Egy nem létező építészeti műfaj újrateremtése – Kiállítás az 1981-es Keszthely pályázatról

Kevés olyan értékes tanmese bújik meg a magyar építészet történetében kritikáról, szakmai együttműködésről és közös alkotásról, mint a Keszthely belvárosának rehabilitációjára kiírt 1981-es pályázat 18-as számú pályaműve. 2023. szeptember 22-én nyílt meg az ezt bemutató, Demonstráló építészet című kiállítás az Art Departmentben, kurátora Őry Júlia, művészettörténész, a MOME Doktori Iskolájának PhD-hallgatója.

2023-ból nézve különösen érdekes meglátogatni a Demonstráló építészet című kiállítást. Napjainkban, mikor a kislétszámú építész irodák egymástól elszigetelve, gyakran ellenérdekeltségek között dolgoznak, üdítő egy tárlat erejéig kilépni a kortárs individualizmusunkból. Az 1981-es Keszthely pályázatnak rengeteg értelmezése lehet építészetileg, történelmileg, politikailag és társadalmilag is, ráadásul Őry Júlia doktori kutatása mentén minden bizonnyal egyre több és több keret fog majd kirajzolódni mindennek interpretációjára. Annyi azonban már most biztos: a 18-as pályamű egy olyan kivételes példa a magyar építészettörténetből, mikor több mint 100 szakmabeli és szakmán kívüli alkotó tudott világnézeti, építészeti stílusbeli és politikai ellentéteiket félretéve egy közös projekt létrehozására összefogni, tartalmában és prezentációjában is kiemelkedőt teremteni.

–  kezdődik a meghívó, melyben 1981 nyarán egy fiatal építészekből álló, ötfős társaság, Gyarmathy Katalin, Ekler Dezső, Nagy Bálint, Pikler Katalin és Rajk László közös pályamű beadására invitálta a hazai építészeket. Az alaptétel, hogy az egy kéz által végigrajzolt város nem életképes koncepció;  a kulcs a kollekítv, de koherens tervezésben van. Így állt elő az ötlet: a pályázat erejéig hatályon kívül kell helyezni az Országos Építési Szabályzatot, és új, alternatív szabályozás mentén megtervezni a keszthelyi belváros rehabilitációját. Mindezt úgy, hogy a területet telkenként felosztva egy-egy építészhez rendelik. 

Az felhívás minden reményt túlszárnyaló sikert aratott. A megkeresettek közül csupán két építész utasította vissza a meghívást, így nyolcvanat is meghaladó közreműködő bevonásával jöhetett létre a pályamű. A tervezéshez egyetemisták és a kor prominens, máig elismert építészei egyaránt csatlakoztak, többek között Dévényi Tamás, Fischer József, Jánossy György, Makovecz Imre, Pázmándi Margit és Virág Csaba. Ugyan az alkotást a zsűri elmarasztaló szavakkal illette, annak története itt még nem ért véget. Két év múlva a Lille-ben megrendezett magyar napok alkalmából egy egész teret kitöltő installációvá dolgozták át, és mutatták be a nemzetközi színtéren. 

A keszthelyi pályázatról szóló kiállítás azonban nemcsak az építésztársadalom közös gondolkodásáról és együttműködéséről mesél. Rengeteg történet felsejlik, kibontakozik előttünk, Rajk László, Nagy Bálint gazdag életművein keresztül, a demokratikus ellenzék szellemi közegén át, a 2023 januárjában megnyitott tallini “Forecast and Fantasy: Architecture Without Borders" című kiállításig. A rejtett és felszínen is jól olvasható narratívák egy részéről fontos lenyomat maradt fenn Konrád György, író munkája nyomán, aki azidőtájt városszociológusként dolgozott a VÁTI-ban. A tervezési és feldolgozási folyamatot végigkísérve számos interjút rögzített a résztvevőkkel, melyeknek leiratai csak nemrégiben kerültek elő Nagy Bálint hagyatékából. 

A Demonstráló építészet jó néhány, a fősodrásból hiányzó párbeszéd beindítására lehet alkalmas: az építész szerepéről, felelősségéről, szakmai együttműködésről, tiszteletadásról és frappáns kritikáról. De mindenekelőtt inspirál és történetet mesél.