Egy pajtás félév

2020 őszén a MOME elsőéves építészhallgatói, egy őrségi pajta megtervezését kapták első egyetemi tervezési feladatként. Kutatással, elemzéssel és közös gondolkodással indult a munka, mely a félév végére 16 különböző pajta koncepciót eredményezett. A hallgatók saját szavaikkal fogalmazták meg az őket foglalkoztató főbb kérdéseket a téma kapcsán.

Megismerés, megértés

Világunkban épületeink és társadalmunk együtt fejlődik, változik. Nincs ez másként egy olyan épülettípussal sem, mint a pajta. A régi, mezőgazdasági funkciója sok esetben megszűnik, és így átalakulóban van. Ezért is érdemes újragondolni ennek az épülettípusnak a jelenét és jövőjét.

Megismerni és érteni környezetünket mindenkinek nagyon fontos. Építeszhallgatóként azonban különösen hasznos megismerni a már meglévő és az új értékek kapcsolatát. Ezért is volt jó feladat átgondolni a pajta fogalmát, megvizsgálni a népi építészet jellegzetességeit, megtudni a pajta eredeti funkcióit, célját, amiért és ahogyan valaha létrejött, hogy ehhez viszonyítva tervezhessük meg a saját kísérleti elképzeléseinket.

Az őszi szemeszter során a népi építészettel és ezen belül az őrségi pajtaépítészettel ismerkedtünk meg alaposabban. Fontos volt látni, hogy Magyarországon eredetileg a földművelő parasztok, életmódjukhoz kötődő munkatérnek építették a pajtákat, amelyeket saját kezűleg, helyi anyagok és hagyományok felhasználásával hoztak létre. Elsősorban mezőgazdasági célokra, pontosabban szálas gabona cséplésére szolgáltak. A kézi cséplés gyakorlatának megszűnésével a funkció is átalakult és elkezdtek inkább raktárként működni.[1] A technológia fejlődésével a mezőgazdasági munka és az életmód is változott, napjainkra vannak pajták, amiket a tároló funkciójuk megőrzött az utókornak, vannak, amik lakatlanul elporladnak és vannak, melyek valamilyen szándék mentén új életre kelnek, mondjuk étteremmé vagy nyaralóvá válnak. Ezt a folyamatot igyekeztünk megérteni és ennek tudatában gondolkodni, ráérezni arra, hogy milyen irányba fejlődhetne a pajtaépítészet.

A kutatási fázisban egy már meglévő pajtát tanulmányoztunk. Ezt a magyarföldi pajtát meglátogattuk, felmérést készítettünk, és rekonstruáltuk a műszaki rajzait, majd különböző megközelítésű maketteket is készítettünk róla. A kutatás során megszerzett ismereteink segítségével terveztük meg a saját pajtakoncepcióinkat. A tervezett épületünket egy Keserűszer melletti szántóföldre kellett elhelyeznünk. Kevés kötöttségünk volt a tervezésben, a leglényegesebb, hogy egy 50 fős közösséget befogadni képes teret kellett létrehoznunk, aminek pontos funkcióját és sajátosságait mindenki a maga érdeklődése szerint alakíthatta ki.

/Szarvas Doroti, Bárczy Alíz, Róka Bence/

Spontán és tervezett funkcióváltás

A háztáji mezőgazdaság visszaszorulásából a pajta funkcionális kiüresedése adódik. Az épület áll, a tér adott, de a tevékenység, ami kitöltötte, eltűnőben van. Az épülettípus fennmaradásának egyik kulcsa így a funkcióváltásban keresendő. Ez lehet az a spontán folyamat, ahogy a kallódó tárgyak, és tevékenységek egyszerűen kitöltik a keletkezett vákuumot, így lesz a pajtából műhely, garázs, szerszámtároló, vagy fás kamra... De lehet a funkcióváltás tudatos, tervezői folyamat is, és ha tervezőként ilyenbe kezdünk, magunkra vállalva ennek a népi építészeti archetípusnak az átformálás és újraértelmezés általi megőrzését, nagy felelősséggel és érzékenységgel kell eljárnunk.

A fentebbi gondolatok a tervezési folyamat és a téma behatóbb vizsgálata során fogalmazódtak meg bennem, a kezdeti koncepcióalkotás nem volt még ilyen tudatos. Az őrségi helyszínbejárás, a tervezési telek és a feladatkiírás rengeteg szabadságot hordozott magában. Így a közösségi üvegház gondolata valójában személyes érdeklődésből született. Ekkoriban kezdtem el komolyabban foglalkozni a veteményezéssel, és vágytam egy ilyen helyre, a helyszínen pedig ellátogattunk a Pajta bisztróba, ahol télen nyáron helyi szezonális alapanyagok kerülnek az asztalra, ezek inspirálták az épületemet. Valamilyen szinten a pajta eredeti növénytermesztéssel kapcsolatos szerepének átiratát alkottam meg. Hogy valóban egy ilyen épületre lenne-e legnagyobb szüksége a környéknek? Erre nem tudok határozottan igent mondani. Épp ezért is akkora élmény nekem ez a szabad közeg, ami a MOME-n körülvesz minket, ahol ezt a projektet végigvihettem és volt terem kísérletezni. Az én nézőpontomból az eredmény itt nem a kész tervek, hanem azok a felismerések és tapasztalatok, amiket a folyamat során lehetőségem volt megszerezni.

/Szabó Tünde Julianna/

Biciklis pihenőhely

“A pajta funkcióváltásának megtervezéséhez fontos szempont a helyi igények felmérése. A tervezési helyszín közel esik az Őrségben található számos népszerű kerékpár útvonal egyikéhez. Saját biciklitúrás élményeim inspiráltak egy olyan pihenőhely megtervezésére, ahol akár egy nyári éjszakát is el lehet tölteni, miközben a biciklim is biztonságban tudhatom. A pajtám így őrzi az eredeti tároló funkcióját, miközben az úton lévőknek nyújt menedéket."

/Bárczy Alíz/

Kerámia műhely

“Speciálisan helyi igények kiszolgálására tesz javaslatot a kerámia műhely koncepciója is; tervezett épületem célja az, hogy a hagyományos őrségi fazekasművészet ismét teret kapjon egy közösségi pajta-kerámiaműhely formájában. Az épületegyüttes két különböző funkciójú és anyaghasználatú építményből áll. A nyitott tér lehetővé teszi a tájban való szemlélődést és az egyszerű közlekedést, míg a zártabb téglából tervezett tömb a kerámiák szárítására szolgál, amit a fal struktúrája tesz lehetővé."

 /Szarvas Doroti/

Közösség szerepe

Az épített környezet kialakításában hagyományosan mindig fontos szerepet játszott a közösség és az adott csoport tudásának megosztása többi tagjával. Ez egyaránt vonatkozik a tapasztalatok generációról generációra történő örökítésére, és a „horizontális" értelemben vett tudásátadásra is. Így nem csak az idősebbektől megtanult, több száz éves ismeretekre lehet alapozni, hanem a kortársak kompetenciájára és meglátásaira is. Ez a sokszínű egyveleg határozza meg az adott közösség kultúrájának az épített környezetre való kivetülését. Ezért képvisel értéket a sokfajta tudásból létrejövő építészet. Ez a működés nem csak a népi építészetre jellemző, ma is releváns tud maradni, így a 16 fős osztályunkban folyó munkában is kulcsszerepet kapott a tervezési feladat során. Az egyéni kutatások bemutatásával és a különböző megfigyelések, szemléletek keveredésével gazdagítottuk egymás látásmódját és akaratlanul is új lehetőségeket nyitottunk meg egymás előtt. Így a tervezési folyamat alatt létrejött 16 különböző terv, melyek egy közösen megszerzett, kollektív tudáson alapulnak. Ez a tervezői tapasztalat a későbbiekben is fontos kapaszkodóként szolgálhat majd.

/Angyal Mátyás, Sinay Domonkos, Kovács Mátyás/

Alkotóház

“Az Alkotóház térszemlélete a kollektív tanulási és alkotási folyamatnak ad keretet. Az összefüggő teret vízszintesen tagolják különböző nagyságú síkok, amik egymástól különálló stúdiókként funkcionálnak, mégis nyitott, egymásra rálátó egységek alkotják a belső teret. Így nem falakkal válnak el egymástól az egységek, hanem a térben való helyzetüknek köszönhetően alakul ki a saját szférájuk. A ház héját áttörve a síkok a külső és belső tér határait összemossák és relativizálják a viszonyt kint és bent között."

/Angyal Mátyás/

Kitekintő

“A kitekintő egy olyan épület, ahova az emberek, kis közösségek kikapcsolódni járnak. Próbáltam kiválasztani azokat a funkciókat, melyek a természetben töltekezéshez valóban szükségesek lehetnek és nem feleslegesek. A 25 méter hosszú épületet öt részre osztottam fel, amelyben két alvóhelyiség, egy konyha, raktár, és egy közös étkezésre, kitekintésre, játékra alkalmas tér kapott helyet."

/Sinay Domonkos/

12/32
Kitekintő, Sinay Domonkos

Pajta-színpad

“Az én épületem egy koncerthelység. Nagyon beindította a fantáziámat a folyamatos fény, amely nappal kintről befelé, éjjel az esti koncertek idején, bentről kifelé árad. Ezt kihasználva terveztem egy izgalmas fény-árnyék játékot, amelyet a téglafal struktúrája hoz létre. Éjjel hívogató, érdekes jelenség lenne a sötét réten álló épület résein kicsillanó fény, s ugyanezeken a réseken nappal a napfény szűrődhet be, átvéve a zenészek helyét a színpadon."

/Csuka Júlia/

Kapszulatorony

“A pajtaépítészetben a fedélszék egy olyan karakteres architektúra, ami hordozza a népi építészeti hagyományokat és megoldásokat. Ezt a letisztult formavilágot egy mai modern épületbe is át lehet költöztetni korszerűen. Híd a múlt és a jövő között. Tanulságos volt számomra a fedélszék makettezése és a pajta szerkezetének részletes tanulmányozása, mind az épületszerkezetek, mind a különböző kialakítások terén. Kutatásom során megismertem a pajták népcsoportonként változó arányait. A kapszulatorony egy bivakszálló, aminek belseje egyterű és mégis részekre felosztott. Ezzel létrehozva egy dinamikus belső teret, amely izgalmas téri élmény lehet az ott megpihenő turistáknak."

/Oltvai Ádám/

Az idő kérdése

Három lényeges befolyásoló tényezőt kell vizsgálni, amikor egy épület élethosszáról beszélünk. A funkcióját, az anyagát, illetve a szerkezetét. Ha a régebbi korok építészetét vizsgáljuk, gyakran találkozhatunk “örökéletű" épületekkel, amelyek már akár több ezer éve eredeti funkciójukat, építési anyagaikat, illetve szerkezeti megoldásaikat őrzik, gondoljunk csak a piramisokra vagy a templomokra.

Azonban manapság gyakran találkozhatunk olyan építményekkel, amelyeknek régi funkciója feleslegessé vált. Ezekben az esetekben sokszor az átépítés keretein belül kapnak új betöltendő szerepet. Hasonlóan van ez a régi pajtákkal is, így találkozhatunk olyan táncszínházakkal, műhelyekkel, szárítókkal, traktorbeállókkal, vagy kápolnákkal, amelyek egykoron klasszikus csűrként szolgáltak.

A technológiák fejlődésével rengeteg új anyag és építési módszer lett integrálva az építészetbe, melyek segítségével jelentős mértékben növelhető az épület ellenállása a környezeti hatásokkal szemben.

Azonban nem minden esetben érdemes a legellenállóbb anyagok közül válogatni, hiszen az épületek ökológiai lábnyoma is egy figyelmet igénylő kérdés a tervezésnél. Példának okáért, egy 30 évre tervezett építmény anyagát és szerkezetét tekintve érdemes olyan tulajdonsággal ellátni, amelyek elöregedése után egyszerűen válhatnak természet körforgásának részévé, ezzel csökkentve a környezet terhelését.

Ilyen gondolatok mentén formálódott a szárítóként funkcionáló pajta is, ami csak faanyag felhasználásával készülne, és ha idővel magára hagynák az emberek, akkor nyom nélkül újra a természet részévé válhatna.

/Kovács Mátyás/

Érték – egyszerűen szép

A szépség a célszerűségben rejlik. De mitől szép, ami célszerű? Ha keressük a célszerűséget és az ebben rejlő szépséget, hamar a pajtára, mint építészeti jelenségre találunk. A kortárs építészet is sokat merít ebből az állításból. Mint ahogyan a Bauhaus mozgalma a funkcionalizmust vette alaptételéül.

A pajta alapvetően egy mezőgazdasági épület, amely a gabonafélék csépléséhez és tárolásához adta a természeti elemektől részben védett munkaterületet. Az általános modernizáció előtt a pajta értéke az örökölt, kollektív tudásban rejlett. Nekünk, elsőéves építészhallgatóknak a népi építészet egyik érdekes/figyelemfelkeltő jellemzője, hogy az építők ösztönösen dolgoztak, nem ismervén az építészet történetét. Ezeknek az épületeknek megszületésében a véletlen is közrejátszott.[2]

Az ösztönös, észszerű és takarékos építés egyik következménye az egyszerűség. Nem közvetít több üzenetet önmagáról, mint ami valójában. Egyszerűen mondva önmagáért beszél. Nem terhelik szükségtelen elemek, mesterkéletlenül tanúskodik önmagáról.[3]

Mára a pajták bizonyos értelemben elvesztették jelentőségüket, azáltal, hogy mezőgazdasági funkciójuk szinte teljes mértékben megszűnt. Mégis néhány, talán állandó építészeti értéknek tekinthető elemük fennmaradt a köztudatban. Számunkra ezek az értékek a puritánság, a hagyományos módon, ember építette szerkezet, az emelkedett hangulatot árasztó magas, egybenyitott belső tér és az archaikus formavilág. Az imént említett elemek esztétizálása létrehozott egy olyan szellemi örökséget, amely fenn tudott maradni és magába foglal egy szakrális értelmezésmódot is.

/Csuka Júlia, Kocsis Tamás, Győri Simon/

Kápolna

“Keserűszeri kápolna tervem fő jellegét az archaikus formavilág, puritán anyaghasználat és a környezettel való viszonya adja. A kápolnát a tervezési helyszínünkön található erdővel szemben helyeztem el. Az épület bejáratához egy fokozatosan emelkedő támfal vezet, ami a látogatók hangolódását, átlényegülési folyamatát segíti. Az erdő felőli oromzat teljes megnyitásával a kápolna belső tere egyfajta intim kapcsolatot teremt külső környezetével."

/Győri Simon/

Lelki menedék

“Az általam választott funkció egy vallástól és felekezettől független, elmélkedésre alkalmas épület, melynek fő építőanyaga a vasbeton. A patakra nyitott, viszont a tisztásra zárt épület lehetőséget ad az elvonulásra, a figyelem fókuszálására. Tűzrakóhelyek, nyílászárók és ülőfelületek kivételével az épület szerkezeti elemekből áll, a nagy belmagasság létrehozza a szakralitást sugárzó teret. A választott építőanyag tartós, fokozatosan elöregszik és felületeit az évek folyamán benövi a moha és az alga. Az évszakonként más arcát mutató, újragondolt pajta emléket állít az elveszőfélben lévő épülettípusnak és hozzájárul a helyiek és a turisták lelki feltöltődéséhez is."

 /Kocsis Tamás/

Hitelesség?

A 20. század második felére a modern építészek egy része kiábrándult a nagyívű, utópisztikus elképzelések sivár racionalizmusából, és egyre nagyobb igény mutatkozott a hely adottságainak figyelembevételére. Walter Gropius azonban felismerve, hogy a hagyományos építészet eszköztárának újrafelfedezése könnyen a szentimentalizmus zsákutcájába vezetheti a tervezőt, 1954-es krédójában ezt az iránymutatást adja kortársainak: "Keresd a hiteles regionális kifejezésmódot – de nem a régi jelképekre és a helyi ábrándokra támaszkodva!"[4] Ezzel megkezdődött a modern építészet belső reformja, mely a kritikai regionalizmus elterjedésével csúcsosodott ki, és a népi hagyományok, a spontán építés logikájának átértékelésére késztette az építészeket. Számunkra, építészhallgatóknak, akik arra tesznek kísérletet, hogy a magyar népi építészet egyik jellemző épülettípusát újraértelmezzék, a legnagyobb kihívást annak meghatározása jelentette, hogy milyen a hiteles viszonyulás ehhez a gazdag örökséghez.

A népi építészet értelmezését nehezíti, hogy a tervezők gyakran a műépítészet antitéziseként tekintenek rá, ezzel egy olyan magatartást tanúsítva, ami a népit, mint vágyott nem-építészetet kívánja vissza a mai, spekulatív kimódoltsággal szemben, egyfajta szégyenérzetet mutatva a tanult építészek által létrehozott épületek miatt. Ez a paradigma az “építészek nélküli építészet" ideájához vezet. Kérdésként merülhet fel bennünk, hogy valóban szakmánk megtagadásán keresztül vezet-e az út az “igaz építészet" világába, vagy ez az elvágyódás pusztán csak fantáziátlanság és populizmus szüleménye?

A tervezés kezdetekor alapvetésünk volt, hogy a pajtaépítészetet nem a paraszti motívumok és technikák átvételével, hanem terének újragondolásával szeretnénk interpretálni. A pajta egyterűsége tisztán építészeti, így a tér értelmezésére irányuló megközelítés egy sallangoktól és hamis képektől mentes építészetet eredményezhet.

Véleményünk szerint a paraszti kultúra és a spontán kimódolatlanság romantizálása a globális problémákkal terhelt modern társadalommal szembeni elégedetlenség eredménye, így lényegében ellenreakció. A tervezési feladat legfontosabb tanulsága számunkra az volt, hogy ezen külsődleges, nem-építészeti szempontok elkerülésével lehetséges csak a pajta-tér kortárs átörökítése.

/Houchard Gábor, Kroneraff Orsi, Balaskó Levente/

Témavezető tervező tanárok:

Börzsei Tamás

Vass-Eysen Áron

Tervezői kommunikáció tanár, cikk mentorálás:

Fenyvesi Borbála Nóra

Hallgatók:

Angyal Mátyás, Balaskó Levente Márk, Bárczy Alíz, Csuka Júlia, Győri Simon Péter, Houchard Gábor Tamás, Kocsis Tamás, Kovács Mátyás, Kroneraff Orsi, Lengyel Luca Ágota, Oltvai Ádám, Róka Bence, Sinay Domonkos, Szabó Tünde Julianna, Szarvas Doroti Anna, Vizi Borbála Franciska

A cikk az NKA Építőművészet Kollégiumának támogatásával jött létre.

Szerk.: Hulesch Máté

[1] Wikipedia. 2008. https://hu.wikipedia.org/wiki/Cs%C5%B1r Megtekintve: 2021.04.29-én.

[2] JANÁKY, István: Az építészeti szépség rejtekei Magyarországon. TERC Kft., Budapest 2004, -.

[3] ZUMTHOR, Peter: A szépség kemény magva. Arc’1, 1998 október.

[4] WALTER, Gropius: Eight Steps Toward a Solid Architecture, 1954