Az OMA spirál geometriájú terve az athéni Nemzeti Régészeti Múzeum bővítésére

Ahogy februárban beszámoltunk róla, a David Chipperfield Architects tervezheti Athén legjelentősebb őskori és ókori művészeti gyűjteményének otthont adó múzeumát. Most az OMA és az RS SPARCH közös tervét mutatjuk be, akik egy spirál formájú gallériateret képzeltek el a műemlék kiegészíteseként.

Az OMA a görög RS SPARCH irodával közösen dolgozta ki az athéni Nemzeti Régészeti Múzeum bővítésére vonatkozó elképzelését. Az eredeti neoklasszicista épületet a XIX. század végén Ernst Ziller és Leopold Lange német építészek tervezték.

"A múzeum bővítésére vonatkozó javaslatunk a ἐξέλιξις (exélixis) – ókori görög szó, jelentése fejlődés/evolúció – fogalmával játszik, mind fizikai megjelenésében, mind a meglévő műemlékkel való allegorikus kapcsolatában. Az ἐξέλιξις a múzeumnak a kortárs Athénnal folytatott párbeszédét jelképezi, a történelmet és az ókort egy összefüggő galériában bemutatva, és a 21. század új szimbólumát létrehozva" – osztja meg gondolatait az iroda.

A spirál – A múzeum új bejárata

Az OMA és az RS SPARCH csapatai a múzeum új galériáit a földbe vájva egy olyan szoborszerű térfogatban képzelték el, amely spirálisan egy süllyesztett kert körül helyezkedik el. A kertbe ültetett ősi olajfa az ókor szellemét idézi. A "spirálnak" nevezett, klasszikus formájú modern bővítmény a múzeum új bejárataként szolgál. A hozzáadott geometrikus forma eltéríti a meglévő épület szimmetrikus látványát, miközben a vertikálisan terjeszkedő bővítés érzékenyen reagál a neoklasszikus homlokzat arányaira és ritmusára.

"A finom meredekségű rámpa élményszerűvé teszi a múzeumba való megérkezést. A spirál magában foglal egy új bejárati előcsarnokot, egy lépcsős előadótermet, a kerti kávézót, helyet az időszaki kiállításoknak, valamint 4600 négyzetméternyi galériateret az állandó gyűjtemény bővítéseként" – folytatja az OMA.

A gerinc – Egy új lineáris útvonal 

A galériák kiegészítéseként az építészek a "gerincet", egy új lineáris útvonalként képzelték el, amely a spirálból nyílik, és a neoklasszicista épületet a pinceszinten szeli át. A múzeum központi közlekedője így egyetlen, jól olvasható, a zsúfoltságot enyhítő térbe tömörül a szimmetrikus tengely mentén, kellemes látogatói élményt biztosítva. A múzeum alatti "rejtett tereket" kihasználva a gerinc kiegészíti a 19. századi épület alsó szintjét, összekötve a négy múzeumi egységet: a spirált (új galériák), a neoklasszicista épületet, a keleti szárnyat és az Epigráfiai Múzeumot.

Forrás: OMA

Szerk. & ford.: Borenich Levente