Guggenheim Múzeum, Bilbao

Az amerikai Frank O. Gehry által tervezett múzeum – amely Bilbao központjában épült fel, 32500 négyzetméteres területen – valódi konstrukciós bravúr.

Az amerikai Frank O. Gehry által tervezett múzeum – amely Bilbao központjában épült fel, 32500 négyzetméteres területen – valódi konstrukciós bravúr. Egyik oldala a Nervión folyó partjáig húzódik, 16 méterrel a város többi részének szintje alá, másik végén keresztülhalad a hatalmas Puente de La Salve, amely az egyik legfőbb bevezető út a városba.

Az épület maga szorosan összefüggő formák különleges kombinációja. Mészkő kockák állnak a különböző ívelt és hajlított, titánium borítású tömbök mellett. Üveg függönyfalak biztosítják, hogy az épület kellőképpen világos és átlátható legyen. Matematikai komplexitásuknak megfelelően a hullámzó kő, üveg és titánium íveket számítógép segítségével tervezték. Az üvegfalak úgy készültek, hogy védjék a kiállított tárgyakat a hőtől és a sugárzástól. A fél milliméter vékony titánium lemezek, amelyek az épület legnagyobb részét borítják, száz évig garantáltan kitartanak. Egészében véve, Gehry épülete egy látványos, különleges alakzatot hoz létre, amely a város háttere elé helyezett hatalmas szoboregyüttesként van jelen.

Az épület központi elhelyezkedésű. Bilbao egyik fő utcája, amely átlósan szeli át a városközpontot, egyenesen az épület bejáratához vezet. Általában a középületek között ritka az, amelyben lefelé vezető lépcső indul a bejárattól az épület belseje felé: itt a látogatók széles lépcsősoron juthatnak le a múzeum halljába. Ez a megoldás a folyópart és a városközpont közötti szintkülönbség áthidalására szolgál. Így válik lehetővé az is, hogy a 24000 négyzetméter szintterületű, több mint 50 méter magas épület beleilleszkedjen a városképbe anélkül, hogy a szomszédos épületek fölé magasodna.

A kiállítótermek felé haladva a látogatók a hallból egyenesen az átriumba jutnak, amely az épület központi tere és Gehry tervének egyik legmarkánsabb eleme. Az átrium tetején fém-virágot formáló tetőablak van, a rajta áthatoló fénysugár világítja meg a meleg, hívogató teret. Az átriumból a látogatók egy teraszra juthatnak. A terasz fölé nyúló tető, amelyet egyetlen kőpillér tart, egyszerre tölt be védő és esztétikai szerepet. (A terasz jobban látható a folyó túlsó partjáról, ahonnan kiváló rálátás nyílik a múzeum teljes hátsó homlokzatára.)
A torony feladata, hogy az épület átfogó építészeti szerkezetébe integrálja a Puente de La Salve-t. Az épület megközelíthető a toronyba vezető széles lépcsősoron keresztül is, amely összeköti a várost a múzeummal.

A kiállítótermek a központi átrium körül, három szinten helyezkednek el. Az összesen 11.000 négyzetméternyi kiállítótér 19 terem között oszlik meg. Ezek közül 10 terem a megszokott, hasáb alakú, fehér falú múzeumi helyiség. A többi kilenc terem magas, ívelt falú, szabálytalan tér, ahol a művészek helyspecifikus installációkat készíthetnek.

A nagy méretű munkáknak egy kivételes, 30 méter széles, 130 méter hosszú, oszlop nélküli terem ad otthont. Kívülről nézve ez a terem a Puente de La Salve alatt húzódik, és a hidat átölelő (ezáltal az épületbe integráló) toronynál ér véget. Harmonikus kapcsolat van az egyes kiállítótermek építészeti kialakítása és tartalma között. Ez kétségtelenül leegyszerűsíti az épületben tett sétát.

A múzeum épületének komplexitása ellenére, a kiállítóterek könnyen átlátható, centrális elrendezése következtében a látogató nem tévedhet el.