INOTA - hőerőmű és művelődési ház

Inotán épült fel az első nagyszabású hőerőmű a II. világháború után. Bár a létesítmény jelentős mértékben a szomszédos alumíniumkohó energiaellátását szolgálta, alapköve volt az ország teljeskörű villamosítását célul kitűző politikai programnak is.

A beruházás jó alkalmat kínált a neves konstruktőr, Mátrai Gyula és munkatársai, Wolff Johanna, Fekete Béla és Pászti Károly számára, hogy az elkövetkező nagy ipari építkezések ésszerűsítése céljából új tervezési és kivitelezési módszereket vezessenek be

Noha az inotai erőműben még sok volt a kísérleti projektekre jellemző kivitelezési és funkcionális zavar, mégis jelentős fordulatot hozott az 1945 utáni erőmű-építkezések hosszú sorában éppúgy, ahogy az egész magyar ipari építészet történetében is.

Ez volt ugyanis az az épület, melyben elsőként próbálhatták ki igazán nagy méretekben a helyszíni vasbeton-előregyártáson alapuló új épületszerkezeti rendszereket. Ez az építéstechnológiai módszer ekkoriban Magyarországon még merőben új volt.

A hűtőtornyok ugyan csak mellékléteítményei az erőműnek, mégis ezek teszik már messziről is könnyen felismerhetővé a létesítményt, hiszen a három torony a helyszín szimbólumává vált.

Az erőmű építkezése rohamtempóban zajlott: az 1950-ben kezdődő munkák nyomán az épületegyüttes jelentős részét és az első villamosenergia-termelő gépegységet 1951 november 7-én már fel is avatták. A többi gépegységet a következő években állították üzembe.

A Béke Művelődési Ház az ikonikus három hűtőtorony szomszédságában épült meg 1951 és 1958 között, Szabó István tervei alapján.

Hincz Gyula 1958-as, 49 négyzetméteres mozaikja, amely előadásra készülő fiatalokat ábrázol.

Hincz Gyula mozaikja a Művelődési Ház főcsarnokának falán kapott helyet.

Fónyi Géza elbeszélő jellegű, lírai jelenetet ábrázoló mozaikja, amely 1958-ban készült el, 43 négyzetméter alapterületen. Szintén a művelődési ház nagy csarnokában található.

A művelődési házban nemcsak látványos képzőművészeti mozaikok találhatóak, de több helyen, például a ruhatárban is fehér mozaikcsempe burkolja a falakat.

Részlet a művelődési ház mozaikjaiból.

A színházterem állítólag a maga korában Közép-Európa legkiválóbb akusztikájú színháza volt.

A művelődési ház nagyterme 480 fő befogadására képes.

A művelődési ház nagyterme 480 fő befogadására képes.

Az étterem falán Kovács Margit 1957-ben elkészült alkotása látható.

A Kossuth-díjas művész terrakotta domborműve a Brüsszeli Világkiállításon aranyérmet nyert.

Az egyes jeleneteket tölgyleveles és makkos motívumok kötik össze.

Az étterem kerek oszlopain Cser Jolán munkája nyomán készültek a 18*18 cm-es terrakotta oszlopdíszek, melyek emberi, állati és növényi motívumokat ábrázolnak. A terem végében Kovács Margit domborműve látható.

Az étterem falait fehér mozaikburkolat borítja.

Orion AR612 'Pacsirta' rádió és Videoton ZR 4932 zeneszekrény az étteremben.

A művelődési házban egy, az erőmüvet bemutató kiállítás is látható.

Korabeli plakát a II. hűtőtorony építéséről.

A könyvtár falát díszíti Bernáth Aurél Kossuth-díjas festő olajszekkója, közepén a múzsával és az őt mintázó festővel.

Az oldalbejáratnál, az étterem előtti kis csarnok egyik falán Rozsda Endre Baglyok című alkotása látható. A mozaik 2,5 négyzetméteres, 1958-ban készült el.

A művelődési ház 8. sz. főút felőli homlokzatán Somogyi József és Pátzay Pál Kossuth-díja szobrászművészek téglába vésett alkotása látható, amely a szén feldolgozását és az energiafelhasználás módját ábrázolja.