Lélegzésre kijelölt hely – A város újfajta megtapasztalása a Gellért-hegyen
Szétterülő városaink egyre nagyobb területeket hódítanak el a természettől, mely szoros összefüggésben van a napjainkra egyre sürgetőbb problémává váló légszennyezettséggel. Bubla Éva installációja, a Lélegzésre kijelölt hely az urbánus zöldterületek fontosságára és értékére mutat rá, miközben az ember és természet közti szimbiózist is sürgeti.
A májusban megvalósult Lélegzésre kijelölt hely (Designated Breathing Zone) nem egy előzmények nélküli projekt. Bubla Éva az első verziót 2019-ben Indonéziában, saját élményeiből kiindulva dolgozta ki: éppen Yogyakarta városában vett részt egy művészi rezidenciaprogramban, ahol saját bőrén tapasztalta a mértéktelen városi légszennyezettséget és annak egészségre gyakorolt hatásait. A levegőminőség romlásának reflexiójaként alkotta meg a „dohányzásra kijelölt hely" ellenpólusát, egy kisméretű, növényekkel inkubált tárgyat, melyet a HONF Gallery-ben állítottak ki. A légzőmaszkkal ellátott üvegtartály szerkezete lehetővé tette a növények által megszűrt friss levegő közvetlen belélegzését. A projektet indonéziai debütálást követően 2023-ban a Placcc Fesztiválon köztérre adaptálva is bemutatták, immár Budapesten, két forgalommal erősen terhelt helyszínen: a lezárt pesti alsó rakparton, majd a Nyugati téren. A lényegesen nagyobb, de még szintén mobil installáció azonos elven működött az első verzióval, ám megnövekedett mérete és téri helyzete miatt hatásos köztéri beavatkozásként működött. Az alkotás városba való kihelyzése lehetővé tette az interakciót az installáció és az emberek, valamint emberek és emberek között, a járókelőket beszélgetésre és gondolkodásra ösztönözve.
Idén Éva ismét újraalkotta a Lélegzésre kijelölt helyet, ezúttal építészeti léptékben. A projekt kidolgozásán éppen ezért építésszel és statikussal is együtt dolgozott, mely kooperációnak a végeredménye nem csak művészetileg átgondolt, hanem tartós, biztonságos és jól használható építményként működik. A természetes anyagokkal dolgozó kabin a korábbi két installáció kifordítottjaként értelmezhető, most nem a növényeket határolja, hanem a bevonódó embereket. A helyválasztás a Gellérthegyre esett, melyet pátoszosan nevezhetnénk a „város tüdejének" is – légminőségét két éve a Placcc fesztiválon Éva illatsétája során műszerekkel is tesztelték.
A Verejték utca felől a Gellérthegyi tisztásra érve egyből megpillanthatjuk a Lélegzésre kijelölt helyet, ami akár egy erdei vadles, a talajtól elemelkedve hívogat. Ahogy felmászunk a létrán, rögtön átjár a kabint betöltő friss faanyag illata, majd helyet foglalva a kellemes dőlésszögű padon, tekintetünk szinte automatikusan az égre vándorol. Az installáció formálása és anyaghasználata miatt oldalra nem láthatunk ki, csupán felfelé és lefelé – az égre és a földre. A korlátozott vizualitás segíti az elcsendesülést, a fókuszált figyelmet. Gondolhatnánk, hogy ugyan miért is néznénk az égen a semmit hosszú percekig – azonban az installáció ennek ellenkezőjét üzeni. Ahogy körülöttünk minden más, a levegő is élettér; különböző, szabad szemmel nem látható organizmusoknak éltető közege, tehát nagyon is valami. Ezt hangsúlyozza a kabinhoz készült hanginstalláció is, mellyel együtt lélegezve szinte félmeditatív állapotba kerülhetünk, miközben meghallgatjuk a levegő útját egy szokatlan, nem-emberi perspektíván keresztül.
Az installáció a PLACCC Extra / Térfoglalás kereteiben készült, és augusztus közepéig megtekinthető.