Mi lesz veletek, bevásárlóközpontok? – Átalakuló plázakultúra, újragondolt épületek

1996-ban a Duna Pláza megnyitását követően hazánkban is elindult a plázakultúra formálódása. Az egyszerűség és az, hogy minden megtalálható egy helyen, pillanatok alatt tette vonzóvá a bevásárlóközpontokat. Ezek a fizikai struktúrák azonban csak akkor élők, ha aktív funkcióval vannak megtöltve és bár az online vásárlás korában még továbbra is népszerűek, a gazdasági hatásokon kívül számos társadalmi tényező is megpecsételheti az épületek sorsát. A jelenlegi helyzet új irányokat nyithat meg a bevásárlóközpontok jövőjének tervezésében. Új építészeti célkitűzések, tézisek fogalmazódhatnak meg? Az MVRDV zöld, kulturális negyedként gondolta újra az Eindhoven Shopping Centre épületét.

A világ első hagyományos értelemben vett plázáját 1956-ban nyitották meg Minneapolisban. Magyarországon pedig éppen ebben az évben, a forradalom idején szenvedett komoly károkat az 1926-os nyitása óta szinte turisztikai látványosságnak számító budapesti Corvin Áruház, amely hazánk első mozgólépcsőjének is otthont adott. A felújítási munkákat azonban hosszú évek után sem kezdték el, így az évről évre rosszabb állapotba kerülő Corvin helyreállítása egyre kilátástalanabbá vált. Végül az akkoriban leggazdaságosabbnak tűnő megoldásként 1967-ben felkerült az áruházra a Blaha Lujza tér látképét egészen 2021-ig meghatározó alumíniumborítás. Az áruház forgalma viszont már nem volt a kezdeti időszakhoz mérhető, hiszen közben egyre több kis és közepes bevásárlóközpont nyitott, majd fokozatosan elérte Magyarországot is a "pláza-láz".

1996 október 14-én elkezdte működését Budapest első, "amerikai minta" alapján kialakított plázája, a Duna Plaza és lezárult a Skálák, a Centrumok, a Sugár, a Corvin és más hagyományos bevásárlóközpontok fénykora. Új fejezet indult a magyar vásárlóközönség életében, amelybe eddig ismeretlen mennyiségben és minőségben törtek be olyan komplexumok, amik széles szolgáltatás és termékválasztékkal, akár egész napos időtöltést kínáltak az érkezőknek. Az új plázák a későbbi évtizedekben téralakításukat tekintve is egyre jobban összhangba kerültek az erősödő közösségi funkcióval. A találkozópontok, az ülőbútorok, a közösségi terek és a pihenőpadok is alapvető elemévé váltak ezen üzletközpontoknak, amellyel párhuzamosan létrejött az úgynevezett plázakultúra. 

„Építészeti típusként a pláza egy nagy kereskedelmi központ. Azonban nem minden kereskedelmi központ pláza. A pláza egy önellátó urbánus adottság, mely elvileg bármit biztosít az ellenőrzött és klimatizált egységes építészeti egészben. A pláza nem pusztán egy nagy épület a városban; ami a plázát különlegessé teszi, az az, hogy a város újrateremtődik benne. A pláza a város újraalkotása egy nagy belső térben. Olyan alakzat, mely a városi teret egy építménybe zárja" - olvasható egyfajta definícióként egy témához kapcsolódó 2009-es publicisztikában.

A fiatalabb generáció számára az elmúlt 10-20 évben nemcsak a vásárlások és a napi ügyintézés komplex, központi helyszínévé, hanem szórakoztató programmá, találkozások csomópontjává vált a pláza. A kényelem, hogy egy belső helyszínen találkozik a vásárlás, a szórakozás, a szolgáltatás és bejárható távolságokkal elérhetjük a hétköznapok legszükségesebb igényeit kielégítő lehetőségeket pillanatok alatt tette népszerűvé a plázákat. Az új bevásárlóközpontok már ezekhez az átalakult igényekhez igazodva épültek a városokban és a sikert, a látogatószámot az online shopping opciók bővülése is csak kismértékben csorbította. Ennek ellenére felmerült a kérdés, hogy a digitalizáció korában fokozatosan érkezhet egy újabb változás, amelyhez alkalmazkodnia kell az üzletközpontoknak vagy éppen új módszerekkel kell ismét vonzóvá tenni őket.

Eljött a kérdések ideje?

A plázák túlmutatva azon, hogy milyen szolgáltatásokat nyújtanak fizikai struktúrák is, amelyek szerves részeit képezik egy település szerkezetének. Ez a fizikai struktúra, épület pedig akkor élő, ha van aktív funkciója, amennyiben ez elvész akkor merülhet fel a szerkezet bontásának vagy éppen újradefiniálásának kérdése. Egy bevásárlóközpont sorsát a gazdasági, környezeti vagy éppen infrastruktúrális tényezőkön kívül, számos társadalmi változás is befolyásolhatja. Ugyan a digitalizáció nem húzta még meg a vészcsengőt a komplexumok jövőjét tekintve, a pandémia, az utóbbi másfél év váratlan csapást mért az eddigi dinamikára. Eltűntek az ülőbútorok, lezárták a közösségi tereket és a céltudatos, gyors vásárlás, illetve az online shopping szerepe erősödött. Egy olyan helyzetbe került a társadalom, amelyet eddig még nem tapasztalt, így a várható reakciókkal, ok-okozati tényezőkkel sem lehetett számolni, ám lassan egyértelművé vált, hogy a lecsökkent szociális kontaktusok és a bezártság hatására vonzóbbá válik majd a külvilág és nem biztos, hogy egy nagy, zárt térben szeretnének ismét mindent elintézni az emberek.

A hazai forgalmat tekintve ez a tézis már az első "szabad" hétvégén igazolást nyert. Balatoni Judit, a Magyar Bevásárlóközpontok Szövetségének (MBSZ) főtitkára a Világgazdaságnak azt nyilatkozta, hogy a több hónapos zárva tartás után megnyíló teraszokat a vendégek megrohamozták, így a bevásárlóközpontok forgalma az elmúlt időszakban jelentősen visszaesett.

Mi lesz veletek, bevásárlóközpontok?

A jelenlegi helyzet új irányokat nyithat meg a bevásárlóközpontok jövőjének tervezésében. Új építészeti irányelvek, célkitűzések fogalmazódhatnak meg, illetve az eddigi épületek újragondolása is előtérbe kerülhet. A funkcióváltás iránti igényekre a holland MVRDV is felfigyelt és reflektálva a látogatók számának csökkenésére elkészítették koncepciójukat az Eindhoven Shopping Centre átformálására. A terv célja a bevásárlóközpont és a területen található zenei helyszín fenntartható átépítése egy zöld kulturális negyeddé. A projekt újraélesztené a vásárlási élményt kiskereskedelmi, kulturális és szabadidős tevékenységek köré szerveződve új kulturális célpontot biztosít a városnak. Az MVRDV nyílt utcákkal helyettesítené a bevásárlóközpont fedett folyosóit, így jobb kapcsolat alakulhat ki a környező területekkel és a helyszín integrálódhat a városszövetbe ezzel is növelve a térség vonzerejét. A tervek szerint a tetőket zöldítenék és hozzáférhetővé válnának a látogatók számára.

„Az a víziónk, hogy egy nyitott, hozzáférhető bevásárló-, lakó- és kulturális negyedet alakíthassunk ki. Ehhez a meglévő épületeket megnyitjuk és a komplexumot hét új részre bontjuk. Célunk, hogy a komplexum ismét vonzóvá váljon az összes helyi számára, akik vásárolni vagy éppen kikapcsolódni akarnak, ugyanakkor biztosítva legyen a belvárossal való kapcsolat is. Úgy gondoljuk, hogy a területnek egészen más lesz a vonzereje" - mondta Winy Maas, az MVRDV alapító partnere a koncepcióról az Archdailynek.

A javaslat a meglévő Muziekgebouw helyett egy új zenei helyszínt mutat be, amely lehetővé teszi a zenei program problémamentes kibővítését. A "Music Mountain" névre keresztelt új szerkezet fontos mérföldkő lehet az épületállomány újragondolását tekintve. „A kultúra vonzóvá teszi a várost, és egy olyan gyorsan növekvő város, mint Eindhoven, megérdemel egy láthatóbb zenei helyszínt" - fogalmazott Winy Maas.

A jövőképet Eindhoven önkormányzata pozitívan értékelte és elkezdte a megvalósíthatósági tanulmány elkészítését, amely várhatóan év végére befejeződhet. A projekt az MVRDV legújabb koncepciója, amely a kiskereskedelem jövőjével foglalkozik az online vásárlás korában. A csapat korábbi munkáját a londoni Marble Arch Hill-t az Építészfórum is bemutatta. Az ideiglenes installáció célja a látogatók visszacsábítása volt az Oxford Streetre.

Azt, hogy hogyan alakulhat a bevásárlóközpontok jövője talán ezek a tervezett, ideiglenes koncepciók is meghatározzák, amelyeknek köszönhetően elindulhat a gondolkodás a kereskedelmi épületek sorsával kapcsolatban. Valószínűleg hazánkban még néhány évig nem fogunk olyan plázákkal találkozni, amelyek zöld, kulturális negyeddé alakulnak át, de a változási folyamat részeként az új igényekre való gyors reagálás kulcsfontosságú lehet. Jelenleg olyan megoldásokról beszélhetünk, amelyek új szolgáltatásokkal, új irányelveket szem előtt tartva vagy éppen vonzó dizájnelemekkel próbálják ismét innovációkkal megtölteni a tereket. Érdekes lehet például a környezetbarát technológiákkal felszerelt Etele Plaza szeptemberi nyitása vagy éppen a Corvin Áruház épületének rekonstrukciója. Vajon még működhet egy új, jobb megoldásokkal kooperáló épület a hagyományos pláza szerepkörben vagy éppen egy régi áruház új funkciókkal való megtöltése mutathat irányt a jövőre?

Sulyok Georgina