Menjünk a múzeumba! – Múzeum tematikus hét bevezető

Építészeti kontextusban a múzeumot vizsgálhatjuk úgy, mint önálló épülettípust, ami egyedi tervezési kihívások elé állítja az építészeket; vagy mint intézményt, mely keretet biztosít az építészeti kultúra megőrzésére. A következő bő másfél hétben ezeket a problémaköröket járjuk körül építészek, muzeológusok, kurátorok és más szakemberek segítségével.

Az elmúlt időszakban immár hagyománnyá vált, hogy az Építészfórumon egy-egy komplexebb témakört egy intenzív tematikus hét keretében dolgozunk fel, különböző megközelítésekből feltárva azt. Ilyen hetek keretében volt szó például az akusztika építészeti szerepéről, az egészségügyi építészetről, vagy épp a Kádár-kockákról.

A múzeum témája kétféle olvasatban is felvetődhet, ha építészeti kontextusról van szó. Egyfelől egy önálló épülettípusról van szó, ami egyedi tervezési kihívások elé állítja az építészeket. Másfelől az építészet, mint a kultúra része, olyan terület, ami kiállítások tárgyát képezheti – kiállíthatósága, archiválása azonban nem olyan magától értetődő, mint a képzőművészetek esetében. E két problémakört egymással párhuzamosan – olykor egymással átfedésben – fogjuk tárgyalni az elkövetkezendő közel két hétben, múzeumépületek és építészeti gyűjtemények példáin keresztül.

A Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM) a közelmúltban új múzeumdefiníciót fogadott el. A sorozat tematikájára való ráhangolódásként elsőként Sárai Vanda összefoglaló cikkét olvashatják majd, melyben a független kurátor és műkritikus ezen új múzeumdefinícióból kiindulva ismertet meg bennünket a múzeum mint intézmény kortárs kihívásaival. Hogy ezekre a kihívásokra hogyan próbálnak meg reagálni építészeti szempontból a legújabb múzeumépületek világszerte, abba Götz Eszter írásából kaphatunk majd betekintést.

A tematikus hét folyamán részletesebben is megismerhetnek olvasóink néhány múzeumépületet: Borenich Levente a modern múzeumok egyfajta konceptuális előképének is tekinthető, Edinburgh-i Outlook Towert mutatja be, Patrick Geddes rendkívül izgalmas munkáját. Winkler Márk két egymástól egészen különböző példán, egy hazai és egy görög múzeumon keresztül azt elemzi, hogy építészeti eszközökkel hogyan lehet a múzeum bejárásának irányát úgy kijelölni, hogy az a befogadást segítse. Bemutatunk ezen felül néhányat a legújabb hazai múzeumok közül is, köztük a Szentendrei Szabadtéri Múzeum Erdély tájegységének új fogadóépületét, melyről Bán Dávid ír, valamint a zalaegerszegi Mindszentyneumot.

A cikksorozat megvalósításában a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ munkatársai is jelentős szerepet vállaltak, betekintést engedve az intézmény történetébe és aktuális munkáiba. Kovács Dániel a múzeum korai történetét foglalja össze az intézmény 1968-as alapításától kezdve. A Műemlékvédelmi Dokumentációs Osztály munkatársai egy összefoglaló cikkben az osztály által kezelt, több mint egymillió tételt számláló gyűjteményt ismertetik, a hivatali iratoktól kezdve a fotótáron át a szabadkézi és műszaki rajzokig. Egy építészeti múzeum nem csak őrzi és feldolgozza a különböző dokumentumokat, de épületkutatásokat is végez. A MÉM-MDK Kutatási Osztályának munkatársai tollából most azt is megismerhetik olvasóink, hogy milyen jellegűek ezek a kutatások: lesz szó az építészeti topográfia módszeréről és a falkutatásról is.

De hogyan is zajlik egy építészeti kiállítás koncepciójának kidolgozása? A MOME Elméleti Intézetének mesterszakos hallgatói Haba Péter vezetésével az IPARTERV archívumának feldolgozásán dolgoznak épp, amelyből várhatóan jövő tavasszal lesz látható az általuk szervezett kiállítás – melyhez az Építészeti Múzeum biztosítja a helyszínt. Cikkükben azt mutatják be, hogy hol tart jelenleg ez a folyamat, hogyan zajlik a kurátori munka.

Nem csak hazai építészeti gyűjteményekről lesz szó a hét során: a MÉM-MDK holland megfelelője, a rotterdami Het Nieuwe Instituut munkatársával, Setareh Nooranival készített interjúnkból képet kaphatunk arról, hogy a világ egyik vezető építészeti múzeuma hogyan próbálja meg újragondolni gyűjteményét annak érdekében, hogy releváns tudjon maradni a mai kor kihívásai közepette is.

Az elkövetkező másfél hét tehát az építészetről és a múzeumokról fog szólni, a fentiekben felsorolt, valamint további hasonlóan izgalmas és változatos példákon keresztül. De természetesen ennyi idő sem lehet elegendő arra, hogy a témát teljes egészében kivesézzük, minden aspektusát maradéktalanul körbejárjuk - nem jut idő például annak a vizsgálatára, hogy a biennáléknak milyen szerepe van az építészeti kultúrában, vagy épp az installációtervezés, mint egyre inkább önálló építészeti műfaj tárgyalására. A szándék ehelyett az, hogy hozzájáruljunk a témáról való diskurzus előremozdításához – melynek remélhetőleg lesz folytatása oldalunkon is a tematikus hét lezárulta után is.

És most irány a múzeum!

Hulesch Máté

A cikksorozat megjelenését az Építészfórumon a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.