Főépítésznek lenni elhivatottság kérdése

A főépítészet hagyományairól, a szakma jövőjéről és a gyulai konferenciával kapcsolatos várakozásairól kérdeztük Zábránszkyné Pap Klárát, az Országos Főépítészi Kollégium titkárát, az FVM Főépítészi Titkárság vezetőjét.

A főépítészet hagyományairól, a szakma jövőjéről és a gyulai konferenciával kapcsolatos várakozásairól kérdeztük Zábránszkyné Pap Klárát, az Országos Főépítészi Kollégium titkárát, az FVM Főépítészi Titkárság vezetőjét:

- Mióta van főépítészi szakma Magyarországon?

- Hazánkban hagyománya van a főépítészetnek. Mivel Sopronban hosszabb ideig éltem, és voltam városrendezési csoportvezető, kvázi főépítész, ezért konkrétan tudom, hogy a városnak már 1905-ben volt városi főmérnöke: Wälder József. Nagyon sok településnek már a múlt század elején volt olyan vezető műszaki embere, építésze, mérnöke, aki a településsel foglalkozott. A második világháború után működtek minisztériumi főépítészek, például a Balaton, a Duna-kanyar térségében. Ők operatív emberek voltak, a helyszínen rögtön véleményt adtak, a térség, a terület arculatformálásában komoly vétójoggal rendelkeztek. Másrészt a kiemelt településeknek, a régi nagy városoknak, így Debrecennek, Győrnek, Miskolcnak, Pécsnek, Szegednek, stb. hosszú évtizedeken keresztül - még az önkormányzatiság előtt - volt főépítésze.

A megyéknek is volt főépítésze már 1990 előtt, s akkor még sokkal erősebb hatósági, központi irányító szereppel bírtak. A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény közvetve - a megyei területfejlesztési tanács által - adott jogosítványokat a megyéknek.

- Önkormányzati főépítészségről mióta beszélhetünk?

- Természetesen az önkormányzatok megalakulása óta. Példát viszont már korábbról is tudok mondani: Sopronban - mint említettem - 1974-től 1982-ig dolgoztam a város alkalmazásában. Nekem hivatalosan még nem adtak főépítészi titulust, az utódomnak viszont már igen. 1982-ben Szentendrén - bár nem főépítészt kerestek - rövid idő alatt körzeti főépítész lettem. Az 1980-as években az országban már elég sok főépítész működött. Nagy hagyománya van tehát e szakmának, de hullámszerűen. Az 1990-es önkormányzati törvény biztosította az önkormányzatiság jogi alapját. Az önkormányzatok számára kötelező feladattá tette az épített környezet alakítását, védelmét, így áttételesen a főépítészi tevékenység egyik meghatározó jogszabálya. A másik meghatározója az épített környezet alakításáról és védelméről szóló1997. évi törvény, az új építési törvény, amely pontosan meghatározza az önkormányzati és a területi főépítészek tevékenységét is - törvényi szinten először. Természetesen a területfejlesztési és területrendezési törvényben is van szó a főépítészek feladatairól. Ezt a szabályozást követte az önkormányzati főépítészi tevékenység ellátásának részletes szakmai szabályairól és feltételeiről szóló 9/1998. (IV.3.) KTM rendelet. A 21/1992. (XII. 4.) KTM rendelet a területi főépítészek tevékenységét, feladatait határozta meg.

Az önkormányzati főépítészi rendeletet követően egyre több önkormányzat alkalmazott főépítészt. Az önkormányzati főépítészi rendelet a feltételeken kívül azt is kimondja, hogy a megyében, a megyei jogú városban, a fővárosban és a fővárosi kerületekben köztisztviselő főépítészt kell alkalmazni. Ezek a törvények és a rendelet elindított egy bizonyos fajta megújulást. Sajnos azt azonban nem sikerült elérnie a szakmának, hogy a várossá válás kötelező feltétele legyen a főépítész alkalmazása. Ehhez pénzt is kellene adni az önkormányzatoknak. Tehát nem működik annyi főépítész, mint amennyi szükséges lenne környezetalakítási szempontból. A megyékben, valamint a fővárosi kerületekben ez a poszt többnyire be van töltve, de a kerületekben sajnos óriási nagy a fluktuáció, ami az ügynek semmiképpen se tesz jót. Új tendencia, és úgy gondolom követendő gyakorlat, hogy elkezdődött a kistérségi főépítészek alkalmazása. Egy jól kvalifikált szakembert nem tud minden kis település megfizetni, és állandó jelenléte luxus is lenne. A kistérségi főépítészségnek két típusa ismert eddig: vagy önkormányzati főépítészségi társulás jön létre, azaz több település kimondottan csak a főépítészségre társul, vagy a kistérség eleve adott, és a területfejlesztési önkormányzati társulás alkalmaz egy főépítészt. Ezen a területen szeretne az Országos Főépítészi Kollégium (OFK) is előbbre lépni, ajánlásokat kidolgozni.

- Hogyan látja a főépítészi pálya alakulását, a szakma szerepét és befolyásolási lehetőségét?

- Korrekt, jó jogi háttér kell, de például a koordinációt, a menedzselést a jogszabályokban nem lehet meghatározni, ez az egyéntől függ. Nem látom pesszimistán a szakma alakulását, mert szerintem nagyon sokat változott a főépítészi munka kondíciója, megbecsülése, igaz sok egyéni harc is van mögötte. Az OFK nagyon sokat tesz azért, hogy a főépítészi tevékenység elismert legyen: sok PR-munkát végzünk, a rádióban, a televízióban rendszeresen hallhatók, láthatók főépítészekkel, illetve a főépítészetről készült interjúk. A nyilvánosság kezd megbecsülést hozni, de ehhez egyének is kellenek, szükség van az ő elhivatottságukra. Az igazán jó főépítész nyílt egyéniség, etikusan viselkedik - hiszen olyan közegben mozog, ahol a korrupció minden pillanatban fölmerülhet -, van megfelelő szakmai gyakorlata, rendelkezik kompromisszumkészséggel, empátiával, van kiállása és kommunikációs készsége, valamint együttműködik az építési hatósággal, az állampolgárokkal, és a polgármester bizalmi embere. Ezek egyszerű, de súlyos szavak. Sok minden kell ahhoz, hogy valaki sikeres főépítész legyen. Ez most téma is lesz: milyen a vonzó település eredményes főépítésze? Az OFK foglalkozik a főépítészek képzésével, továbbképzésével, tavaly ez az V. Országos Főépítészi Konferencián, Nagykanizsán téma is volt. Szerintem már vannak kisebb erdmények, a főépítészi hálózatot illetően, amit az is mutat, hogy 200 fölött van a főépítészek száma.

-Hogy lehet oda hatni, hogy ez a szám nőjön?

- Ez főként anyagi kérdés, de van mögötte politika, szakmai féltékenység is. Legfontosabb eszközünk a meggyőzés. Az OFK önkormányzati és egyéb szövetségekkel kapcsolatban áll, és például a jegyzők konferenciáján, kisvárosi önkormányzatok érdekszövetségi ülésén és más hivatalos összejöveteleken rendszeresen ismerteti saját tevékenységét, a főépítészség fontosságát. Ma már nincs olyan "súlya"annak, hogy: kötelező, más a hozzáállás, mint évekkel ezelőtt. Sajnos több önkormányzatnak nincs pénze arra, hogy főépítészt foglalkoztasson. Ha van rá lehetőség, alkalmaznak főépítészt, hiszen ez nagyobb hasznot hoz, mint amennyibe kerül. Van olyan főépítész is, aki szinte csak az utazási költségeinek megtérítését kéri, mert fontosabbnak tartja az "ügyet".

-Mi érlelte meg az első országos konferencia összehívásának szükségességét?

- Korábban is voltak különböző főépítészeti találkozók: a szakmai minisztérium kezdeményezésére összejöttek a főépítészek, vagy egy térségben találkoztak az ott dolgozó megyei, megyei jogú városi, települési és területi főépítészek. A megyei jogú városok főépítészeinek van egy urbanisztikai tanácsa, ők rendszeresen üléseznek, találkoznak. A megyei főépítészeknek is volt fóruma, de ma - tudomásom szerint - nincs. Olyan viszont nem volt, hogy mindenki találkozzon mindenkivel, holott erre a tapasztalatcserére nagy igény mutatkozott. A váci első találkozó összehívását megelőzte egy úgynevezett Főépítészi Statútum Bizottság közel egy éves tevékenysége, amelynek keretén belül azt próbáltuk meghatározni, hogy mi is a főépítészi irányító tevékenység tartalma, melyek a főépítész eszközei. Az I. Országos Főépítészi Komferenciát Vác városa, és annak főépítésze Philipp Frigyes kezdeményezte. Nem véletlen, hogy az első konferenciának éppen a főépítészi hivatás volt a témája.

-Milyen oktatási programokat szervez az OFK?

- A Kollégium nem bejegyzett egyesület, tehát nincs számlája, nincs pénze. A főépítészek delegációs alapon minden évben megválasztják a tagokat, akik havonta egyszer üléseznek. Az önkormányzati főépítészeti rendeletben benne van, hogy a területi főépítészek felelősek az önkormányzati főépítészek szakmai továbbképzéséért. Az önkormányzati főépítészek elkezdtek ezen munkálkodni, majd dr.Tóth Zoltán területi főépítész, az Urbanisztikai Társaság alelnöke és egyetemi oktató, a Társaság keretén belül kérelmezte a Közigazgatási Intézet képzési jegyzékére való felkerülést. Összeállt egy komoly anyag is, hogy mire lehetne a főépítészeket oktatni, illetve az Oktatási Munkacsoport kialakított egy úgynevezett "túlélési csomagot" is, mely a leendő, illetve kezdő főépítészek munkáját hivatott megkönnyíteni. Az oktatási keretet két évre biztosította az állam. Az OFK célja ennél több: először az alapoktatásba, majd a továbbképzésbe is szeretne végérvényesen beépülni.

- A képzéseken résztvevők kapnak-e oklevelet?

- Eddig ilyen még nem volt. Főépítészt képezni nem lehet, ez elhivatottság kérdése. Viszont rá lehet vezetni arra az útra, amelyen haladnia kell, és meg lehet mutatni, hogy az egyes feladatoknak mik a lehetséges megoldásai. Fontos lenne azt megcélozni, hogy bizonyos időközönként kötelező legyen továbbképzéseken részt venni, mert bármennyire is demokratikus, szabad világban élünk, a szakmai követelmények fontosak. Egy köztisztviselőnek, így nekem is, közigazgatási alapvizsgát kellett tennem - bár régen tettem de ez már elavult. Sokféle "papírom" van, és tavaly ugyanúgy, területfejlesztési, területrendezési szakvizsgát tettem, mint a fiatal kollégák. Németországban is vannak ilyen kötelező előfeltételek.

-A főépítészi hálózat kiépítésében mennyire lehet nemzetközi tapasztalatokra hagyatkozni?

- Nem lehet. Tíz évvel ezelőtt ösztöndíjjal Bécsbe mehettem, ahol a Collegicum Hungaricum lehetővé tette számomra, hogy a főépítészi tevékenységgel kapcsolatos működést vizsgáljam Wien és Umland, Niederösterreich és Burgenland tartományokban. Egyedül Niederösterreich tartományban találtam konkrétan főépítészt a Bécsből Sankt Pöltenbe kihelyezett hivatalos székhelyen. Ott tartózkodásom alatt kiderült, hogy - mivel a szakembereket jobban megfizetik - luxusnak tartják, hogy főépítészt alkalmazzanak. Német területen is hasonló a közigazgatási rendszer: tartományi szinten erős a szakmai háttér, állami hivatalok formájában biztosított a szakmai kontroll. Az önkormányzatoknál főépítészek helyett bizonyos, szakértők, tervezők látják el a főépítészi feladatokat. Eleve gondot okozott például az önkormányzati főépítész cím lefordítása, ők ezt nem ismerik, így nincs is rá szavuk: körülírva, tartalmilag elmagyarázva tudtam csak megértetni, hogy mire is gondolok.

Máshol Európában csak helyenként van olyan jellegű főépítészi hálózat, mint a miénk. Ennek az is oka, hogy Európa több országában, így Ausztriában, Németországban az állami építésügyi hatóság független az önkormányzatoktól, ami szakmai garanciát jelent. A magyar főépítészi hálózat kialakulásának történelmi hagyományai vannak. Nálunk a főépítész célja az, hogy segítse a környezetalakítási munkát, ő nem hatósági ember, hanem a helyi jogok előkészítésén dolgozik.

- Milyen haszna van az országos konferenciáknak?

- A visszajelzések alapján elmondható, hogy sok minden megvalósul. Minden konferencia végén ajánlásokban összegezzük a tapasztalatokat, a követendő irányelveket. Az ajánlásokban leírtak valósággá válnak, például vannak különböző egyeztetések, a rendeleteket egységesen értelmezzük. Az ajánlásokat ezen kívül megjelentetjük folyóiratokban, az Önkormányzati Tájékoztatóban, az ÖN-KOR-KÉP-ben stb., a Kollégium elküldi az önkormányzati szövetségeknek, szakmai kamaráknak, egyesületeknek, a minisztériumi főosztályoknak, tehát közvetve eljut az érintettekhez.

Divatos uniós szóval élve: megvalósul a monitoring, azaz a konferenciák éves összehívása biztosítja a visszacsatolást, a feladat-tapasztalat-feladat-, örök egymásraépülését. Valamint a törvénykezésben is szerepet vállal az OFK: az új építési törvény elfogadása előtt módosító indítványokat nyújtott be, szakértőket küld különböző bizottságokba.

-Megosztaná-e velünk személyes várakozásait az idei konferenciával kapcsolatban?

- Három témában zajlanak majd a szekcióülések.
Az I. szekció a települések "értékesítésről" óriási vitát fog kiváltani, hiszen mi elsősorban nem a fizikai értékesítésre gondoltunk, hanem a település hangulatára, ennek "hasznosítására". A szekció vezetője, Dr. Sersliné Kócsi Margit nagyszerű szakember, Ferencváros főépítésze, rehabilitációs programok kezdeményezője.
A II. szekció témája a védett építészeti és természeti értékek szerepe. Dr. Aczél Péter Budavár főépítésze, a Kollégium elnökhelyettese vezeti ezt a szekciót. Erre a beszélgetésre több területről hívtunk meg szakembereket, így nyilván az álláspontok egymásnak feszülésére lehet számítani. A műemlékesek szemlélete a minden áron való védelem. Azonban bizonyítottan nagyobb esélye volt például egy kastélynak az épen maradásra, ha mondjuk magtárként használták, mint ha sehogy. Meghívtunk még tájépítészt, földmérnököt is. A XXXIV. Savaria Urbanisztikai Nyári Egyetem előadásán mondta Dr. Jámbor Imre, hogy "mindenki más szakmáját akarja überelni, holott a szakmai együttműködés lenne fontos". Környezetünk egy és oszthatatlan, ez az egymásrautaltság kell, hogy megteremtse az egységet.
A III. szekció témájának meghatározásakor vita volt, hogy szabad-e ismét magunkról beszélni. A település arculatának azonban a főépítész a meghatározója, pontosabban az, hogy a főépítész hogyan képes ellátni feladatát. Így a téma, mint már említettem, a főépítész szerepe és jellemzői lesznek, de várhatóan oktatási kérdéseket is megvitatnak majd a kollegák Kiss Lajos dél-alföldi területi főépítész vezetésével. Ismét csak saját példámból tudok kiindulni: amikor Szentendre főépítésze voltam, állítólag látszott a "jelenlétem". Az volt a célom, hogy a rendezési terveket szisztematikusan el kell készíttetni, majd egyeztetni és az önkormányzatnak jóváhagyni, s talán ebben sikerült eredményeket elérnem a kollégákkal, a polgárokkal, a lakossággal együtt. Az épületek belső kialakításába sosem szóltam bele, a beépítési karakter, az utcakép érdekelt és az, hogy milyen az épület tömege, megközelíthetősége, használhatósága. Azt nehéz meghatározni, hogy mitől eredményes egy főépítész, sok olyan tulajdonságot említettem már, amely mind szükséges. A lényeg átvitt értelemben az, hogy a lelkiismerete tiszta legyen és tudjon nyugodtan aludni.

Csordás Izabella
2001.08.21.