Káli Kis-Üzem – Dresch Anna diplomamunkája

Dresch Anna diplomamunkájával arra az ellentmondásos és ökológiai szempontból összetett helyzetre szeretném felhívni a figyelmet, mely a Káli-medencében robbanásszerűen elterjedt gasztroturizmus jelensége és a helyi termelők lehetőségei között áll fenn. 

KÁLI KIS-ÜZEM:

Diplomamunkámmal arra az ellentmondásos és ökológiai szempontból összetett helyzetre szeretném felhívni a figyelmet, mely a Káli-medencében robbanásszerűen elterjedt gasztroturizmus jelensége és a helyi termelők lehetőségei között áll fenn.

A mestermunka két egymással összefüggő tervrészből áll: a bányatavak helyén kultúrtáj kialakítása és a bánya épületegyüttesének újrahasznosítása. A programjavaslat arra az egész medencét érintő problémára reflektál, mely szerint a gasztroturizmus az az új térhasználati forma, amely leginkább élesíti a különböző lokális társadalmi csoportok szeparáltságát.  A mestermunka helyszíne Kisörspuszta, mely a falut körülvevő homokbányának köszönhetően egyfajta underground zárványként létezik, és nem illeszkedik az utóbbi tíz év gasztroturisztikai trendjeibe. A bánya közelgő bezárása azonban fenyegetettséget jelenthet a faluközösségre.

A bánya által létrehozott tájseb fajszegény állapotot eredményezett a területen. A mostanra magántulajdonba került óriási bányatavak talajvíz-elszívó hatása pedig a környező legelőerületek kiszáradását okozzák. Ennek megakadályozása érdekében az átlagosan 8 méter mély bányatavak részleges feltöltésére van szükség, melyhez a meddőhányók biztosítják a talajanyagot. A tavak függőleges partvonalainak lankásításával vizes élőhelyek kialakítására és a korábban a bánya által visszatöltött területeken megjelent nádasok kezelésére és fenntartására teszek javaslatot. A Burnót-patak partvonalain megjelent invazív akác irtását, a párolgás mértékének csökkentése érdekében a tavak partvonalán a és őshonos fák telepítését javaslom. A rézsűk stabilizálása mélyre gyökerező fajok telepítésével érhető el.

A Káli-medence nyolc településének önkormányzati szövetkezetében működő Húsfeldolgozó és Szakácsiskola nemcsak az őslakosságot maradásra bíró munkahelyet teremt, hanem létrehozza az Európai Unió szabványának megfelelő húsfeldolgozási környezetet, amely által a helyi luxus színvonalú éttermek helyben feldolgozott árut használhatnak fel alapanyagként.

A falu bejáratánál elhelyezkedő bányatelep épületegyüttese három egységből áll, melyek minimális átalakítással új funkciót nyernek. Az egykori homokmosó épületben kap helyet a napi 4 marha vagy 10 juh befogadására alkalmas vágópont. Az acélszerkezetes, 120 m2 alapterületű, háromszintes épület függőleges deszkaburkolatot kap. Az épület földszintje fedett-nyitott térré átalakítva karámként funkcionál, ahonnan a beérkezett állatok kerülnek feldolgozásra. A vágóponthoz tartozó raktár és alapanyaglift a ház oromfalához csatlakozó meglévő téglatoronyban kap helyet.

A 400 m2 alapterületű egykori irodaépület szolgál kiskapacitású húsfeldolgozóüzemként. A szakácsiskola a 230 m2 alapterületű volt fürdőházban került kialakításra. A szakácsiskolát az üzemtől elválasztó belső udvar mind a feldolgozóüzem technológiai terébe, mind az iskola tankonyha terébe belátást biztosít. A két épületet összekötő, meglévő hozzáépítésben konyhai előadótér helyezkedik el, amelyben a szakácsiskola funkciója kiterjesztett módon tud működni, belátást engedve a feldolgozóüzemben folyó munkába.

Az épületegyüttes részét képezi egy lapostetős műhellyé alakított, 120 m2-es parasztház, mely visszaépített oromfalat és új fedélszéket kap. A helyreállított parasztház a tanulók étkezőtereként funkcionál, nyáron nyitható, a galériáján oktatótér található. Az iskolaépületek, valamint az üzemi épületek által közrefogott tér publikus. Borkóstolás, előadás céljából időszakosan látogatható.

Az üzem nagymértékű vízfelhasználásának csökkentése érdekében a régi homoktározókba szennyvíztelep és víztározók kerültek, melyek biztosítják a vizesblokkok szürkevíz-ellátottságát.

TIKÓL (diplomatárgy)

A diplomatárgy – a mestermunkához hasonlóan, de szimbolikus értelemben – a balatoni turizmus és a helyi életmód közötti feszültség enyhítésére tesz kísérletet. A Káli-medence egyes településein az önkormányzat pár ízben korlátozta a háztáji állattartást, engedve a városiak nyomásának, akiket zavart a kakaskukorékolás. 

Ugyanakkor Kisörspusztán, a fővárosi háztulajdonosok közül többen próbálkoztak már tyúktartással. Az ólakat azonban nem kellő odafigyeléssel tervezték meg, és a kísérletek szomorú véget értek. A megoldás érdekében ragadozóbiztos, automatizált ólat terveztem 3 tyúk számára. A tyúkól egy alkotói hack, mely termékszerű megjelenésével csempész tyúkokat a pihenni vágyó, városban szocialiizálódott nyaralótulajdonos kertjébe. A tojáshoz egyébként nincs is szükség kakasra.

Dresch Anna

Opponencia
Dresch Anna "Káli Kis-Üzem" című diplomatervéhez és "Tikól" című diplomatárgyához

A Balaton-felvidék látványos átalakuláson megy keresztül az elmúlt években. Az eltérő életformák és tájhasználatok keveredése egyre ambivalensebb összképet eredményez. Ezek a korábban még lappangó urbanizációs folyamatok mára már megerősödtek és felszínre törtek, egyre több tájhasználati és identitás értelmezési konfliktust generálva. Kérdés, van-e víziónk hova is tartanak ezek a folyamatok, mit is gondolunk a táj jövőképéről?

Dresch Anna személyes nézőpontból közelít a kérdéshez. Nem a kívülálló steril mérlegelésével kíván állást foglalni, hanem a személyes tapasztalatain, megélésén keresztül értelmezi a tájképet. Ez a pozíció nagyon különleges, ugyanis gyermekkorától kezdve kötődik a Káli-medencéhez, de nem az ősközségek társadalmát képviseli. Családja a tájegység urbánus felfedezőinek első hullámához tartozik, akik a nagyvárossal szemben egyfajta ellenkultúrát keresve fedezték fel a környék akkor még kevésbé ismert, csendes vidékét. Ma már ez az exodus is a Balaton-felvidéki kultúrtáj történetének a része, amely nem elsősorban az öncélú rekreációról és térfoglalásról szólt, hanem a közösség és a kultúra újra értelmezéséről. Azóta már több hullámban érkeztek szezonális és állandó életformát kereső új társadalmi rétegek képviselői. A keveredő életformák egyre inkább kiélezik a tájegység identitásának és a tájhasználat autentikusságának a problémáját. Annát is ez a kérdés foglalkoztatta, hogyan lehet kiszabadítani ezt a tájegységet a mindent felemésztő turisztikai fogyasztásvágyból? Mit is jelent az autentikus tájhasználat a huszonegyedik század elején, egy összetett társadalmi térrel rendelkező régióban?

Anna erős kritikai álláspontot vállal fel, ugyanakkor célja a jelenből való kilépés helyett a folyamatok megértése, megszűrése és újraértelmezése. Kritikai megközelítésmódját erősíti, hogy nem egyoldalú nosztalgiával vagy öncélú rezisztenciával fogalmazza meg álláspontját, hanem a folyamatokat szemlélve megpróbálja moderálni és a táj alapértékei szerint újrafogalmazni a tendenciákat. Súlyos és konfliktusokkal teli rétegeket tár fel, mégis elegáns könnyedséggel mozgatja meg őket. Tervében egyszerre van jelen a tájrehabilitáció, a társadalomkritika, az újrahasznosítás, az (öko)turizmus alternatívája, és a hagyományos tájhasználat megőrzésének kérdése. Önmagukban mindegyik problémakör alkalmas lenne egy diplomamunka feladatának. Mégis Anna személyes integratív nézőpontja lehetővé teszi, hogy ezek az egymással természetszerűleg összefüggő nézőpontok ne mesterkélt módon kipreparálva, hanem élő egységben legyenek jelen a tervben. Ez a komplexitás a terv egyik kiemelt értéke, miközben a fogalmak nincsenek túljátszva és túlpozícionálva, a terv több léptékszintet átfogó megközelítéséből lépésről lépésre tárulnak fel az értelmezési rétegek.

A terv több léptékszintet fog át és ennek a léptékváltás sorozatnak a szakdolgozat mint elméleti horizont és a diplomatárgy mint sűrített cselekvés is a részét képezi.  A tágabb régió átalakulása felől közelítve fedezi fel a Káli-medencét és a kőbánya területét. A programalkotás épp ezért egy tágabb kontextusban kezdődik el, elsősorban a táj szuburbanizációja és a fogyasztás kultúrája felől fogalmazódnak meg a kérdések. A ma oly népszerű urbanizált brandek ellepik és felemésztik a tájat, miközben egyre inkább elveszítjük a táj megélésének közvetlenségét, természetességét. De hogyan szerezhetjük vissza ezt a közvetlen tapasztalást vagy legalábbis hogyan kerülhetünk ismét közelebb? Ez a közelség keresés a tájba való behatolást célozza, minél közvetlenebb tapasztalatokat keresni. A vágópont a maga nyersességével és csontig hatoló kíméletlenségével számomra épp ezt a közvetlenség keresést fogalmazza meg. Állatsimogató és látványlegeltetés helyett a tájhasználat és gazdálkodás életszerű körforgását mutatja meg a terv.

A kritikai megközelítés moderált. A bánya rekultivációja során az ott talált infrastruktúrát nem bontja el és nem egy nosztalgikus vízió kulisszáját építi fel, hanem a talált tárgyakat, szerkezeteket minimális kiegészítésekkel, megpróbálja újrahasznosítani. Ezzel nemcsak takarékos és a környezettel szemben kíméletesebb megoldást választott, de a huszonegyedik századi táj autentikus értelmezéséhez is közelebb kerül. Ma már ugyanis a táj sérülései, ipari használatának lenyomatai is a táj történetének a részei. Anna a bánya területét gondosan rendezi, de közben emlékeztet is a múlt sérülést okozó tevékenységeire. A folytonosság felvállalása is az autentikus tájhasználathoz vezet közelebb minket.

A diplomatervtől látszólag független a diplomatárgy, hisz nem kapcsolódik közvetlenül a tervezett üzemhez. A Tikol a tájhasználat minimális térbe való sűrítményeként mégis reflektál a terv alap kérdésére. Kritikai alkotás, amely egyszerre praktikus és funkcionális, miközben zavarbaejtően ironikus is. Nemcsak a falusi állattartással konfrontálódó urbanizált társadalom, de kortárs építészet egyre sterilebb vidékértelmezését is kifordítja. Bár a Tikol praktikus és funkcionális, de finoman visszautal Robert Venturi, Denise Scott Brown és Steven Izenour 1977-es Learning from Las Vegas: The Forgotten Symbolism of Architectural Form című könyvére…

A szakdolgozat, a diplomaterv és a tárgy ezáltal három analogikus réteget alkot. A köztük lévő távolság nem szétszakítja ezeket a gondolatokat, hanem kinyitja az értelmezés rétegét. Anna mindhárom alkotásban jelen van, és ebből a személyes jelenlétből természetszerűleg fakad a három egységét adó kohézió.

A dolgozatot a Bizottság kiemelt figyelmébe ajánlom és elfogadásra javaslom.

Wettstein Domonkos
egyetemi adjunktus, BME Urbanisztika Tanszék

Szerk.: Hulesch Máté