Dinasztiák: Róthék – családi cég New York tetején

Építészdinasztiákról szóló cikksorozatunkban Gottdank Tibor építészeti kutató mutat be építészgenerációkat, építőiparban sikeres családokat az elmúlt másfél évszázadból. Ezúttal a Róth Imre és fiai történetét ismerhetjük meg.

Mesébe illő történet Róth Imréé. Ő volt az a szegény vidéki zsidó fiú, aki szerencsét próbált túl az Óperencián, és Manhattan ünnepelt építésze lett. Az amerikai sikersztoriban persze ott van megannyi megalkuvás, nehézség és alkalmazkodási kényszer, mint a tehetség és a szorgalom állandó útitársa. Róth Imre nem Emery Roth akart lenni, de más választása nem volt, lélekben pedig mindig Róth Imre maradt.

1871-ben az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén, egy Kassa melletti kisvárosban, Gálszécsen látta meg a napvilágot. Nyolcan voltak testvérek, szülei a helyi vendéglő tulajdonosaiként viszonylagos jómódban éltek, ám a családfő korai halála (1884) után a család elszegényedett.

A 13 éves Imrét Amerikába küldte a család, egy Chicagóban már letelepedett ismerősükre bízva. De Róth az út során elveszítette a rokon chicagói címét, így egyedül maradt a nagy amerikai metropoliszban. (Más forrás szerint a rokon elkísérte az Egyesült Államokba és megérkezésüket követően szétváltak útjaik.)

A nehézségek ellenére Róth feltalálta magát. Dolgozni kezdett. Felvette egy építésziroda inasnak, és onnan kezdve szívós munkával, lépésről lépésre tanulta ki a mesterséget. 1893-ban műszaki rajzolónak szerződtette a neves chicagói Burnham & Root építésziroda és a Chicagói Világkiállítás több tervezői munkájában már segédkezett. A nagy projekt adta kiváló kapcsolatépítési lehetőségeket kihasználva Róth találkozott New York több építészeti szaktekintélyével, így Richard Morris Hunttal is. Huntot lenyűgözték Róth képességei, és irodájában állást ajánlott számára.

A 23 éves Róth így New Yorkba költözött, hogy Huntnál dolgozzon. Ezen döntése tökéletesnek bizonyult, hiszen gyakorlatilag meghódította Manhattant.

De maradjunk még a 19. században. Róth 1895-től, Hunt halálát követően az Ogden Codman Jr. cégéhez csatlakozott. 1898-ban saját céget alapított, és felvette az angolosabb Emery Roth nevet. Elvette Ella Grossmannt (1877-1943), aki négy gyermekkel ajándékozta meg: két fiúval (Julian és Richard) és két lánnyal (Elizabeth és Kathrin).

Korai megbízásai szerényebb munkák voltak, melyeket főként New York magyar közösségétől kapott. Ilyen feladat volt a kedvelt magyar étterem, a Cafe Boulevard átalakítása. Első jelentős megvalósult tervezői munkája a The Saxony néven ismert new yorki bérház a Broadway-en (250 West 82nd Street), egy kései historizáló, főként reneszánsz jegyeket mutató hatemeletes sarokház 1900-ból. Roth ettől fogva bérházak és szállodák létrehozására fókuszált, egyre nagyobb sikerrel.

1903-ban épült első szálloda épülete, a szecessziós homlokzati vonásokat is tartalmazó tízemeletes, már-már felhőkarcolónak tekinthető Hotel Belleclaire, korának népszerű luxusszállodája, szintén a Broadway-en. Az anyagát tekintve vöröstéglából, mészkőből, terrakottából és fém részletekből álló épület tetejéről remek kilátás tárult a Hudson folyóra. Akkor azért még más szokások uralkodtak a szállodákban: egy anekdota szerint Maxim Gorkij, a neves orosz író 1906-ban szobát szeretett volna foglalni Belleclaire-ben magának és feleségének, akiről közben kiderült, hogy jogilag nem a felesége. „Szállodánk a családok szállodája" – utasította vissza a hotel szigorú vezetője Gorkij foglalását…

Ugyancsak 1903-ban valósult meg az East Side-on, a Rivington Streeten a mór hangulatú Adath Jeshurun of Jassy zsinagóga szintén Roth tervei alapján.

Róth 1915-ben a szecessziós-magyaros motívumokat ötvöző „Első Magyar Református Templomot" is megalkotta Manhattanben. Ez lett az amerikai magyar élet egyik fontos találkozóhelye. A New York-i magyar művészek egyébként külön kolóniát alakítottak ki idővel a városban, amelyben Kallos Árpád, Kilényi Gyula, Jámbor Lajos, Tihanyi Lajos vagy Pogány Willy is ott volt Roth mellett. Pogánnyal egy munkán együtt is dolgoztak: a St. George szálloda közös művük 1930-ból.

A sikerek mellett két komoly egészségügyi krízisen is túl kellett esnie Rothnak: 1918-ban zöldhályog miatt egyik szemére megvakult, majd a spanyolnáthát is elkapta. Szerencsére meggyógyult és folytatta egyre prosperálóbb építészeti tevékenységét. Az 1920-as években öt általa tervezett szálloda valósult meg. Ezek közül talán az 1925-ben a Park Avenue-n felépült Ritz Hotel Tower 42-emeletes tömbje volt a legfontosabb. Az első New York-i felhőkarcoló és építése idején a legmagasabb épülete a városnak, sőt az egész világnak. A Ritz a 20-as évek gazdagodó amerikai metropoliszának szimbóluma lett. Emery Roth cégének csillaga pedig egyre fényesebben ragyogott. Rothék igényes családi otthonukat a Broadway mentén találták meg. (Előbb a West 86th Streetbe, majd onnan a 210 West 101st Streeten található penthouse-ba költöztek.)

1927-ben Roth egy újabb fontos épülete jött létre: az Oliver Cromwell-ház, a 72. utcában (12 West 72nd Street). Roth az egyik legjobb munkájának tekintette ezt a művét. Az American Apartment Houses of Today 1926-ban két Roth-alkotást is az év legjobbjai közé választott, pedig Roth még nem volt pályafutása csúcsán: legismertebb-legsikerültebb művei, a The Beresford, a The San Remo, a The Ardsley és a The Normandy még hátra voltak.

A Central Parkot számos karakteres Emery Roth mű veszi körbe: Hotel St. Moritz (1930), The Eldorado (1929-1931), The Beresford (1929), The San Remo (1930), The Ardsley (1931), 275 Central Park West (1930-1931). Közülök tán a The Beresford és a The San Remo apartmanházak a legismertebbek.

A The Beresford építőanyaga tégla, mészkő és terrakotta, a díszítőszobrok a reneszánsz korát idézik. A 193 lakásból álló épület lakója volt a teniszjátékos John McEnroe, aki az északkeleti toronyban lakott, továbbá itt élt 2010-ben bekövetkezett haláláig a neves amerikai diplomata, Richard Holbrooke is (akinek özvegye a magyar származású írónő, Kati Marton).

A The San Remo New York első ikertornyos épülete, amelynek homlokzatán ismét feltűnnek reneszánsz stíluselemek. Roth egy másik jellegzetes ikertornyos épülete a The Normandy, amely a Hudson folyó partján épült. A The Beresford és a The San Remo épületektől nem messze áll a The Ardsley (320 Central Park West), amely a Central Park leginkább art deco hangulatú felhőkarcolója.

Az Emery Roth cégben idővel nem csupán az alapító felelőssége lett a cég szakmai irányítása. Roth négy gyermeke közül ugyanis a két fiúból is építész lett. Az idősebb fiú, Julian Roth (1901-1992) Manhattanben született, a Columbia Egyetemre járt és ott is végzett. Julian elsősorban az építőipari szervezés, az építőanyagok és építéstechnológiák terén vált szakemberré. A II. világháborúban katonai bázisokat tervezett az amerikai hadsereg számára.

Öccse, Richard Roth (1904-1987) szintén Manhattan szülötte. Ő az MIT-re járt és lett építész tervező. A Roth-fivérek már az 1920-as évek végétől aktívan részt vettek édesapjuk vállalkozásában, bár a cég csak 1947-ben változtatta nevét „Emery Roth & Sons"-ra. Emery Roth utolsó általa jegyzet épülete szintén a Central park mellett emelkedett (880 Fifth Avenue).

1948-ban 300 East 57th megalkotásáért az Amerikai Építészeti Intézet díjával tüntették ki, de sokáig nem élvezhette a sikert. Róth Imre 1948. augusztus 20-án, 77 évesen halt meg, manhattani otthonában. Hamvait a New York-i Ferncliff temetőben helyezték el, felesége urnája mellé.

Julian és Richard vitték tovább a céget. Az Emery Roth & Sons profilja idővel áthelyeződött a lakóházakról irodaházak létrehozására, és New York Midtown és Lower Manhattan kerületeit alapvetően átformáló, fontos építőipari vállalkozássá vált. A cég az 1980-as évekre 300 fősre duzzadt, ezzel a nyugati világ egyik legnagyobb méretű tervezővállalata lett.

Legnagyobb projektjeiknél a korszak meghatározó építészeivel közösen alkottak, így a World Trade Center építésénél Minoru Yamasakival (1972-1973), a General Motors Office Buildingnél Edward Durell Stone-nal (1968), az 1585 Broadway esetében a Gwathmey Siegel & Associates (1989) céggel. A 10 Hanover Square-t Norman Jaffe-val együtt alkották (1969), a Portland Municipal Buildinget Michael Graves-szel (1982), a Citigroup Centert Hugh Stubbins-szal és Kling Stubbins-szal együtt tervezték. A 375 Hudson Street esetében a Skidmore, Owings & Merrill céggel működtek együtt (1989), és nem utolsó sorban a Pan Am (MetLife) Building megalkotásában Walter Gropius és Pietro Belluschi építészekkel dolgoztak együtt (1963).

A családi céghez pedig az 1960-as évektől csatlakozott a família harmadik generációjából Richard Roth egyik fia, Richard Roth Jr. (1933-) és lett vezető tervező a cég 1996-os megszűnéséig. Kedvenc alkotása az East 72nd Streeten, 1962-ben felépült Tower East. Fivére, Emery Roth II szintén építészeti iskolát végzett, ám ő végül fotográfiával és nyelvtanítással kezdett foglalkozni.

1986 és 1992 között a Nemzetközi Építész Unió égisze alatt tíz fiatal magyar építész dolgozhatott vezető amerikai építészeti irodákban. Közülük Fazakas György és Noll Tamás került az Emery Roth & Sons-hoz. Fazakas több épületen is dolgozott ott, így a 565 Fifth Avenue, a 17 State Street, a Paramount Winter Garden és a Hilton Centre tervein. Fazakas a cég kelet-európai igazgatója is lett később. (Az 1980-as évek végén a cég a remélt világkiállítás apropójából Budapest néhány beépíthető telkére, átépíthető létesítményére nagyszabású szállodaépítési előterveket készített, melyek sohasem valósultak meg.)

Richard Roth Jr. gyermekei közül Richard Lee Roth, Róth Imre dédunokája 1983-tól dolgozott a családi vállalatnál. Ma Dél-Floridában él, építész, építészeti előadásokat, konferenciákat szervez és vezet. Húgából, Robyn Roth-Moise-ból fotográfus lett és a családból ő ápolja legaktívabban dédnagyapja szellemi örökségét, bár minden Róth leszármazott tisztában van szellemi örökségével és büszke gyökereire.

New Yorkban, a Central Parkban emlékpadot kapott, szülővárosában 2019-től pedig emléktábla őrzi Emery Roth nevét. Annak a szédületes karriert befutott Róth Imre nevét, aki New York építészetének egyik főszereplőjévé vált a 20. század első felében, és teremtett a semmiből családot (kinevelve tehetséges gyerekeket), céget, gazdagságot, építészeti kultúrát, generációkra biztosítva a család üzleti és szakmai jövőjét. Az Emery Roth névnek a nemzetközi építészvilágban mindenhol tekintélye van.

Gottdank Tibor

Források:

Apartment Houses of the Metropolis, G.C. Hesselgren Publishing Co., 1908. online
Claudie Benjamin: Emery Roth & a View of the Upper West Side, online
Columbia University Libraries - Emery Roth & Sons architectural records and papers, 1906-1996. online
Gottdank Tibor: A magyar zsidó építőművészek öröksége – Lajtán innen és Lajtán túl, KUK Kiadó, 2018.
Stephen Beszedits: Emery Roth: Architect of New York City´s Grand Apartments, Hungarian Studies Review, Vol. XXXII, Nos. 1-2, 2005.
Vincze Miklós: Ismeretlen magyarok: Róth Imre, aki nélkül New York több felhőkarcolóval lenne szegényebb, 24.hu, online

Folyóiratok:

Hungarian Studies Review, Magyar Építőipar, Magyar Építőművészet, Művészet, New York Times

Szerk.: Winkler Márk