Aggódva egy épület sorsáért

A magyar gyermekgyógyászat kialakulásának egyik fontos helyszínéért, a Szentkirályi u. 4. számú épület megmentéséért szállt síkra a Semmelweis Egyetem rektora, dr. Tulassay Tivadar.

A magyar gyermekgyógyászat kialakulásának egyik fontos helyszínéért, a Szentkirályi u. 4. számú épület megmentéséért szállt síkra egyetemünk rektora, dr. Tulassay Tivadar. A professzor úr úgy érezte, hogy mint az első önálló Magyar Gyermekkórház utódintézményének, az I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika igazgatójának kötelessége szót emelni az egészségügyi és kultúrtörténeti szempontból egyaránt jelentős építészeti emlék megőrzéséért. Ezért dr. Cserháti Endre professzor úrral közösen április 12-én levélben kérte  Csécsei Béla VIII. kerületi polgármestert és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal elnökét, Varga Kálmánt, hogy tegyenek meg minden lehetségest az említett épület lebontásának megakadályozásáért.

A levelekben rektor úr utalt arra, hogy a szóban forgó, egykor Ősz utcai ház adott otthont 1845-től a Szegény-gyermekkórháznak. Ezzel nem csak önálló épületbe költözhetett a Schoepf-Merei Ágoston által 1839-ben alapított első magyar gyermekkórház – amely addig csupán néhány szobát birtokolhatott a Puskin (Ötpacsirta) utcában –, hanem lehetővé vált, hogy a korabeli sürgető igényeknek megfelelően, az ország megyéibe gyerekgyógyászatból kiképzett orvosok kerülhessenek – miként azt Kossuth Lajos is szorgalmazta Pest megye 1844. évi közgyűlésén. Ebben az Ősz/Szentkirályi utcai házban a következő évtizedekben kialakult – ahogy a levélírók fogalmaztak – „az a jelentős magyar gyermekgyógyászati iskola, amelyik szakmai kiválóságok egész sorát alkalmazta s amelyet egész Európából jeles orvosok, ugyanakkor a társadalmi és politikai élet kiválóságainak egész sora is meglátogatott."

A hazai gyermekgyógyászatnak ez a „történelmi fellegvára" a Kossuth Lajos és Szentkirályi Móric által szervezett osztálysorsjáték hasznából született meg. Az új épület zárókövét a működtető egyesület fővédnöke, Mária-Dorottya főhercegnő, József nádor felesége, rakta be 1845. június 14-én. S a ház ezután becsülettel szolgálta a gyermekegészségügyet, egészen 1883-ig, amikor a megnövekedett feladatok miatt a Bókay János utcába, jelenlegi helyére, költözött a gyermekkórház. Az épület azonban tovább őrizte megteremtőjének – Hild József és Pollack Mihály mellett legjelentősebb klasszicista építészünknek – Zitterbarth Mátyásnak (1803-1867) – emlékét, kinek reformkori remek alkotásaiból alig tartott meg valamit az utókor. S most ez az építészeti örökségünk is veszélybe került…

„A ház jelenleg valóban elszomorító látványt nyújt. Mégis reméljük, ha az épület megmenthető, előbb vagy utóbb sor kerülhet a renoválásra és a fontos emlékmű méltó állapotban való fenntartására." – ezzel a bizakodással postázta a leveleket Tulassay és Cserháti professzor.

Kapcsolódó oldal:
Újabb klasszicista épület veszélyben!