Hol korábban víz tisztult, most luxus terem

Kívülről mintha a Poirot sorozat egy jól megválasztott helyszínét látnánk, belül azonban már egy nagyon maira tervezett villát találunk. Pedig nem épp egyértelmű, hogy otthonunknak egy, az 1930-as évek elején épült víztisztító üzemet válasszunk. A délkelet angliai Kent tartományban meglepő metamorfózison esett át a helyi vízmű. Bán Dávid írása.

Ha valamiért különleges lakhelyre vágyunk, akkor egyik megoldás lehet, hogy egy valaha volt teljesen más funkciójú épületet szerzünk meg és alakítunk át igényeink szerint. Persze felmerülhet a kérdés, hogy a régi kialakítás mennyire engedi meg a mai és más jellegű használatot, a merész, akár csak extravagánsnak tűnő épületválasztás és –átformálás mennyiben képes komfortigényünket kielégíteni. Miként írhatja felül az adott struktúra az elképzeléseinket, vagy éppen mennyi marad meg az eredeti építményből az átalakítás után. Az ipari épületek metamorfózisuk után általában közösségi-, kulturális-, kereskedelmi funkciókat kapnak, de nem egy helyen megjelent a lakás célú használat is. Volt raktárakból, gyárépületekből, mezőgazdasági építményből méregdrága luxuslakások, izgalmas térszerkezetek születethetnek és születnek akár Budapesten is. Hatalmas terek telnek meg újfajta élettel, különös kontrasztba kerülnek az anyagok, értelmeződnek újjá egyes elemek, megoldások.

Londontól keletre, a Dover felé nagyjából félúton elhelyezkedő Kent megyei Nortonban bújt meg csendesen egy különleges építmény, amelynek lakója sokáig rejtegette nem mindennapi gyöngyszemét a kíváncsi szemek elől, majd hirtelen ország-világ számára ismerté vált különleges lakóháza. Történt ugyanis, hogy a Channel 4 brit televíziós társaság egy innovatív termékeket felsorakoztató tematikus sorozatot indított meghívott sztárvendégekkel és ehhez helyszínt keresvén bukkant rá a nortoni épületre, amely megragadta a producerek figyelmét. A forgatások során a ház nézők milliói számára vált ismerőssé, majd nem sokkal ezután, miután tulajdonosa az eladás mellett döntött, hosszú időre felkavarta az ingatlanpiacot is.

A brit fővároshoz közel eső, mégis ritkásan lakott, de népszerű vidék vízellátására az 1930-as évek elején építettek igényes kivitelű és a maga idejében nagyon modern, építészetileg is jelentős – ma már műemlékké is nyilvánított – víztisztító állomást. A két, földbe beszúrt, gúla alakú víztartályt és a közöttük álló, lekerekített oldalú üzemi tornyot az art deco stílusában tervezték, finom vonalvezetésével, számos üvegfelületével és világos színhasználatával szépen beleillett a Bauhaus-szal indított funkcionalista-modernista minőségi ipari épületek vonulatába. Tényleges használata azonban rövidéletűnek bizonyult, hiszen működése 1942-ben leállt, majd a bezárt épület bő félévszázadon keresztül funkció nélkül maradt. Az építmény 2005-ben elkelt és a különlegességre vágyó – feltételezhetően tehetős – tulajdonosa ezután alakította át magának luxuslakóházzá. Az átépítéssel megbízott építész iroda az 1930-as évek világát szerette volna megtartani, egy olyan villát kívántak létrehozni az ipari építményből, amely akár az adott korban is épülhetett volna – és ami akár beleillhetett az igényes helyszínválasztásairól és díszleteiről is méltán híres, David Suchet által képviselt Poirot tévéfilm sorozatba. Végül nemcsak a korban megtartott külsejével, hanem a kifejezetten maira sikerült belső terével együtt került a kamerák kereszttüzébe és izgatta többszázezer brit néző fantáziáját, hogy mi nyújthatja a Gadget Man részben ismeretterjesztő, részben szórakoztató televíziós sorozat 25 epizódjának díszletét.

Az oltott meszes vízlágyítás folyamatára utaló The Lime Work elnevezésű épület a maga ipari kategóriájában nem számít kiemelkedően nagynak, azonban 940 négyzetméteres összterületével kifejezetten jelentős méretű villává alakult át. A négyszintes épület alsóbb régióiban helyezték el a közösségi tereket, a korábbi víztisztító tartályokban pedig hat hálószobát, valamint egyéb funkciójú helyiségeket – mozi szoba, könyvtár, edzőterem, szauna – alakítottak ki, tetejükön tetőkertekkel és természetesen úszómedencével. Míg a két, korábban funkciójából adódóan tömör tartály falának felsőbb régióiba lőrésszerű ablakokat sikerült vágni, az alsó részek köré teljes üvegfelületű gyűrűt vontak, amelybe nappali, társalgó került. A helyiségekben szokatlan érzetet nyújt a padló felé összetartó, foltokban a nyers betont meghagyó, különben fehérre vakolt kúpfelület. Az íves toronyrész aljában három szint egybenyitásával hatalmas belmagasságú étkezőt találunk. Az étkezőből vaslépcsőn, a tartályokban pedig csigalépcsőn juthatunk a felsőbb régiókba, így a legfelső szintet egyterűen kihasználó, minden irányba panorámás hálószobába, amelybe egy betonból kiöntött ágyszerkezet és egy beton fürdőkád is helyet kapott. A tartályok alsóbb régióiba kerültek gardróbszobák, dolgozó és legalul bújik a konyha is. Az épület alá, mélygarázst építettek, amelynek a telek domborzati viszonyait jól kihasználó, távolra helyezett bejárata kellő teret biztosít az épületnek, nem állja útját a rálástásnak.

A belső tér kialakításában az ipar hangulat megtartása érződik, anyagában előszeretettel használták a betont és a különböző vasszerkezeteket, a bútorozás azonban már jóval felemásabbra sikeredett. Igaz, így az új tulajdonosra vár, hogy az épület eredeti tömegét és az építési korszakot jól megragadó külső kialakítás és belső térelrendezés mellé megfelelő bútorokat válogasson.

Első tulajdonosa eredetileg 3,7 millió fontot szeretett volna elkérni a nem mindennapi luxusvillájáért, de a televíziós ismertség ellenére sem adhatták egymásnak a kilincset a komoly érdeklődők, mivel hosszú várakozás után kénytelen volt majdnem a felére, 2 millió fontra (nagyjából 726 millió forintra) levinni a vételárat. Igaz, ebben a még szintén elég borsos árban a közel ezer négyzetméteres villa mellett a 48.500 négyzetméteres telek is benne foglaltatik.

Bán Dávid