Az érdi Kós Károly Szakképző Iskola bővítése

Az iskolaépület bővítésénél a tervezők alapvetése volt, hogy az új épületrészek a régi klinkertéglás tömb szerves folytatásai legyenek. "Az elkészült kiegészítések mintegy tovább viszik a megkezdett térszövet-történetet, miközben létrehoznak egy kisebb városi univerzumot" – fogalmaz Gunther Zsolt vezető tervező a projektet bemutató írásában.

A Kós Károly Szakképző Iskola kinőtte az 1970-ben emelt épületét. Az iskola terjeszkedett a mögöttes dombon ideiglenes, de időközben állandósult barakkokkal. A mostani bővítés célja volt nemcsak az alapterület mennyiségi növelése, hanem a tantermek, műhelyek minőségének javítása és helyzetük korrigálása is. A korábbi súlypontok újrarendezésével egy kiválóan használható, a tanulás-tanítás folyamatát, illetve a közösségi szellem erősödését jobban segítő környezet jött létre.

A fő dilemma a meglévő főépület megtartása, illetve megtartás esetén adaptálásának szintje volt. A tantermek oldalfolyosóról nyílnak, szerkesztésük racionális. Kínálkozott az utcára merőleges folyosó meghosszabbítása, ezért a meglévő téri rendszer integrálása nem ütközött akadályba. A régi épület homlokzatburkolata nem túl igényes, de annál időtállóbb klinkertégla, melynek patinája érték. Bár ez az épületrész kötöttségeket jelentett a tervezés során, a városi emlékezetben betöltött szerepe miatt egyfajta eszmei hagyatékként kezeltük: elsősorban nem a fizikai fenntarthatóságra, hanem annak mentális aspektusára hagyatkoztunk.

A feladat városépítészeti szempontból is kihívás, hiszen a meglévő épület Érd fő gyalogos tengelyének végpontján helyezkedik el. Az új épületek elhelyezésével urbánus helyzet jött létre valódi térfalakkal. A tanműhelyek, a konyha és az étterem tömegét és az iskola közötti korzót kapuszerű motívum íveli át, melyet a könyvtár koronáz. Ez a hídra emlékeztető elem jelzi az iskola főbejáratát, ugyanakkor kültéri zsibongóként is szolgál egy olyan intézménynél, amelyet eddig a külső és belső közösségi terek hiánya jellemzett.

A tervezési feladat fő kihívása az volt, hogyan tudunk egyensúlyt teremteni a meglévő épületkorpusz és az újonnan tervezett részek között. A meglévő iskola masszív, jellegtelen klinkertömbje egy újabb épületegyüttes ideális elemévé válik, melynek nem domináns, sokkal inkább kísérő komponense lesz attól függetlenül, hogy az utcáról nézve szembetűnő helyzetben van.

Alapvetéseit tekintve az új a régi szerves folytatása. Nem írtuk felül az ortogonális szerkesztésmódot, az elkészült kiegészítések mintegy tovább viszik a megkezdett térszövet-történetet, miközben létrehoznak egy kisebb városi univerzumot. Az iskola bővítését hátsó irányban csak úgy lehetett megvalósítani, hogy az aula – és egyúttal az új főbejárat – az együttes új súlypontjába kerül. Ezen a helyen a tornaterem állt, helyén alakítottuk ki az iskola fő terét. Az aula egyrészt megnyílik a meglévő belső udvar felé, ezáltal keletről is bőséges természetes fényt kap. Lehetőség nyílik az eddig elhanyagolt udvar tájépítészeti felértékelésére és intenzívebb használatára. Másrészt az aulát megnyitjuk a tornaterem irányában: az esetleges iskolai nagyrendezvények akár több helyen és szinten is megtarthatók úgy, hogy vizuálisan és térben egymáshoz kapcsolhatóak.

Az aulától nyugatra helyezzük el az új tornatermet 25 m x 46,50 m-es méretben. Ez a tér alkalmas három, függönnyel leválasztott kosárlabdapályát befogadni, és ezáltal három önálló egységként működni. Ezekhez a kisebb terekhez úgy helyeztük el a nemenként leválasztott öltözőket, hogy külön-külön be lehet jutni egy-egy tornatermi részbe. Mivel a tornaterem egy szinttel le van süllyesztve az aulához képest, az aulát vizuálisan kapcsoljuk a tornateremhez, ez akár nézőtérként is működhet. A hosszoldalon is kialakítottunk egy hagyományos lelátósávot ugyancsak a földszinten – közvetlenül az aulához kapcsolódva. A vizuális és fizikai kapcsolatok miatt az iskola nagyobb rendezvényei alkalmával az aula és a tornaterem együtt használható.

A második emeleten, az aula fölött alakítottuk ki a tanári helyiségeket. A meglévő könyvtár „kapuba" való átköltöztetésével nemcsak egy  pótlólagos tantermet nyertünk a meglévő épületrészben, de izgalmas téri helyzetet is kaptunk, egy kellemes pihenőterasszal kiegészítve. Az északi szárnyban, közel déli tájolással öt tantermet terveztünk, a további öt tantermet a következő szinten helyeztük el.

A belső térszervezéssel nemcsak egyenrangú, hanem tervezési szempontból fontosabb a külső udvarok és terek rendszerének kialakítása. Ezzel is ellensúlyozni akartuk azt a hiányt, amelyet a meglévő épület amorf külső terei okoztak. Kézenfekvő az urbánus gyalogostengely megemlítése első helyen. Az iskola főutcájáról nyílik az étterem, az aula, a sportpálya lelátója. Innen közelíthetők meg a tanműhelyek is. A tantermi oldalt következetesen a klinkertégla burkolat, a tanműhelyek oldalát pedig az iparibb, fémburkolat jelzi. Ez a változatosság figyelhető meg az összes udvarban, hiszen különböző tematikájú és korú épületek zárják körül ezeket az udvarokat. Ezért úgy érezzük magunkat, mintha egy valós városi szövetbe csöppentünk volna. Folytatva a sort a tengely lezárásánál kialakuló térrel, egy sajátos keveredés történik ezen a helyen: a nyitott sportudvar és előtte tágas tér, mely a kantinhoz csatlakozik friss és kreatív udvarhasználatot tesz lehetővé. A meglévő tanépület és a rá merőleges aula által közrezárt tér az épület túloldalán egy nyugodtabb, az aulához közvetlenül kapcsolt udvart jelent. A tornaterem teteje közvetlenül az újonnan létesített tantermek és tanári mellett helyezkedik el, a felülvilágítók körül növénykiültetéssel és padokkal, üde színfoltot, felüdülést biztosítva a diákoknak a szünetekben.

A meglévő épület anyaghasználatát alkalmaztuk az új tantermeknél is, ezáltal biztosítva a folytonosságot. A tégla mint érték- és időtálló anyag hiteles üzenet az épület bővítésénél. Ugyanakkor a meglévőtől eltérő szín jelzi a különböző korok eltérő lenyomatát. Az aula folytatásában megjelenő kapumotívum azonban már a mai technológia szülötte, és egyben visszautal az iskola tevékenységére: nagy műgonddal előállított, hullámzó fém lamellasor borítja ezt az épületrészt. Ugyanez az anyag folytatódik a műhelyház homlokzatán, letisztultabb formában: az egyszerű Z-elemek kétféle mélységgel készülnek, az épület sarkain történik váltás. Az iparosítottabb anyaghasználat az oktatás jellegére és közvetlenül az épületek tartalmára utal. A ritmikusan elhelyezett sötét sávok az ablakokat hol kitakarják, hol elmaradnak előttük. Valódi hártyát képeznek a mögötte lévő narancs és fehér kontrasztos színeivel.

A szakiskola metamorfózisa mind karakterének, mind tériségének megváltozását érintette. A rétegek egymásra épülését a látogatót fogadó anyagok változatossága erősíti. A tégla meleg színe mellett kontrasztosan jelenik meg a fémburkolat sötétje, mely meanderként fut végig az együttesen. A kiegészítések továbbírják a megkezdett térszövet-történetet a meglévő épület szellemiségében – újabb helyeket és csomósodásokat létrehozva egy kisebb városi univerzumban. És a város is nyer az iskola átalakításával. Az iskola főutcája az utcai járókelőket becsábítja, az érdi promenád részeként érzékelik ezt a városrészt.

Gunther Zsolt

Szerk.: Hulesch Máté