Elhunyt Prof. Dr. Kistelegdi István Ybl-díjas építész, professzor emeritus

Életének 76. évében, hosszan tartó, türelemmel viselt betegsége után 2020. augusztus 22-én elhunyt Prof. Dr. Kistelegdi István, a Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának professzor emeritusa – adta hírül az intézmény. Kistelegdi István a pécsi egyetemi szintű építész képzés egyik alapító professzoraként a hazai építészeti közélet és építészoktatás elismert alakja volt, számos meghatározó épület és helyreállítás tervezője, szakkönyv, publikáció és tudományos kutatás szerzője. 

Kistelegdi István 1944. december 7-én született Szombathelyen. A Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett okleveles építészmérnöki és műemlékvédelmi szakmérnöki diplomát, évfolyamának egyik legkiválóbb hallgatójaként. 

1968-tól kezdő építésztervezőként a pécsi Baranyatervnél kezdte a pályáját, majd a PÉCSITERV Tervezőirodánál folytatta, ahol műteremvezető és a pécsi belvárosi műemléki rehabilitáció főépítésze, építész szakfőmérnöke lett. Az egyik alapítója a magyar organikus építészet kibontakozásában fontos szerepet játszó Pécsi Ifjúsági Irodának, illetve a szervezethez szorosan kapcsolódó Pécs Csoportnak. Munkássága a hagyományos városépítés és -szerkezet, a népi építés és a történeti stílusok, a kortárs stiláris és funkcionális elvárások határmezsgyéit kutatta; ezt példázzák legfontosabb megvalósult épületei is. A pályája kezdetén az akkori elvárásoknak és lehetőségeknek megfelelően megvalósított siklósi ravatalozó (1972), a komlói Színház- és Hangversenyterem, Zeneiskola (1974-82), a paksi atomerőmű lakótelepe (1973-76) után vezető szerepet vállalt Pécs műemléki belvárosának újbóli felélesztésében. 1978-1988 között dolgozott a történelmi belváros rehabilitációján, az Elefántos tömbért (1980-1988) Ybl Miklós-díjat kapott. Fontos munkái, a FÉSZEK Áruház (1983), az Iparosház (1987), a FEMA bevásárlóközpont (1991) vagy a Kereskedők Háza (1992) a helyi hagyományok megújítására tett, értékes kísérletekként értelmezhetőek. Későbbi munkái, mint a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar előadóterme és aulája, a Zsolnay Múzeum (2004), a Fecskeház (2005), a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Kar Boszorkány úti kollégiuma (2005-08) és a Modern Magyar Képtár (2008-10), a kortárs magyar építészet nemzetközi tendenciákhoz illeszkedő élvonalába sorolhatóak. 

Mintegy húsz évnyi tervezőirodai aktív építészeti tevékenységét 1988-tól a Pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola Építészeti Intézetében folytatta tanszékvezető főiskolai tanárként. 
Kiváló szervezői és empatikus emberi tulajdonságainak köszönhetően 1993-tól 1995-ig főigazgatója lett a Pollack Mihály Műszaki Főiskolának, mely időszakban megszervezte az intézmény Janus Pannonius Tudományegyetemhez történő integrációját. Ez nagy lépés volt a későbbi Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Karának felsőoktatási rangjának növelésében és tudományos fejlődésében. 

Főigazgatói tevékenységét követően az Építészeti Intézet tanszékvezetőjeként folytatta igen magas színvonalú tudományos igényességű oktatói munkáját. 1995-ben habilitált egyetemi tanári címet, 2001-ben DLA tudományos fokozatot szerzett.

Munkásságából közel harminc évet töltött el a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Karon. Kiemelkedő szerepe volt a pécsi építész egyetemi szak beindításában és meghonosításában. Alapító tagja és a mestertestület elnöke volt az építészképzésben egyedülálló építőművészeti és mérnöki tudományos iskola, a DLA és PhD tudományos fokozatok megszerzését is biztosító Breuer Marcell Doktori Iskolának. 

Oktatói pályája során végig az építészmérnök képzésben, az építészeti és épületszerkezeti tárgykörben a legfontosabb témaköröket oktatta magyar és német nyelvű képzésben. Hallgatói körében igen népszerű előadó, tanáregyéniség volt. Több jelentős nemzetközi oktatási és tudományos projektben is tevékenykedett. Kutatási területei a népi építészet és hagyományok kortárs alkalmazási lehetőségei voltak. Ezen belül kiemelt figyelmet fordított a műemlékvédelem, a történelmi városrészek rehabilitációja, az új épületek történelmi környezetbe való illeszkedése, a környezetkultúra fejlesztésére. Ezen kutatásai eredményeit integrálta az építészmérnök és építőművészeti oktatásba és a doktori képzésbe egyaránt.

Kiterjedt nemzetközi tudományos munkássága során német nyelven vendégprofesszori, előadói és szeminárium vezetői meghívásnak tett eleget több alkalommal a weimari, a würzburgi, a dortmundi, az aacheni és a grazi egyetemeken. Több jelentős hazai és nemzetközi konferencia szervezője és előadójaként szolgálta a tudományos életet. 

Számos szakmai szervezetben vállal szerepet; tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének, a Magyar Urbanisztikai Társaságnak, a Magyar Építészkamara Oktatási Bizottságának és a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Területi Bizottságának is. 

Tudományos, oktatói és alkotói munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. Többször kapott miniszteri kitüntetést, a pécsi belvárosi rehabilitáció tervezéséért átvehette a Janus Pannonius Művészeti Díjat, valamint a A Magyar Műemlékvédelemért miniszteri plakett és az Ybl Miklós-díjat.  A FEMA Bevásárlóközpont épületét Pro Architektura díjjal ismerte el a szakma. Oktatási tevékenységéért Pollack Mihály Nívódíjat, A Magyar Felsőoktatásért Emlékplakettet, Pro Universitate emlékérmet vehetett át. Pécs Város Közgyűlése a pécsi történelmi belváros településrendezési-rehabilitációs tevékenysége során elért páratlan sikerei, építészmérnöki tudományos-szellemi sokszínűsége, továbbá eredményes oktatói pályafutásának elismeréseként a Breuer Marcell-díj kitüntetést adományozta számára.

Nyugodjék békében!

 
Prof. Dr. Kistelegdi István temetésére 2020. szeptember 15. 14.00 órakor kerül sor, a Pécsi Köztemető Dísztermében.