Felhő a kocka fölött: a Banja Luka-i multifunkciós rendezvényközpont első díjas terve

2020-ban izgalmas ötletpályázat zajlott déli határainkon túl: Banja Luka, Bosznia-Hercegovina második legnagyobb városa nemzetközi versenyt hirdetett új koncert- és konferenciaközpontja megtervezésére. A pályázatot egy fiatal építészekből frissen alakult, virtuálisan működő iroda nyerte, nem mindennapi koncepcióval. Az Építészfórum a tervezőcsapatból Nikola Gjorgjievski Dániában élő macedón építészt kérdezte.

Napjainkban Magyarországon már az is meglepőnek tűnik, ha kiírnak egy nemzetközi tervpályázatot. Az elmúlt években a pályázatok száma jelentősen lecsökkent, egy-két kivételes, jelképesnek szánt gesztus mellett a feladatokat leginkább zárt, meghívásos versenyekben, vagy direkt módon kapják az építészek. Banja Luka másképp döntött: a város új jelképének szánt, multifunkcionális rendezvényközpontra nemzetközi ötletpályázatot írtak ki.

Banja Luka Bosznia-Hercegovina második legnagyobb városa, egyben a föderációs Szerb Köztársaság de facto fővárosa. Bár ezer szállal kötődik a magyar történelemhez, a 140 ezer lelkes városról mégis keveset tudunk – de a nemzetközi turistáknak sem juthat sokkal több eszébe a délszláv háborúnál. A város épp ezt a képzetet szeretné átformálni, a magaskultúra és a konferenciaturizmus új helyszíneként. A 2019 decemberében meghirdetett ötletpályázaton ezért olyan, 35 ezer négyzetméteres, multifunkcionális rendezvénycsarnok és konferenciaközpont terveire vártak koncepciókat, amely képes gyökeresen átformálni a városról alkotott képet.

A héttagú zsűriben a város polgármestere, Igor Radojičić mellett csak építészek foglaltak helyet, többek közt a belgrádi egyetem építészprofesszora, Ivan Rašković és a neves osztrák szakmabeli, Boris Podrecca. A pályázat eredményét augusztusban hirdették ki; a 30 ezer euró értékű első díjat a studio.offline csapatának munkája kapta, a második helyre befutó horvát BIRO space society, illetve a harmadik helyre rangsorolt, a szerb Slađana Milivojević és csapata által készített pályamunka előtt. (A beérkezett pályamunkákból összeállított anyagot itt lehet megnézni.)

A győztes terv radikalizmusa, egységes kidolgozása, vizuális színvonala annak fényében pláne megdöbbentő, ha tudjuk, hogy a tervező studio.offline valójában – nevére rácáfolva – olyan virtuális kollektíva, amely fiatal építészekből ebben a formájában állt össze, kifejezetten erre az alkalomra. Sőt, kérdésünkre az Észak-Macedóniából származó, de Dániában élő, az aarhus-i építészeti egyetemen dolgozó Nikola Gjorgjievski elárulta: vannak a négy vezető tervező között, akik még nem is találkoztak élőben.

A közös munka előzményét Nikola Gjorgjievski és Milos Jokic közös pályázata jelentette egy évvel ezelőtt a belgrádi nemzeti néptánc- és népzeneközpont pályázatán, amelyet harmadik díjjal ismertek el. A csapatot Nenad Stijovic és Stefan Ilic „magas szintű szakmai és művészi tudással bővítette" – mondja Gjorgjievski – ami elengedhetetlen volt a Banja Luka-i munkához. „A teljes tervezési folyamatot virtuálisan oldottuk meg, ebben az értelemben a pályázat maga volt a digitális iskola – miként lehet egy rendkívül összetett programot megtervezni, új munkatársakkal, csak képernyőkön keresztül kommunikálva."

A studio.offline terve felfelé terjeszkedne a behatárolt területen: az elvárt funkciókat egymásra helyezték két, kontrasztosan formált épülettömegben. Ez a dichotómia összetett belső térrendszert eredményez, amely kisebb-nagyobb egységeivel, megnyitásaival, komplex közlekedési rendszerével már-már egy függőleges város érzetét kelti. Kifelé azonban a kettős tömeg jól olvasható: a zárt, tömör burkolatú alsó doboz felett felhőszerű, áttört parametrikus struktúra „lebeg".

A lenti tömeg azonban nem csak egyszerű talapzat: itt található az épület „szíve", a jól szervezett többfunkciós rendezvényközpont és annak infrastrukturális háttere. Ez egy pragmatikus tér – írja az iroda a műleírásban –, a program váza, amely a hatékony működést és az optimális teljesítményt lehetővé tevő téri elosztást biztosítja. Kinézete nyugodt, statikus; a fekete téglaburkolat mélységet és egységességet ad a megjelenésnek. Ez a szekció határozza meg az intézmény „természetét" – ezért is nevezték a pályázatban „Opera di Natura" néven.

Efölött lebeg az „Opera di Mano" – „az emberi kéz műve". Ez jelképezi a látványosságot, az érzékiséget, a szépséget, az élmények terét. Bár a felső tér sziluettjét is az alsó volumene határozza meg, az üveghomlokzat mögött láthatóvá váló, organikusan formált vonalak, az előbukkanó látványok, a fényben megcsillanó felületek elbizonytalanítják a nézőt.

Az épületnek azonban az útvonalak és az azoknak helyet adó, átmeneti terek is részei. A megérkezés tere kissé a környező utcaszint fölé emelkedik, innen az alsó hasáb üvegsávján keresztül léphetünk be az épület belsejébe, konkrétan az előcsarnokba. Innen különféle módokon: lépcsőn, mozgólépcsőn vagy lifttel haladhatunk tovább, hogy megközelítsük a színekkel és felületekkel különféle atmoszférákra hangolt belső tereket.

„A tér technológiai és fizikai elosztásánál két fontos előképünk volt" – írta az Építészfórum kérdésére Nikola Gjorgjievski –, „a szkopjei operaház és a belgrádi Sava Centar. Ezt a két épületet az ex-jugoszláv régió legfontosabb építészeti eredményei között tartják számon, számunkra pedig a kereszthivatkozások szentélyeiként szolgáltak a koncepciónk téri elrendezését illetően." A további előképek között az építészek Toshihiro Jubota 2005-ös, a szöuli előadóművészeti központ pályázatán második díjjal elismert munkáját, illetve a földszint elrendezését illetően Mies van der Rohe berlini Új Nemzeti Galériáját említik, párhuzamként elismerve a frankfurti Elbphilharmonie inspiráló mivoltát is.

De képes-e megvalósítani egy Banja Luka méretű város egy ilyen radikális épületet – és aztán gondoskodni a fenntartásáról? Az építészek bizakodóak. Gjorgjievski szerint Banja Luka számára a Monarchia kora óta fontos viszonyítási pont a magaskultúra, földrajzi pozíciója Belgrád, Zágráb és Szarajevó között pedig a konferenciaturizmus számára is megfelelő célponttá teszi.

Kovács Dániel