
Egy terv, egy történet: a Pompidou-központ, ha Kévés György tervezi
A ma Pompidou-központ néven ismert „Beaubourg" 1971-es pályázata a modern kori Franciaország első nemzetközi pályázata volt – és mindjárt közel 700 pályaművet vonzott! Köztük magyarokat is: Kévés György az Ipartervből toborzott csapattal és egy különleges, süllyesztett udvarú, kör alaprajzú épület tervével vett részt a pályázaton.
1971-ben írták ki a Beaubourg nemzetközi pályázatát. A nagy irodáknál, itt-ott itthon is megjelentek kollégák, ajánlkozva, hogy beadnák. A pályázat híre az Ipartervhez is eljutott, ott jelöltek engem, majd én választottam további kollégákat a pályázathoz.
A program eléggé összetett volt: könyvtár, múzeum, előadótermek, mindenféle – végső soron sok szakember kellett hozzá. Az Országos Széchényi Könyvtár főkönyvtárosa, dr. Farkas László volt az egyik szakértő, dr. Vargha László, a Műegyetemen volt tanárom, a másik, aztán Kovács Imre, aki nálunk dolgozott fiatal építészként – mi négyen csináltuk a programot.

Kévés György és munkatársainak terve a párizsi Beaubourg (ma Pompidou-központ) pályázatára. Makettfotó, 1971.
A helyszín a Beaubourg-negyedben az egykori vásárcsarnok, a Les Halles helye. Ez az első ilyen komplex épület volt, a Pompidou nevű francia elnök menedzselte – később róla nevezték el Pompidou-központnak. Sokan adták be ezt a marha nagy munkát.
Mi azt csináltuk, hogy betartottuk a párkánymagasságot körben, mert Párizs építészete valamennyire rokon Budapestéhez, és lefelé terjeszkedtünk több szint mélységben. Abból a döntésből, hogy igazodunk a környező párkánymagasságokhoz, tulajdonképpen adódott a forma. Az utcák keskenysége miatt bizonyos funkcióknak szüksége volt a természetes fényre, ezért került egy „lyuk" a házba. És aztán ez az ötlet kiadta magát – vannak dolgok, amikkel hiába tököl az ember, soha nem adják ki magukat, de ezt gyönyörűen össze lehetett rakni.

Kévés György és munkatársainak terve a párizsi Beaubourg (ma Pompidou-központ) pályázatára. Metszet, 1971.
Az épület mélysége tíz emelet. Rengeteg irodát kellett belerakni, középfolyosós elrendezéssel, és nagyobb terű helyiségeket is. Előadók, könyvtár… Volt még rajta legfelül egy kilátó-étterem.
Reménykedtünk valami helyezésben! Hiú remény volt. Párizsba persze nem tudtunk kiutazni, mint korábban Bécsbe. De azt fontos tudni, hogy a Beaubourg tényleg magáénak érezte ezt a feladatot. Őszinte leszek, énnekem ma sem tetszik igazán, ami megépült, de tényleg volt annak a kornak egy ilyen, a gépszerűséghez vonzódó szellemisége.

Kévés György és munkatársainak terve a párizsi Beaubourg (ma Pompidou-központ) pályázatára. Földszinti alaprajz, 1971.
Miért pályázik az ember? Ilyen nagyságrendű, ilyen volumenű épületet nem tudsz másképp tervezni. Saját magadnak kiírhatsz egy feladatot, de ilyen nagyságrendet csak pályázaton lehetett megcsinálni. Akkor belefért: fiatalok voltunk, és a kommunizmusnak egy előnye volt, hogy megkaptad azt a szerény kis fizetést, és nem kellett csinálni semmit hozzá. Bár én ugye maszek munkát csináltam, párhuzamosan a vállalati munkákkal és hazai és külföldi pályázatokkal, azokon lehetett keresni. Ritkán voltak sikereink; egy-kettőn, talán a bilbaói városrendezésin nyertek a Mester Árpádék egy megvételt. Többet nem tudok, talán a Gerő Balázs, a Laci bácsi fia nyert valamilyen városrendezési pályázatot Linzben…
A történetet Kévés György elmondás alapján lejegyezte és szerkesztette: Kovács Dániel. A képeket Kévés György bocsátotta rendelkezésünkre.
11:40
A Pompidou-központ már megépítése idején is enyhén szólva "megosztó" volt, akár mint a Louvre üvegpiramisa. Budapesten a Katona József Színház belső architektúrája hajaz erre. Biztos van akinek ez a stílus a "trendy/modern/globál" hármasát jelenti. De vannak mások, akik számára az építészet mást jelent.
09:18
A mai "Bobur" egy tragédia. Úgy növi túl a környezetét - főleg a hátsó fronton, ahol nincs tíz méterre a hagyományos magasságú és homlokzatrendű, tipikus párizsi épületektől... Ám, attól tartok, Kévés György épülete sem illett volna oda, ráadásul a mélybe való terjeszkedés sem lehetett túl vonzó Renzo Piano magasba törő, a városképet láttató tervéhez képest. Valószínűleg a kiírás lehetett túlzó. Egy viszonylag kis térre nem lehetett annyi funkciót bezsúfolni a városszövet felsértése nélkül.