Felfelé tekintve: egy rendhagyó Pelli-nekrológ
Karácsony Tamás és Vass István Balázs gondolatai César Pelli UniCredit-torony épületénél járva.
Úgy esett, hogy César Pelli távozásának híre Milánóban ért utol az UniCredit-torony közelében. Bár azon építészek közé tartozunk, akiket különösebben nem hatnak meg a magasházak, nem igazán kerülnek az érdeklődési körünkbe (bár kétségtelen, hogy nálunk is fel-fellángol a szakmai vita e témakörben), mégis megérintett bennünket az argentin-amerikai építész halálhíre. Ilyenkor szívesen tájékozódunk - kíváncsiságból, a tisztánlátás érdekében, a személyes tapasztalás véletlen kínálta lehetősége okán - úgy döntöttünk tehát, hogy útitervünkön mozdítva, a toronyhoz sétálunk.
Először szembesültünk céltudatosan egy ilyen nagy léptékű épületegyüttessel. A cél a megértés volt, a téri világ átélése, a magasházak esztétikájának megélése. Igen! Pelli az az építész, aki a magasházak tervezése területén meghatározó rangot vívott ki magának. Nevéhez kötődnek többek között a Petronas tornyok Kuala Lumpurban, a Kristály-torony Madridban, a Costanera-központ Santiago de Chilében és a World Financial Center New Yorkban. Ez a város különösen fontos számára, mert Pelli New Yorkban, Eero Saarinennél kezdte pályafutását.
A milánói UniCredit torony egy tapasztalt mester alkotása. Minden bizonnyal hat az őt követő generációkra, s hat az itt létrejövő új beépítésekre. Így a Piuarch építészeire is, akik épületükkel „bezárták a kört": a fehér, hullámzó térfallal kaput, átjárót építve vezetik be a térre a látogatót – és egyben továbbírják a pályaudvartól induló városépítészeti tengelyt.
A körsétát követően leültünk a három, lépcsőzetesen emelkedő íves szelet határolta belső térben. Forgolódtunk, figyeltük az itt zajló életet. A torony csúcstartó! 2011-es átadása óta 231 méteres magasságával Olaszország legmagasabb épülete. A komplexum alapterülete cirka 300 ezer négyzetméter. Szintek száma: 31, 21, 11 (A, B, C épületek, 231, 100, 50 méteres magasságokkal). Parkoló, bevásárlóközpont, szolgáltatások, irodák. Mindez arányosan, okosan terítve. Bár a beépítés százszázalékos, zölddel is találkozunk. Mindig ott, ahol azzal igazán jó szembesülni.
Érzések az épületről: A szédítő számok ellenére a közrefogott tér aránya határozottan kedvező. A kisvárosi léptékű tér feszes összetartozását több „hártya" is erősíti. Belül, a három tömeg belső palástját kísérő üvegtető az, ami összefogja a térfalakat. A külső üveghártya hasonlóan összetartó erőt sugall. Vannak időszakos hártyák is: a hanghártya, ami a Feltrinelli könyvesbolt teraszát tölti ki, keveredve a vízfelületeken rajcsúrozó gyereksereg keltette zsivajjal, és hasonlóan időszakos jellegű a fények hártyája is: a naplemente ragyogásának és a szökőkút színes lámpáinak lazúros összemosódása. Miközben a hártyák összefogják az együttest, az épületelemek közti rések kitekintést engednek az új, immár ikonikus központ körül épülő újabb és a régi városrész elemeire is.
César Pelli gondolatai a városról, az építész hivatásról (szabad fordításban): „A városok a mi féltett kincseink. Ők alkotják az egészet, melyekben a mi épületeink a részek. A város szövetébe tervezett épületnek feladata, hogy korokat, kultúrákat áthidaló, megértő, összefogó alkotásként jelenjen meg. Ez kell legyen az építészet, az építész mindenkori célja. A mai technológiai és kulturális változások ellene dolgoznak ennek a szándéknak – ezért nagy a mi felelősségünk!"
Ott ülve a téren, ebből a szellemi nézőpontból szemlélődve az építészre, változott az álláspontunk – magasházról, hitvallásról és Pelliről is.
Milánó, 2019. 07. 23.
szerk: sk
18:02
Nem todom, hogy valaki emlékszik-e Viljo Revell -re és a Toronto, City Hall pályázatra valamint a mégépült együttesre?
08:52
Igen, az UniCredit-torony szerintem is jó. Talán azért, mert szinte szoliter helyzetben épült, legalábbis tágas, csak szelíden lejtő-emelkedő terepre és nem hegyek-völgyek közé vagy éppen egy sűrűn beépült városrészbe. De maga az épületegyüttes is érdekes, markáns megjelenésű, rokonszenvesen nyitott, nagy rádiuszú hajlításokkal operáló, az "udvari", azaz belső tereit is jól kezelő építmény. A karéjos alaprajz érdekes mellékhatása, hogy egy májusi napfényes délelőtt az "udvartér" közepén ülve, szinte elviselhetetlen volt a meleg és a fény, amit a harminc emeletnyi üveg oda fókuszált... Külön kérdés, hogy a torony környéke hogyan épül be. Emlékezetem szerint három éve némi tanácstalanság nyomai voltak láthatók, akár az épületek elrendezése, magassága, megjelenése, akár a homlokzatképzés terén. Legsikerültebbnek a közeli Bosco Verticale épületkettős, a híres milánói zöldház-együttes tűnt.