Egy ház a többi között – Derekegyház új temploma

A Hódmezővásárhelytől északra található Derekegyház Árpád-kori kápolnáját az 1241-es tatárjáráskor porig rombolták. Az önálló templomépület nélkül maradt település új, a Váncza Művek tervei szerint épült temploma 777 évnyi hiátus után nyitotta meg kapuit. Rendhagyó cikkünkből szerzőnk reflexiója mellett a közösség két tagjának gondolatait és Váncza László személyes történetét is megismerhetik olvasóink. 

Születésem óta Derekegyházon élek. Hatéves koromban az új templomunk közvetlen közelében lévő kápolnában kereszteltek, s nem sokkal később ott lettem elsőáldozó is. Kis falunk hívő, templomba járó közössége azokban az években jóval népesebb volt.

Mikor először megláttam az új templomunk látványterveit, nagyon modernnek, nagyon egyedülállónak tartottam. Vártam, hogy elkészüljön, mert kíváncsi voltam, hogy milyen is lesz valójában. 2019 júniusában szentelték fel és a Szentháromság nevet kapta. Kívülről számomra egyedül a templom tornyán lévő kereszt jelzi azt, hogy ez az épület Isten háza. Belülről egyszerűségével egymással harmonizáló színeivel (fehér, természetes fenyőfa) tisztaságot, békességet, nyugalmat áraszt. Számomra felemelő minden szombaton délután itt hallgatni az evangélium tanításait.

Régebben csak reggel fél nyolckor és délben volt harangszó a faluban. Mióta van templomunk minden este hét órakor is felcsendül a harang hangja. A meleg nyári estéken, mikor sokáig kint vagyunk a szabadban egészen a házunkig elhallatszik az óraszó. Engem ez mindig nyugalommal, békességgel tölt el, azt jelzi, hogy itthon vagyok és nem vagyunk egyedül.

Pótári Tímea derekegyházi lakos

Derekegyház körülbelül 1600 lakost számláló kistelepülés Hódmezővásárhelytől mindössze 26 kilométerre. Ugyan a község nevében is megjelenik Isten háza (az egyház szór régi jelentése ’szent ház’ – templom), a terület, hányattatott történelméből adódóan, közel 800 éven keresztül önálló templomépület nélkül maradt. Árpád-kori kápolnáját 1241-ben, a tatárjáráskor rombolták le, majd a 16. században, a török hadjáratok következtében végleg elnéptelenedett. Az 1700-as évek első felében került a birtok a Károlyi család tulajdonába; ekkor épült meg a ma is álló kastély, amelyet később Weiss Manfréd téglagyáros örökösei bővítettek. Az uradalomnak köszönhetően fokozatosan ismét benépesült a környék, míg végül 1874-ben több terület összevonásával megalapították a mai települést.

Derekegyház, már a műholdképet bújva is szembeötlő sajátossága 50 hektárnyi vízfelülete és nagy, fákkal borított térségei. Vizeinek egy része a kastélytól délre, szabályos, derékszögű rendszerben futó csatornákban található, amelyeket a 19-20. században a Weiss Manfréd-féle nagybirtok öntözésére használtak. A korban egyedülálló módon öntözőhajók járták a csatornákat, amelyek két irányba lövellték az életető vizet a termőföldekre.

A falu Csongrád megye legnagyobb erdőfelülettel rendelkező települése, ami a főutcát átszelve nem meglepő. Az utat fasorok és facsoportok szegélyezik, a község nagyobb épületei is a törzsek mögött, terebélyes lombkoronák árnyékában bújnak meg. Itt, a Kossuth utca mentén, a kastély bejárata előtt közvetlenül, egy sűrűn benőtt liget tisztássá alakításával kezdődött meg 2018-ban, kereken 777 év után Derekegyház új templomának építése.

A hófehér épület méltóságteljesen áll a föléje magasodó fák szomszédságában. Ahogy a takarásból előbukkan, önkéntelenül is odafordítom a fejem; egy pillanat erejéig olyan érzésem van, mintha délibábot látnék. Meghökkentő ezen a kietlen alföldi tájon egy ilyen kortárs épületre bukkanni. A távolról kirívó jövevény közelebb érve már régi ismerősként üdvözöl bennünket. E képlékeny kettősség mentén fogható meg a Váncza László, Ferenczy Kinga és Ránki Soma (Váncza Művek) által tervezett derekegyházi templom különlegessége.

Egyértelműen kortárs (aszimmetrikus tömeg, toronysisak hiánya), de visszanyúl a hazai templomépítészet örökségéhez, leginkább árpád-kori templomainkhoz (egyhajós alaprajz, templomtorony, teljes szélességben illeszkedő, félköríves záródású apszis, keletelés). Méretét tekintve kicsi: a főhajó egyetlen, a keresztelőkutat és sekrestyét tartalmazó oldalhajóval bővül, hatása mégis méltóságteljes és nagyvonalú. A külső felületek makulátlan összképét az alsó falszakaszok függőleges, íves sávokkal díszített vakolata, a natúr eresz- és oromdeszkák, az időtlen egyszerűségű fa és fém nyílászárók, és nem utolsó sorban a gyönyörű zsindelyfedés tölti meg élettel. Az alaprajzi elrendezésre reagáló aszimmetrikus tömegből adódóan a templom minden irányból más arcát mutatja. A főút felé templomszerű, könnyedén felismerhető, hátrafelé szokatlanabb kompozíciójú homlokzataival fordul. Mozgalmasságát a konzekvens, négyzetes szerkesztés és a szigorú arányrendszer rendezi egységbe. Személyes kedvencem a sekrestye apró, nyitható, négyzetes ablaka, amely vastagabb fa keretével és osztásaival éppen csak megbontja a koherenciát.

A belső térben folytatódik a finom egyensúlyozás. A félköríves záródású apszis az alsó és a felső falszakasz ellentétes irányban hajló, íves felületeiből áll össze, a puritán megjelenést az egyedi tervezésű fenyőfa bútorok tompítják. Érzésem szerint a kompromisszumkeresés itt kevésbé volt sikeres. A kulisszafalak és az álmennyezet kettőséről Utzon híres bagsværdi templomára asszociálhatunk, azonban annak kortalansága mintha hiányozna. Az oldalsó nyílászárók tejüvege érthető választás, hiszen az ablakok a főút felé néznek, de egy mozgatható sötétítő és kinyitható ajtók rugalmasabb használatot biztosíthattak volna (utóbbi a terveken is szerepelt, de sajnos pénzügyi okok miatt végül nem valósult meg). Ettől függetlenül a templom belülről is magától értetődő nyugalmat áraszt. Bár a közösség tagjai azóta kissé feldíszítették, ezeket a beavatkozásokat is szépen viseli. Külön öröm, hogy a teret nemcsak istentiszteletek alkalmából használják, hanem különböző kulturális eseményeknek, koncerteknek is helyet ad.

A kortárs építészeti megjelenés a tervezők szemléletéből, a történeti elemek megidézése a közösség kívánságából adódott. Váncza Lászlóéknak az ellentétek között egyensúlyozva, a kompromisszumoktól nem megfutamodva, hanem azokat felvállalva sikerült kiemelkedőt létrehozniuk. Derekegyház új temploma csöndes, mégis emelkedett természetességgel áll a szétterülő falu súlypontjában. Ahhoz azonban, hogy egy házzá válhasson a település többi háza között, nem elegendő a visszafogott, de magas minőségű építészet. A közösség támogatása, elfogadása, és az épület rendszeres használata is elengedhetetlen. Éppen ezért kezdtük cikkünket Pótári Tímea derekegyházi lakos gondolataival, és folytatjuk Salamon László plébános rövid reflexiójával. Végezetül az építészek egy, a tervezéshez kötődő emlékét is megismerhetjük, amely tovább árnyalja a falu új templomának történetét.

Winkler Márk

Az 1600 lakosú, Csongrád megyei Derekegyház Szentháromság-templomát a Szeged-Csanádi Egyházmegye építtette; Kiss-Rigó László megyéspüspök szentelte fel.

A Szentháromság-templom alapkövét az Árpád-kori kápolna lerombolását követő 777. évben, 2018-ban áldották meg.

Egy település lakói akkor tudják kikerekíteni az életüket, ha megvan az a hely, ami méltó ahhoz, hogy az ott élők a lelküket is ápolhassák – mondta Szabó István, Derekegyház polgármestere az ünnepi szentmisén. – Mi nemcsak az intézményeinket kívánjuk megújítani, hanem a közösséget és a hitet is.

És valóban ez figyelhető meg: nemcsak liturgikus alkalmak helyszíne (szentmise, keresztelő, esküvő) a templom, hanem a közösségi élet színtere is, például adventi gyertyagyújtások a templom előtti téren, amit mindig más falubeli kis csoport, közösség vezet, vagy koncertek, amiken egyre több érdeklődő vesz részt.

Tényleg megfigyelhető, hogy az új épített környezet, új templom, megújulásra ad alkalmat és helyszínt.

Salamon László plébános

Immár tíz éve dolgozom a Szegedi Dóm teljes körű felújításán, turisztikai vonzerejének fejlesztésén, a Szeged-Csanádi Egyházmegye felkérésére. A több részletben folyó munkálatok első ütemét a 3h Építészirodával közös tervek alapján valósítottuk meg (vezető tervezők: Csillag Katalin, Gunther Zsolt, Váncza László), míg a későbbi ütemek terveit a Váncza Művek szerkesztette. A hosszú ideje tartó egyházmegyei együttműködésünk során három kistelepülés kápolnájának építésére, illetve átépítésére tettünk tanulmánytervi szinten kidolgozott javaslatot (Nagykopáncs, Nagytőke, Derekegyház), melyek közül a derekegyházi Szentháromság-templom valósulhatott meg.

A falu nevében hordozza középkori templomának emlékét (Derekegyház – Derék-egyház, azaz kő falazatú templomos település), melyet a muhi csatát követő gátlástalan tatárdúlás során romboltak le, 1241-ben. Azóta nincs a falu római katolikus közösségének saját temploma.

Vadász György mesteremnél kezdtem a szakma gyakorlását, ahol egyik első feladatom a Muhi csata emlékművének engedélyezési és kiviteli terveinek kidolgozása volt, beosztott tervezői minősítésben. A drámai hangvételű tájépítészeti kompozíciót a muhisi vész 750. évfordulóján, 1991-ben szentelték fel. Hihetetlen lelkesedéssel láttam neki különleges építészeti feladatomnak, amely Vadász György építész és Kiss Sándor szobrászművész gyönyörű szabadkézi rajzainak műszaki nyelvre való fordításán túl, az 1241-es csatával kapcsolatos családtörténeti érintettségem miatt is különös érzéssel töltött el.

A Báncsa nembéli I. István (Vancsai, Wancha, Váncza) 1241-ben Vác püspöke, királyi kancellár. A muhi csatavesztés után IV. Béla azon szűk kíséretéhez tartozott, akik csodával határos módon menekítették ki a királyt a tatárok gyilkos gyűrűjéből. Hosszan tartó üldözés után végül az Adriai-tenger partján fekvő Trau biztonságos várába helyezték el IV. Bélát és családját. Bonfini leírása szerint IV. Béla ezután Báncsa Istvánt küldi IX. Gergely római pápához, megfelelő segítséget kérni Magyarország megmentésére. A későbbiekben ő volt Béla király fő munkatársa a romok eltakarításában és az ország helyreállításában. Egy 1242-ben kelt irat Dalmácia bánjának, váci püspöknek és választott esztergomi érseknek nevezi Istvánt. Báncsa volt az első magyarországi főpap, akit 1252-ben IV. Ince pápa palaestrinai püspökké és a római anyaszentegyház bíborosává nevezett ki. 1270-ben halt meg. Képét a chartreus-i székesegyház egyik üvegablaka őrzi, amint a Boldogságos Szűz Mária előtt leborulva imádkozik.

A muhi csatát követő 777. évben került sor a derekegyházi új római katolikus templom alapkövének püspöki szentelésére. A megható szertartáson óhatalanul felmerült bennem; milyen különös a sors, hogy ezen a hosszú évszázadokon át húzódó helyreállításon – amit IV. Béla királyunk Báncsa István segítségével indított el – én is részt vehetek.

Váncza László

[1] Puhl Antal: A kopernikuszi fordulat Török Ferenc templom-építészetében. Építészfórum, 2016.11.11.

Szerk.: Winkler Márk