Építészetet mindenkinek

Ízelítő a népszerű A10 magazin legfrissebb számából.

Ha szeptember, akkor szeptember-októberi A10 (#11). Young Hungary címmel a SPORA Architects, az Építészlabor, a minusplus és az Opaq iroda kerül röviden bemutatásra, ugyancsak távirati stílusban közlik a Nagy-kopasz hegyi kilátótorony képeit (Basa Péter és Czér Péter).

Christian Kieckens építész, a Stichting Architectuurmuseum alapítója, a vele készült interjúban kiosztja megrendelőit, akik nem átallottak csúnya bútorokat és vörösréz ventilátort rakni az üggyel-bajjal megtervezett letisztult házba. Lehet, hogy csak viccel, mindenesetre pozitív példaként említi azokat a háztulajdonosokat, akik két Le Corbusier székkel és egy távcsővel rendezték be a házukat.
A belgiumi (flamand) helyzetet illetően lehangoló dolgokat mond: az irodáját nem tudja tervezésből fenntartani, ezért kénytelen tanítani is. Szerinte Flandriában kész ráfizetés újító szellemben próbálni dolgozni, a bajt pedig tetézi a kivitelezők elutasító hozzáállása és szakmai közönye. Szakítani kíván eddigi gyakorlatával és nem von be többé képzőművészeket a tervezésbe, mert a megrendelői nem vevők rá. A belga építészet utolsó nagy dobásának az 1991-es Velencei Biennálét tartja, ahol tíz építész munkásságát mutathatták be, de azóta nem sikerült hasonló jelentőségű dologgal előrukkolni.

A pesszimista vonalat erősíti (elvégre ősz van) a svéd építészet krízisével foglalkozó cikk, amit az Arkitektur magazin főszerkesztője írt válaszul az A10 hatodik számában közölt, az „arrogánsan szerény" svéd építészetet bíráló írásra. Igyekszik védeni a mundér becsületét anélkül, hogy a felmentené védencét a jellegtelenség vádja alól.

A PPAG iroda poliuretánhab-elefántbőrrel bevont zurndorfi háza, egy nagyon dögös sváci buszállomás (Knapkiewicz&Fickert), egy máltai zártsorú beépítésben meglapuló kertes-úszómedencés átépítés és az izgalmas dél-olasz tapogatózások (lásd: polip), köztük a Million Donkey Hotellel, adják vissza a szakember építészetbe vetett hitét.

Az újabb gyomrost Nyizsnij-Novgorod építészeti kalauzától kapjuk, de még marad erőnk felkapni a fejünket az utópiák (Symphony of a New World, Hysteric Ballroom – 17. o.) láttán. Ebbe a kategóriába látszik tartozni az Arup iroda kínai projektje, az Eco Citybe tervezett Dongtan Energy Centre is. Kína és az ökológia viszonyáról mindenesetre van egy elképzelésünk, de hát a nagy nemzetközi irodáknak is élni kell valamiből (konkrétan Kínából).

Fentieken kívül is bőven van nézni és olvasnivaló a lapban, de azt még eláruljuk, hogy a West 8 iroda munkatársakat keres oroszországi munkákra illetve a rotterdami irodába.

---

---

Török Tamás