Mi lesz veled, Rákosrendező? – Olvasói Levél

A Rákosrendező területével és a modern építészettel foglalkozó felhívásaink átkötéseként egy olvasói levelet teszünk közzé, melyre a Szerkesztőség válaszlevéllel is készül. A merész állításokat tartalmazó esszé egyrészt a modern és a kortárs építészet lesújtó kritikáját fogalmazza meg, másrészt a tradicionális és a történeti stílusú építészet reneszánszának lehetőségeit vizsgálva kéri számon a kormányzat városfejlesztése során tanúsított cselekvőképtelenségét.

Tisztelt Építészfórum!

Ma már minden nevesebb médiában olvasni lehetett a hírt, hogy Rákosrendező helyére Mini vagy Maxi Dubaj néven emlegetett projektet szeretnének megvalósítani. Azonban az is tisztán látszik, hogy egyelőre nincsen konszenzus a látványtervet, infrastruktúrát vagy akár az épületek magasságát illetően sem. Talán azért, mert rossz irány azt tárgyalni, hogy Mini vagy Maxi Dubai legyen az új városrész? Miért ne lehetne inkább Maxi Budapest? Úgy vélem, érdemes elgondolkozni nem csupán az infrastruktúrán, hanem az épületek esztétikáján és kulturális jelentőségén is. Ez a városrész nem csak a magyaroknak, hanem a világnak is megmutathatja, milyen jövőben gondolkozik Magyarország.

Mint lelkes érdeklődő írom ezt a rövid esszét, amiben szeretnék rávilágítani, hogy pszichológiai, szociológiai és természetesen a gazdasági mutatók milyen irányt indukálnak, más európai projekteknél milyen hatást értek el és miért is fontos ez nekünk budapestieknek, magyaroknak. Az elemzés során konkrét tanulmányokra hivatkozom és valós számokkal támasztom alá érvelésemet.

Szerencsére számtalan tanulmány megerősíti a tényt: környezetünk milyensége mélyen befolyásolja mentális egészségünket. Mint ahogyan azt is kimutatták, az ember a természet közelében érzi magát a legjobban vagy olyan környezetben, ami megfelelőképpen imitálja azt. A tradicionális építészeti elemek a természetet utánozzák azzal, hogy többnyire természetes anyagokat alkalmaznak, például kővel vagy fával dolgoznak és harmonikus, díszes elemekkel dekorálnak. Az épület maga nem túl egyenes, hanem ívekkel és esztétikus művészeti jegyekkel van ellátva. Ez minden tájegységre különböző stílust jelent, hiszen az adott környezetbe illeszkednie kell az épületnek, az adott klímához alkalmazkodva. Ezért is fájdalmas látni, ahogy az európai városok lassan elveszítik sajátos építészeti jegyeiket és kulturális örökségüket. Ezeket az épületeket egységes, többnyire üvegközpontú és egyenes vonalú, lényegében dísztelen modern épületek váltják fel, eltörölve a városok egyedi karakterét és történelmi hagyományait. Ennek a jelenségnek mélyebb következményei vannak, mivel a városok elveszítik sajátos szépségüket és varázsukat, ami kihat az ott élők és az oda látogatók élményére egyaránt.

Mint ahogyan arról szólnak bizonyítékok, hogy az ember a tradicionális épületek környezetében mentálisan egészségesebb, így ebből következően arról is találunk tudományos értekezést, hogy a modern épületek negatívan hatnak az ember szellemi jólétére. Most nem feltétlen csak a régi, szocialista panellakásokra és brutalista betonmonstrumokra gondolok, hanem a mai építészetet uraló üveg felhőkarcolókra vagy modern lakóépületekre is. Megfigyelték, hogy ebben a környezetben gyakrabban alakul ki skizofrénia, depresszió, szorongás és ebből adódóan gyakoribb a szerhasználat vagy a bűnözés. Miért van ez így? Azért, mert az emberi civilizáció a természetben élt, majd olyan épületek környezetében, ami megfelelően imitálták azt. Az acél és az üveg viszonylag rövid ideje van jelen, az emberek alkotta szintetikus anyagokat neurológiailag több idő feldolgozni, természetellenesnek éljük meg és tudatalatti diszkomfortot eredményeznek.

Az aktuálisabb kérdés felé haladva szeretnék áttérni a tradicionális építészet Önök számára valószínűleg érdekesebb részére: A gazdaságra. 

Hol találjuk a legtöbb turistát? Többnyire az óvárosban, a várak, kastélyok körül, a világháborúk előtt épült utcák között. Ez nem csak azért van így, mert valamiféle látványosság vagy múzeum található ezeken a helyeken. Az emberek bizonyítottan megállnak gyönyörködni azokban az épületekben is, ahol nincs semmiféle turisztikai látványosság csak azért, mert az épületet esztétikusnak látják. Ezzel ellentétben viszonylag ritkán teszik ugyanezt felhőkarcolók vagy modern lakóépületek esetében.

Bárki megkérdezheti a Budapestre látogató turistákat, miért szeretik a várost, de elég csak utánanézni az interneten fellelhető beszámolóknak. Az építészet mindenki esetében előkelő, ha nem az első helyen áll. Az emberek természetesen nem az üvegépületeket, hanem a várnegyedre jellemző mézeskalács házakat, a Halászbástya mesebeli kastélykertjére emlékeztető neoromán mesterművet, a Parlament gótikus stílusát, a sok belvárosi neoklasszikus épületet és a fantasztikus szecessziós elemeket részesítik előnyben.

Persze az előrehaladásnak mindig része a változás, ami különösen igaz a mai ember életvitelére és a társadalomban felmerülő aktuális kihívásokra. Azonban miért ne ötvözhetnénk a hagyományokat és a modernitást?
Elképzelhető lenne egy európai szinten is példaértékű városrész kialakítása, amely a 21. századi prioritásokhoz alkalmazkodik. A zöldebb, karbonsemleges városrész megteremtésével, olyan irodaházakkal és lakóépületekkel, amelyek nem csak a mai életvitelt szolgálják, de megtartják a tradicionális építészeti jegyeket is, új irányt mutathatunk. Az alacsonyabb, 37 méteres magasságkorlát lehetőség egy olyan városrész lérehozására, amely összehangolja a múltat és a jövőt, kényelmet és fenntarthatóságot egyaránt kínálva. Ez nemcsak környezetvédelmi szempontból lenne jelentős lépés, hanem a városi életminőség javulását is eredményezhetné.

Mondhatnánk persze, hogy más európai nagyvárosokban, például Bécsben, Londonban vagy Párizsban is vannak felhőkarcolók. Azonban érdemes megjegyezni, hogy ezeket a városokat is érinti az a felismerés, miszerint ezek az épületek gyakran tekinthetők tájsebeknek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy Párizsban már nem hagyják jóvá 37 méternél magasabb épületeket, mert beszennyezik a város szépségét. Mint kiderült, a többség nem szeretne úgy az Eiffel toronyra rálátni, hogy mellette a Montparnasse torony pofátlankodik. Képzeljük el ugyanezt a Halászbástyáról, Budapest csodás látképe, a Szent István Bazilika és a Parlament büszke kimagaslása... és 250 méteres felhőkarcolók a háttérben. Vagy a Hősök tere: egy csodaszép emlékmű, a háttérben üvegfelhőkarcolók tolakodnak az ember arcába. Európa egyik, ha nem a legcsodálatosabb korcsolyapályája a Népligetben is elveszíthetné vonzerejét, amikor háttérben fenyegetően magaslanak az üvegfelhőkarcolók. Ezekben az épületekben éppen az a báj és egyediség hiányzik, ami a városi környezetet különlegessé teszi.

Nyilván az egyik legfontosabb szempont ebben a kérdésben a kivitelezés anyagi terhe. Azt gondolhatná az ember, hogy klasszikus épületeket létrehozni lényegesen költségesebb, mint modernt. Itt szabadjon megjegyeznem, hogy civilként a költségvetési tervezetre rálátásom nincsen, azonban rendelkezésre áll néhány bárki számára elérhető információ más projektekről és néhány statisztikáról:

Szerencsére egyre több város vagy városrész vezetése tér vissza a tradicionális építészeti elemekhez, miközben az épületeket magukat a mai normáknak megfelelően tervezik. Jó példa erre Le Plessis-Robinson vagy a drezdai Frauenkirche-Neumarkt. Mint kiderült, utóbbiban a városra jellemző neobarokk jegyek megőrzéséhez szükséges építészeti jegyek 1994 után való újjáélesztését célzó újjáépítés költsége csupán 3-5%-ban volt magasabb, mintha modern stílusú épületeket húztak volna fel. Viszont, mivel az ember bizonyítottan jobban érzi magát a tradicionális épületek közelében, több üzletet, vállalkozást és lakót vonzott a városrész, mintha modern stílusban épült volna, ezzel hozva vissza a plusz 3-5% ráfordítást. A turizmus szintén nőtt, ami új üzleteket, éttermeket, kávézókat hozott magával, ezzel szintén növelve a város bevételét.

Sajnos tisztán látszik, hogy mint sok más európai és nyugati nagyvárosban, így Budapesten is számos iroda áll üresen a magas bérleti díjak, illetve a home office-ra való növekvő igények miatt. 2023 októberi statisztika szerint 13,5% áll üresen, ezért felmerül a kérdés, kinek szólna a többtízemeletes felhőkarcoló irodaház, hiszen a jelenlegieket sem sikerül feltölteni.

Amennyiben a felhőkarcolókra szánt összeget alacsonyabb, de dekoratívabb épületekre fordítanák, laikusként is logikusnak tűnik, hogy a ráfordításra szánt összeg ezzel csupán átcsoportosulna. Ily módon a városrész nemcsak esztétikailag szépülne, de a beruházások eredményeképpen fellendülő gazdaság, magasabb életminőség és turisztikai vonzerő is kialakulhatna. Ezáltal a városvezetés számára is előnyös lenne, hiszen hosszú távon ezek az előnyök jelentős bevétel- és fejlődési lehetőségeket teremthetnének.

Európa leglátogatottabb utcái a londoni Oxford Street, a müncheni Kaufinger Strasse, a madridi Calle des Preciados és a párizsi Champs-Elysées, mindegyik több mint 10 ezer látogatót vonz óránként. Közös tulajdonságuk, hogy tradicionális építési stílusban épültek. Összehasonlításképpen a leglátogatottabb modern bevásárlóutcák vagy központok ugyanezen városokban a Westfield Center a maga napi 60 ezer, a müncheni Olympia Shopping napi 33.700, a madridi La Gavia pedig napi 35.600 látogatóval messze elmaradnak a tradicionális stílusú bevásárlóutcák mellett. Egyedül a párizsi Le Forum des Halles veszi fel a versenyt a maga 136 ezer napi látogatójával, de ez betudható annak, hogy az ikonikus belvárosban, a Louvre közelében fekszik.

Egy brit kutatás szerint az emberek 84%-a preferálja a tradicionális építészetet a modernnel szemben, 83% van ellene a magas épületeknek. Egy másik kutatás szerint a megkérdezettek 65%-a gondolta úgy, hogy fontos, hogyan néz ki egy épület. Ugyanebben a felmérésben 76%-uk értett egyet azzal az állítással, hogy az építészet hatással van a mentális egészségükre.

Nem véletlen, hogy a lakberendezésben is egyre keresettebb a modern minimalista stílust leváltva a színesebb, dekoratívabb, érdekesebb irányzat, az Art Deco, illetve a természetes anyagokat és időtlen eleganciát kölcsönző klasszikus stílus. Mindezekből megállapítható, hogy az emberek többsége nem szeretne egy szürke falú szobában ülni egy vizuálisan offenzív modernista épületben, hanem személyiségüket tükröző terekben élnének dekoratív házakban, parkos környezetben, ami mindemellett megfelel a modern élet kihívásainak és hozzájárul mind a zöldebb jövőhöz, mind a kultúra megőrzéséhez.

A kormánytól az elmúlt években kiemelten kapjuk az üzeneteket, amik a kulturális hagyatékunk megőrzésére buzdítanak. Ha már visszahozzák a szocializmus előtti hagyományokat, vármegyékké alakítják át a korábbi megyéinket, akkor miért épp a századfordulót jellemző, máig Budapest turizmusát életben tartó építészetet ne hoznák vissza? Ne felejtsük el, hogy az építészet nem kreatív építészek innovatív játszótere, nem arab befektetők vízióinak színtere, hanem esztétikai közügy, elsősorban a helyiek, másodsorban a turisták számára!

Legyen az építészetünk a tükre annak, hogyan ötvözhetjük a hagyományokat és az innovációt, miközben megtartjuk azokat az egyedülálló és csodálatos jegyeket, amelyek miatt szeretjük ezt a várost. Budapest legyen az a hely, ahol minden épület egy történetet mesél el, és minden új fejlesztés egy új fejezetet nyit a város életében.

Köszönöm, hogy elolvasták az esszémet.

Tisztelettel,
Kriston Diána

Szerk.: Borenich Levente & Hulesch Máté & Őze Sándor