Az életed maga egy műtárgy

Interjú Bendzsel Miklóssal, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökével.

Bár keveset hallani róla, a Miniszterelnöki Hivatal közvetlen szomszédságában elhelyezkedő Magyar Szabadalmi Hivatal stratégiai fontosságú intézmény a magyar közigazgatásban. A hazai innovációs termékek, találmányok, védjegyek és a design jogvédelmének itthoni hatósági feladatait illetve nemzetközi képviseletét ellátó intézmény vezetőjével, Bendzsel Miklóssal a hivatal küldetéséről, a hazai design helyzetéről, jövőbeni lehetőségeiről, és az Iparművészeti Múzeumban (IM) 2005. január-februárjában bemutatott skandináv design kiállításról Sz. Szilágyi Gábor beszélgetett.

SzG: Elnök úr, mivel foglalkozik a Magyar Szabadalmi Hivatal (MSZH)?

BM: Az MSZH a magyar szellemi tulajdon védelmének szentelt hatóság. Fő tiszte innovációs közműként elősegíteni a műszaki-gazdasági, kereskedelmi és kulturális újdonságok tárgyiasult, piaci megjelenését a kizárólagos használati jogok versenyelőnyének biztosításával. A szabadalmi rendszer a polgári forradalom és a modern ipari éra szülötte, a felvilágosodás hozta létre, előnyeivel minden önmagát fejleszteni képes nemzetgazdaság él. A hivatal katalizátor szerepe abban fogható meg, hogy egy-egy megoldás tulajdonosát kérelmére, ha szellemi alkotása világviszonylatban is fennálló újdonságnak örvend, s eleget tesz néhány egyéb, vizsgált követelménynek, a hivatal áralakító monopol jogokkal ruházza fel. Kifinomult minősítő eljárás, szektorsemleges közszolgálati attitűd, komoly informatikai háttér jellemzi a nemzeti iparjogvédelmi hivatalt. Fontos fejlemény, hogy az utóbbi években a szerzői jog letéteményeseivé is váltunk, ami modern tendencia, mert a szellemi tulajdon védelmének elve és szabályozási környezete közeli rokonságot mutat a műszaki és kulturális értékek terén. És itt a design, a formaképzés, a termékkivitel afféle közös határterületként különös jelentőséget kap.

SzG: Hogyan és miért pont az Önök felügyelete alá került a formakultúra fejlesztése szempontjából fontos Magyar Formatervezési Tanács (MFT)?

BM: Az előzményekről annyit, hogy 2001-ben javaslatot tettem egy szenátusi elven működő, többségében nem államigazgatásiakból álló testület felállítására és egy újrafogalmazott, bizonyos elveiben vállaltan állami, más tekintetben privát oldalról generált design politika kialakítására. Ezt a tervet a kormány el is fogadta. 2002-ben megkaptuk a feladatot, hogy társadalmi alapon hívjuk életre a tizenöt tagú MFT-t. Hat cselekvési irányt tűztünk magunk elé. Azt mondtuk, a gazdasági ösztönző és vállalkozásfejlesztési politikába be kell illeszteni a design ügyét, emelni kell a társadalmi, morális megbecsültségét, és oda kell figyelni az oktatásra, mert ipari háttér nélkül gyorsuló ütemben szakad el a világ élvonala tőlünk. És ez nem csak a formatervezést, de a kapcsolódó ágazatokat is jelenti, például a környezettudatos építészeti kultúrát. Új díj- és ösztöndíjrendszer kialakítása is szükséges volt. A nemzetközi vérkeringésbe történő bekapcsolódásnak pedig annyi lehetősége adódik, hogy vétek ezzel nem élni. A nemzetközi design szervezetekben intézményi tagságot, egyéni tagságot kell kapnunk, hogy a magyar design megmérettetési esélyei jobbak lehessenek. Ezeket a pozíciókat fogja megerősíteni az MSZH és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által alapított Magyar Formatervezési Központ, amelyet a Design Terminál Kht. működtet majd, és jövőre nyílik meg az Erzsébet-téren.

A kérdés második részét illető "miért"-re pedig három okot tudok felhozni, attól függően, kinek a szemszögéből nézem a történetet. Az ipar és az oktatás felől közelítve ma már közhely, hogy a kilencvenes években az ipar szerkezete drasztikusan átalakult, és a megszokott formatervezői közreműködés megrendelői oldala összedőlt. A Magyar Iparművészeti Egyetem (MIE) és a formatervezők ekkoriban a magyar kisipar és a multinacionális térfoglaló nagyipar margóján, ösztönző kihívásokat nélkülözve éltek, és olyan magas szintű utánpótlást neveltek, amelyre a piaci viszonyok itthon nem bizonyultak elégségesnek.

Államigazgatási oldalról vizsgálva elmondható, a műszaki fejlesztéseknek a hagyományos kulturális és piaci viszonyok közé ágyazódó kormányhivatalai egy tárcaközi bizottsági alapon szerveződő grémiumot működtettek. Ennek problémaérzékenysége azonban nem tudott olyan hatékony lenni, mint a piac magyar és külföldi szereplőivel hatóság mivoltából napi kontaktusban álló MSZH.

A harmadik ok a szellemi igényesség támogatása. Bosszantó az a tudat, hogy a hazai technológiai innovációs készség elismert ugyan, de sokszor több nemzedék egymásra épülő erőfeszítése sem elég ahhoz, hogy valódi piaci siker szülessen. Oláh György kémiai Nobel-díja bár üzleti értelemben végül sikert hozott, de előzményként szükség volt Than Mór kémiai stúdiumot és egyetemi tantárgyat létrehozó erőfeszítéseitől nemzedékek iskolateremtésén keresztül Zemplén Géza legendás tanszékéig ahhoz, hogy végül Oláh György problémaérzékenységét, kreativitását és szenvedélyes válaszkeresését világraszóló és nagy jelentőségű siker koronázza.

SzG: Gondolom, a formakultúra MSZH általi felkarolása jelzés arra, hogy hasonló kitörési lehetőség ma a design területén lehetséges.

BM: Igen, az előbbi példához hasonló esélyt és kitörési pontot ma a magyar formakultúrában látok. Kis anyagi ráfordítással, komoly szervezőerővel jó gazdái lehetünk ennek a területnek, és komoly sikereket érhetünk el. Bármelyik elemet is választom ki a modern piac áru- és értékkomponenseiből - a műszaki tartalmat, a formát vagy az arculati elemet -, azon keresztül fényt tudok bocsátani a többi komponensre is, ami a kelendőséget, és ezen keresztül a piaci profitot befolyásolja. A magyar design kultúra etatista, modern piaci viszonyok közt is vállalható eszköztárának a feltérképezése jó laboratóriumi kísérlet ahhoz, hogy kiderüljön, hogyan kell egy kormányzati hatóságnak az innovációt támogatnia. Ennek a kísérletnek éppen a derekán vagyunk.