Építészeti kihívások óvodásoknak

A kedves figurák és a határozott színhasználat helyett az építészeti kihívásokat és az arra adott lehetséges válaszokat próbálja az óvodások számára átadni a Petr Stolin Architekt iroda tervezte, nemrég megépült, szokatlannak is mondható észak-cseh óvoda. Bán Dávid írása.

Manapság, ha új, vagy megújult óvodával találkozunk, általában a határozott színek, egyszerű formák, vagy éppen a gyerekvilágra utaló minták jelennek meg. Nemrég én is felkaptam a fejemet, amikor vonatablak előtt egy Budapesthez közeli településen a Négyszögletű Kerek Erdő lakóinak, a Réber László keze nyomán több generációba mélyen bevésődött rajzos figurák felnagyított verziói villantak át. A gyors felismerés, a kellemes, barátságos, megszokott figurák látványa felderített, és elsőre én is azt gondoltam, ott — talán Monoron — vidám óvodába járhatnak a gyerekek.

Teljes joggal sokan vallják azt, hogy a vizuális kultúra oktatása a legkisebb korban, a minket körülvevő tárgyi-, szín- és formavilággal kezdődik. Ennek számos, kisgyerekekkel foglalkozó intézmény — legyen az óvoda vagy gyermekorvosi rendelő, netán kórház — a vidám figurák, ismert mesehősök vagy stilizált természeti környezet falra festésével igyekeznek minden jóindulattal eleget tenni. Hiszen a gyermek számára valóban megnyugtató egy ismerős szereplő, egy kedves duci Micimackó, vagy bozontos Pom Pom.

Az óvodatervezést ma már szerencsére sokkal komolyabban vesszük, építészetileg lényegesen összetettebb feladatként kezeljük, mint amit a Brunszvik Teréz által nagyvonalú és úttörő módon megnyitott budai kastély kertje, vagy az azt követő bő évszázad megoldásai kínáltak. Apró megemlékezésként említsük meg, hogy a centenáriumát ünneplő Bauhaus szemléletében megépült egyik legelső családi házába, a weimari Haus am Hornba Georg Muche már olyan gyerekszobát tervezett, ahol a bútorok geometriai formái és határozott színhasználata egyfajta etalon lett, ami száz évvel később is működőképes modellként szolgál. Gondolhatunk akár az IKEA gyermekbútorainak világára vagy az utóbbi években kialakult óvodaépítési trendekre, amelynek szép példáit — ha a bebútorozásban kevésbé is, de a terek kiképzéseivel mindenképpen — itthon is megtaláljuk.

Ezzel szemben, a cseh Petr Stolin Architekt szakítani látszik a színekben tobzódó vizuális környezet megteremtésével, amikor megtervezte az észak-csehországi Liberechez tartozó Vratislavice nad Nisou új óvodaépületét. A cseh gyerkőcök itt nem találnak sem élénk színeket, sem kedves Kisvakondot a falakon, ehelyett egy puritánnak ható, erőteljesen letisztult környezet várja őket. Az építészeti elképzelés szerint a gyerekek számára egyszerre szerettek volna egy biztonságot és intimitást nyújtó, zárt hatású, ugyanakkor az udvaraival együtt élő, szabadon pezsgő, a kültérrel minél változatosabb kapcsolatba lépő épületet alkotni. A tervezők a terek, a külső és a belső kiegyensúlyozottságára törekedtek.

Az épület kettős burkot kapott: az üvegszálas, fényáteresztő réteget egy faszerkezet tartja, mindezt pedig egy külső, acélkerettel megerősített másik üvegszál borítóréteg fedi. Az épület elrendezése is ezzel a kettősséggel játszik, az utca felől egybeolvadó tömb belül, titkon két szárnyra bomlik, belső udvart rejtve megában. Ugyanakkor maga a külső kettős üvegszálas falrendszer közé még egy az épület körül futó, a falak által védett járdát is el tudtak rejteni.

A minimalista hatású, akár ridegnek is mondható épületet leginkább a helyenként felbukkanó nyersfa burkolatok próbálják melegebbé, otthonossá tenni. A hatalmas ablakoknak és a belső üvegezett elválasztó falaknak hála az épületet szinte minden irányból jól át tudja itatni a természetes fény. A két épületszárny közé zárt belső udvar igazi kis zöld sziget, a kíváncsiskodók elől biztonságot nyújtó rejtekhelyet nyújt, ugyanakkor az épület az azt körülvevő kert felé jobban megnyílik. A két külső réteg a bennük és mögöttük elhelyezett ablakoktól éjszaka különös megvilágítást kap.

Az alsó szintre helyezték el a pihenőhelyeket, valamint az étkezőt, fölötte pedig a csoportszobákat, amelyek a rétegek között elhelyezett járdák és lépcsők segítségével közvetlen kapcsolatba kerülnek a belső udvarral, de a külső kertel is. A legfelső szinten oktatótermeket, a gyermek művészeti képzés számára különböző műtermeket, gyakorlóhelyeket rendeztek be, amelyek kellő benapozást kapnak a felső bevilágító ablakokból, valamint itt kiléphetünk a tetőteraszra is.

Maga a lejtős telek és a kapcsolódó, már korábban itt működő művészeti iskola, valamint a szükséges parkolóhelyek kialakítása kihívások elé állították a helyi építész stúdió tervezőit. Ugyanakkor úgy kívántak mindebből erényt kovácsolni, hogy az elkészült, szokatlan óvodaépületen keresztül próbálják érzékeltetni a gyerekek számára az építészeti kihívások nehézségeit és az arra adható lehetséges válaszokat. Ezáltal maga az épület is a nevelés, a fejlesztés részévé válik.

Bán Dávid