépcső épül a lépcsőházi pihenő alatt. A tepidáriumból így egyenesen a „szaunavilágba" jutunk. Az összenyitás lehetőséget ad a termálfürdő és az uszoda vendégei számára is az új szolgáltatások igénybevételéhez. A termálfürdőben is megújultak a masszázshelyiségek a mai kor elvárásai szerint és egy új, "török masszázs" is helyet kapott, mozaik falburkolattal, fűtött tardosi vörös márvány masszázsággyal.
A gyógyudvar rekonstrukciójára kertészeti terv készült. Ennek keretében megújultak a burkolatok, nagyobb területen alakultak ki zöld, kertesített részek. A kert régi hangulatát tükrözik a kandeláberek, kerti bútorok, szobordíszes díszkút. A meglévő irodaépület bontásra kerül, annak területén alakul ki a jelenlegi gépkocsi számmal azonos, tizenkilenc parkoló, kiegészítve egy akadálymentes parkolóval. A „Római kút" felújítása során új vasbeton szerkezetű „híd" készült a kert többi burkolatával hasonuló új burkolatot kapott, körben a mészkőburkolatú kiemelt szegély felett rozsdamentes acélszerkezetű, kétszer 10 mm vastag, ragasztott biztonsági üvegezéssel ellátott felépítmény teszi lehetővé a kút megtekintését.
A termálfürdő masszázspihenője előtti, annál magasabb szinten lévő teraszra egy szezonális, csak nyári üzemeltetésű kávézó elhelyezését kérte a Megrendelő. A jelenlegi ivócsarnok területéről átkerültek a pénztárak az iszapcsarnokba, így az ivócsarnok visszakapja eredeti funkcióját, a gyógyvíz fogyasztását és árusítását.
Volt egy hely Budapesten, ami hosszú évek óta a béke szigete volt, a gyógyulás helye, a nyugalmas szellemi találkozók helye, a „Lukács". Műemléki rekonstrukciójával visszakapta régi patinás hangulatát amellett, hogy új modern szolgáltatásokat nyújt, de nem kihívóan, harsányan. A „Lukács" és a kertje továbbra is a béke szigete platánfáival, a falakon elhelyezett hálatáblákkal.
Beke Csilla, Bujdosó Győző
Többek között a Szent Lukács Gyógyfürdő műemléki rekonstrukciója is megtalálható az Építészfórum kortárs építészeti térképén, melyet itt lehet böngészni további munkákért és cikkekért.
13:46
Az emberiség két nagy csoportra oszlik, a lukácsistákra meg a nem lukácsistákra. Egy nem lukácsistának megmagyarázni, hogy miért borítja el az ember agyát a felszabadító feromonok tömege, amikor már a bejárat közelében orrába fúrja magát a semmivel össze nem téveszthető Lukács-illat, reménytelen vállalkozás.
Mert minden probléma, stressz ott benn a kapun belül eltűnik-elillan csak a feloldódás és az ujjászületés érzésének megtapasztalása kerget mindenkit. Még novemberben is, amikor kilépve a két medence közti tavaszi-nyári alsó napozóra és a „férfi” medence hideg vizét lábbal megkóstolva elképzelhetetlennek tűnik, hogy ebbe élő ember nyakig merüljön. De akkor már ott csapkodják a vizet a megátalkodottak, az elkötelezettek, a megszállottak nincs mese, bele kell menni és a második hossz(második rövid, mert a Lukács kicsi)után már ez a világ legjobb dolga, ami megtörténhet egy emberrel.
Életem nagyobbik részével szoros összeköttetésben van ez a hely és csak gratulálni tudok a tervezőknek, hogy nem hagyták magukat le- és rábeszélni semmi olyasmire, ami ettől a helytől idegen. Egy hely szellemét megőrizni a legnehezebb feladat, amikor százféle érdek igényei között kell egy műemléképület felújításánál navigálni. És ezt a tervezők sikerrel teljesítették. Köszönöm, köszönjük a lukácsisták nevében.
Hazamenet még megállunk a platánok alatt a köszönő márványtáblák falánál és ezredszer elolvassuk a hálaadást, amit Sághy Benő ügyvéd úr (lukácsista elődünk) hagyott ránk 1899-ből:
„Makacs lumbago évekig kínozott,
szt.Lukács abból kigyógyított
Sághy Benő Ipólyság”
Valahol olvastam, hogy a helyek éltetik a várost. Ez egy ilyen hely az éltető helyek közül, amelynek gazdái felismerték ezt az egyszerű igazságot.