„Falu” a városban – A kollektív tér mint a századfordulós eklektikus belvárosi bérháztömb közösségi tartaléka

Egy Külső-Erzsébetvárosi nyolc épületből álló bérháztömb építészeti újragondolása, a benne lévő kollektív terek átalakítása, nagy közös kert kialakítása és a jelenkor igényeinek való megfelelés lehetősége a sűrű történeti belváros társadalmi és ökológiai fenntarthatóságát is szolgálja. Szalontai Kata diplomamunkája az egyik legaktuálisabb kérdéssel, a városi életminőséggel foglalkozik.

Diplomamunkámban a budapesti belváros 19. században megépült szövetének a jelenkori szerepét és lehetőségeit jártam körbe, a meglévő építészeti adottság és a mai igények összeférhetőségére fektetve a hangsúlyt. Budapest egyre növekszik, miközben a történelmi belváros épületei elöregednek és kiürülnek. A belvárosi lakásokat többnyire rövidtávú kiadásra, vagy irodaként használják, rosszabb esetben üresen állnak, míg az újépítésű lakóparkok és a szuburbánus kertvárosok növekednek. Mindez hatalmas környezeti és infrastrukturális terhet ró a városra, pedig a sűrű városi környezetben van lehetőség olyan életre, ahol a lakhely kis vonzáskörzetében minden szükséges szolgáltatás megtalálható.

Az alaptézisem, hogy a belvárosi lakókörnyezetben a közös használatú tereket kell újra definiálni. Ezeket a tereket Manuel de Solares Barcelonai építész után Kollektív tereknek hívom és a gangokra, belső udvarokra, lépcsőházakra, kapualjakra használom. A sűrű belvárosi szövetben a bérháztömbök kollektív tereinek fejlesztésével olyan folyamatok tudnak elindulni, melyek rövid és hosszú távon, lokáli­san, a szomszédságban és a város léptékében is javítják a város minőségét. Mindez a közösségi együttélést erősíti és akár egy háztömbön belül ki tud alakulni a faluhoz hasonló közösségi élet.

Diplomamunkámban arra törekedtem, hogy az otthon, a köztér és a kollektív, átmeneti terek minőségét is javítsam. A térhasználónak, szüksége van arra, hogy kontrollálja azt a teret, amiben él, akkor fogja szeretni és vigyázni rá. A környezetpszichológiában a térkontroll kifejezést használják erre, ami otthon, vagyis intim térben jöhet létre maradéktalanul. Azonban a városi közös használatú tereknél is fontos, hogy a használó be tudja lakni, sajátjának érezze azt.

A privát és a teljesen publikus helyzet két pólusa közötti kollektív tér kevés figyelmet kap a tervezésnél. Mindenki használni szeretné, de valójában senki sem érzi a sajátjának, és senki sem vállal érte felelősséget. A tervemben mind a három léptékben teret adok a térkontrollnak, hogy valóban a kollektív terek is közösök lehessenek.

Tervemben egy 7. kerületi gangos bérháztömböt gondoltam újra. A nyolc épületből álló zárt háztömb építészeti sűrűségét a hátsó traktusok elbontásával nyitottam meg, így az utca felé a történelmi épületek biztonságos keretet nyújtanak, de bent egy 1600 négyzetméteres belső udvar alakul ki a háztömb lakói számára. A terek optimalizálásával az építészeti zsúfoltságérzet csökken, de a laksűrűség nem, vagyis ugyanannyi lakóterület marad, mint most. Nem egy dzsentrifikált, luxushelyzet létrehozása a cél, hanem a jelenlegi lakók megtartása, amit a tetőtér beépítésével érek el. Ha a történelmi belvárosi szövet és építészeti örökség megmarad, de kiegészül a modern megváltozott élethez illeszkedő, kollektív, közösségi terekkel, akkor a 19. századi szándék szerint ismét van lehetőség, hogy kialakuljon egy „falusi" közösség a városban.

A háztömb kollektív tereiben teljesen nyitott udvarokat, fedett-nyitott tereket és zárt tereket is biztosítok, amiket mindenki használhat, de privát tevékenységeknek is helyet adnak. A lakások bejáratánál, egy félprivát erkélyként, a használó által eldönthető nyitott vagy zárt loggiával bővülnek a gangok. A téralakítás szempontjából a fenntarthatóság a rugalmasságban is rejlik, így, szándékosan nyitva hagytam néhány kérdést, amit közösségi tervezéssel és belakással alakíthatnak a lakók.

A háztömb szerkezete stabil, megbízható téglafalazatból, a pinceszintig téglaboltozatokból, a felsőbb szinteken fa födémekből, végül fa tetőszerkezetből áll. A felújítás során a fa födémek cserére szorulnak, azokat korszerű, kerámiatestes betonfödémekre cserélem. A zárófödém pozíciója változhat, további teret biztosítva a tetőtéri beépítésnek. A megújulás legfontosabb tétele a gépészeti hálózat teljesértékű korszerűsítése, átépítése. A fenntarthatóság fontos szempont a technológiai megújulás során. A tetőkön napelemeket helyeztem el, a pincében esővíztárolást biztosítok, illetve egy egységes központi hőszivattyús gépészeti rendszer biztosítja a háztömb energiaszükségletét. A belső udvart és bizonyos helyeken a tetőt is növényekkel zöldítettem. Az épületek lichthófjait, Szabó Lilla Zürichben végzett Budapesti klímakutatásai alapján széltoronyként hasznosítottam a hűtést és fűtést kiegészítve.[1]

A koncepció minden léptékben, a háztömb, az épületek és a lakások esetében is következetesen lekövethető, vagyis a biztonságos keret és a szabadabb belső, intim térhasználat egyensúlya a lakók igényeit figyelemben tartva.

A lakások térstruktúrájának optimalizálására elvi javaslatokat fogalmaztam meg, ami a nyitott, közösségi terek és az intim magánszféra kettősét erősítik. A javasolt példák a belakás mikéntjét is kidolgozzák, egységes elveket fogalmazva meg a korszerű térhasználatra. A lakásalaprajzok kialakításánál az volt a szempont, hogy minden lakás természetes szellőzést és világítást is kapjon és hogy ebben a léptékben is a fix keretek és a szabadon alakítható intim tér közötti egyensúly érvényesüljön az épületek eredeti adottságain belül.

A nagyvárosokban az élettér visszaszűkült a lakások bejárati ajtaján túli világra, de az elmúlt évtizedekben épült lakótömbökben látunk jól működő példákat is árnyalt téri helyzetekre, ahol ad gazdag átmenetet a publikus és a privát szféra között. Ezeknek a tereknek a tudatos formálása nem csak az egyének jólétét, hanem a közösségek kialakulását, a társas kapcsolatok gazdagságát is magával hozza, aminek köszönhetően a belvárosi lét sűrűsége nem problémaként, hanem lehetőségként élhető meg. A kollektív terek felértékelése tehát azt jelenti, hogy a senkiföldje közös tulajdonná, mindenki földjévé válhat. Számomra úgy tűnik, hogy a belvárosi élet szépségéhez a bérházak és a kollektív terek jó minősége elengedhetetlen.

[1] https://epiteszforum.hu/auditorium-podcast--szabo-lilla