Tematika: LAKHATÁS – I. rész

A MOME Építészeti Intézet MA 1. évfolyamos hallgatóinak a 2020/2021 őszi félév tervezési feladata az idei tanév ‘lakhatás’ tematikáján belül a Habitat for Humanity szervezettel közösen meghirdetett Modul Ház koncepció program volt. Az Építészeti Intézet cikksorozatának következő két részében a kurzus során született terveket mutatják be a hallgatók.

Építészeti Intézet, MA1 évfolyam 2020/2021 tanév őszi félév

A Habitat évtizedek óta sokféle módon próbál segítséget nyújtani a lakhatási problémákkal küzdő családok, személyek számára – ennek egyik eleme a modularizálható lakótér kialakítására és sorozatjellegű kivitelezésére vonatkozó elképzelések.

A kiírásból:

A cél egy olyan moduláris ház-koncepció megalkotása, amely ésszerű megoldásokkal, megfizethető alternatívát nyújt a jelenleg piacon levő lehetőségek mellett. Az építmény alapvetően minimalizált méretű, egységesített modulokból áll, amelyek igény szerint akár magában álló épületté, akár több lakóegységből álló nagyobb épületté illeszthetők össze. A tervezett legkisebb modul 30 m2 alapterületű, ami 15 m2-es méretlépcsőkben 90 m2-es méretű lakóegységgé növelhető. A 30 m2-es alapmodul egyedülállók, illetve párok számára, a 45 m2-es gyermekeseknek, a 60-75-90 m2-es alapterületű egységek pedig többgyerekes családok számára készülnek.

A koncepció fontos része, hogy az épület újrahasznosítható anyagokból épüljön fel, a minél kisebb környezeti terhelés érdekében. További meghatározó szempontok az egyszerű, de tartós szerkezet, egyben egyedi külső arculat, és könnyen beazonosítható Habitat ház megjelenés, amellett, hogy praktikus és innovatív belső megoldásokkal a tér minimalizálása mellett a létrejövő lakómodul élhető lakóteret biztosítson 2-5 fő számára.

A tervezési program fontos eleme volt a flexibilis alkalmazhatóság és telepíthetőség, valamint a gyors kivitelezhetőség szempontjainak beemelése a folyamatba. Az egyes modulok főbb elemei készre szerelt panelekből állnak össze. Kivitelezése – anyagköltség és felállítási költségek – és működtetése költséghatékony. Fontos a piacon levő más, hasonló épületekhez képest a jobb ár-érték arány, amellett, hogy megfelel a hőtechnikai előírásoknak, valamint harmonizál az általános és gyakori HÉSZ előírásokkal is. A külső környezet, a kert, mint három évszakos lakótér hasznosítása szintén a koncepció szerves részét képezi.

A Habitat fejlesztési elképzelései mellett a tervekben szerepel egy műhely létrehozása is, amely a modulokat alkotó, előre elkészíthető paneleket gyártja le az egyedi igények szerint elkészített tervek függvényében.

Ennek szellemében a félév során előregyártott, könnyűszerkezetes, tipizálható szerkezetű és rendszerű, sorolható és flexibilisen bővíthető-átalakítható lakóegységek, és kiszolgáló közösségi terek tervezése volt a feladat – építészetelméleti, urbanisztikai, valamint épületszerkezeti és belsőépítészeti feladatrészek integrálásával.

A szemeszter első részében az ideálisan modularizálható alapegységek létrehozása történt, amit követően a hallgatók terv-szinten egy zuglói helyszínre próbálhatták ki a modulok sorolhatósági és telepíthetőségi lehetőségeit, megvizsgálva azok városépítészeti vonatkozásait, térkapcsolatait, és a környezetükhöz való illeszkedését is.

Az Öv utcai zuglói helyszín egy önkormányzati tulajdonban lévő üres és alulhasznosított telek egy igen heterogén környezetben: a városrész eltérő beépítési sűrűségeivel, szintszámaival, léptékével és rendeltetéseivel jól tükrözi az egyes építési korszakok törekvéseit.

Ebben az igen összetett, a jövőt meghatározó, valóságos problémákat felvető helyzetben keresték az adekvát válaszaikat graduális hallgatóink az előző félév során.

A hallgatók érzelmi érdekeltsége első pillanattól nyilvánvaló volt. A szemeszter alatt meghatározóvá vált az a felismerés, hogy a szűken vett lakótereken kívül legalább olyan fontos a találkozási pontok, sőt tágabb értelemben is a közös lét tereinek kérdése – úgymint a teljes élet szükségszerű velejárója.

Ennek a felismerésnek a nyomán alakult ki a lakásokkal kapcsolatban – még csak halványan kirajzolódva – egy polgári attitűdhöz képest más karakterű lakástervezési felfogás, ami integrálja a járulékos közösségi tereket, és ezzel alternatív és diverz térhasználatot tesz lehetővé, ami egy optimistább jövőkép záloga is lehet.

Csomay Zsófia, Marián Balázs, a kurzus vezetői

HALLGATÓI TERVEK

Király Csenge:

A tervezés első szakaszában helyszíntől és telektől függetlenül terveztünk. Ebből kifolyólag törekedtem olyan rendszert kialakítani, melyet a későbbiekben könnyedén lehet adaptálni különböző léptékű és adottságú környezetekbe. Moduljaim egy szigorú, merevebb rendszert követnek, ezáltal sorolhatóságuk és telepítésük variábilisabb, sok lehetőséget rejt. A modulok jól működhetnek sorházként, csoportokban, de a sűrűbb szövetszerű beépítésre is alkalmasak.

A modul rendszer egy szabályos 7x7 méteres négyzetből indul ki, ez foglalja magába az összes lakásméretet. A lakások ezen négyzeten belül bővülnek, a kisebb lakások (30, 45 m2) földszinten, míg a nagyobbak (60, 75, 90 m2) emelettel kiegészülve töltik ki a rendszert.

A kis alapterület miatt a nyílászárók kiosztása flexibilis marad, ezzel is elősegítve a sokféle telepítés lehetőségét. A rendszer képes kettő, vagy akár három tömör homlokzat kialakítására is, mely egy sűrű telepítés esetén a sorolás szempontjából fontos és előnyös.

A belsőépítészet kialakításánál fontosnak tartottam, hogy a helyiségek a kis alapterület ellenére be tudják fogadni a családok különböző, hozott mobiliáit, ezért beépített bútor meghatározott helyet csak az előszobában, illetve a konyhában kapott. A belső terekben a modulok fa szerkezete kap hangsúlyt, ahol a látszó födémszerkezet, fa padló és fehér falak dominálnak.

A tervezés második szakaszában a tervezési helyszín adottságait és környezetét megvizsgálva a telepítésre került sor. A környék kertvárosi hangulata számomra meghatározó volt. Olyan telepítésre törekedtem, mely tükrözi ezt, miközben jóval sűrűbb és közösségibb lakhatást nyújt. Így alakult ki egy olyan sorházas beépítés, ahol a modulokat egymástól elcsúsztatva, nagyobb privát udvarok, kertek jöttek létre. Két sorház összeforgatásából pedig egy belső közös udvar alakult ki. Ezt a logikát követi a telepítés második üteme is.

A közösségi épületeket a sorházak végén helyeztem el, lezárva velük a belső udvart. Mosókonyha, játszóház, közösségi konyha, illetve pékség kap bennük helyet, míg a tárolók a lakások között találhatók. A terv második ütemével kiegészülve jönnek létre azok a sorházak közt kialakuló szélesebb „passzázsok", melyek az autós forgalmat kizárva, a közösségi interakciók újabb színterévé válhatnak.

Pintér Sára

A féléves feladatunk során kezdettől fogva arra a kérdésre kerestem választ, hogyan lehet egy szociális lakhatási projekt minimálisra szabott élettereit jobbá tenni hozzáadódó külső területekkel. Fontosnak tartottam, hogy különböző minőségeket hozzak létre, a priváttól a teljesen közös használatú kertekig. A koncepcióm lényege, hogy minden lakást átriummal bővítettem, amelyek a sorolható moduláris rendszernek köszönhetően záródni tudnak, ezzel bensőséges, saját használatú kertet kialakítva a lakók számára. A kisebb alapterületű lakásokhoz (30,45 m²) egy, a nagyobbakhoz (60,75,90 m²) két átrium tartozik, melynek lényege, hogy a hálószobák és közösségi terek minden esetben kapcsolódni tudnak hozzájuk, így létrejön egy lakáson belüli, mégis kültéren keresztül vezető közlekedési rendszer is. Az átriumok integrálódnak a lakások területébe, egyfajta befelé fordulásra teremtenek lehetőséget.

A telepítésemet szintén a külső területekre fókuszáló gondolatomra szerettem volna felfűzni, így javaslatomban a lakásokat kisebb kertrészeket körbezáró csoportokká forgattam össze, amelyeket a telken foltszerűen helyeztem el. Az így kialakuló kertek számomra átmenetet képeznek a privát átriumok és a teljesen közös használatú telekrészek között. Az egyes csoportok különböző lakástípusokból állnak, így a belső kertek lehetőséget nyújtanak egy árnyaltabb összetételű lakóközösség kialakulására. A csoportok lazább, foltszerű elhelyezése változatos köztes tereket eredményez a telken, a tömegek között parkos, fás területek, játszóterek alakultak ki, illetve helyet kapott egy két részből álló közösségi épület is.

A kezdeti víziónak megfelelően sikerült a terven belül háromféle külső helyzetet teremtenem: a teljesen elzárt átriumokat, amelyek a lakások szerves részét képezik, az összefűzött lakások által lehatárolt családiasabb, de mégis közösségi belső kerteket és a “foltok" közt kialakuló nyitott, különböző használatú területeket.

Réti Eszter

Kiindulópontom a négyzet volt. Ezzel a négyzettel az volt a szándékom, hogy a továbbiakban egy szabadon felhasználható, és sokféleképpen sorolható rendszerből tudjak majd építkezni, ahol van egy adott keret, ami magába foglalja a lehetőségeket.

Egyes lakások úgy alakíthatóak ki, hogy az alapegység bizonyos részei beépülnek, de sosem az összes, így mindig marad a lakáshoz rendelt külső tér. Ezt azért tartottam elengedhetetlennek, mert úgy gondolom, hogy egy lakás úgy tud teljesértekű lenni, ha az valamilyen módon átmenetet képez a külvilág felé. A külső és belső terek aránya a négyzetméterek számával arányosan nő.

A lakások belső kialakításában az a közös, hogy a vizesblokkok fix helyen vannak, a többi helyiség helyzete meghatározatlan, így igény szerint lehetne a beköltöző lakókkal közösen gondolkodva felépíteni a különböző otthonokat. A belső tér legjobb kihasználhatósága érdekében terveztem beépített bútorokat, de hagynék teret a személyes berendezési tárgyaknak is, hogy a lakók tényleg sajátjaiknak érezhessék a lakásaikat.

 A telepítésnél az volt a vízióm, hogy egy olyan ’mini falut’ hozzak létre, ahol egyrészt van egy bizonyos szintű megrendezett káosz, másrészt különböző minőségű külső terek jönnek létre. Priváttól a publikus felé haladva, az első lépcsőfok a saját terasz/kiskert, a második a több ház által közrezárt közös udvar, a harmadik pedig a park, ez már teljesen nyitott bárki számára.  Egy másik fontos eleme a beépítésemnek az, hogy a házak között csak gyalog lehet közlekedni, az autós forgalmat a telek keskenyebb részén gondoltam lezárni.

A telken létrehoztam pár olyan publikus funkciót amivel a közösség építése volt a szándékom. A két szélén elhelyeztem egy-egy közösségi konyhát egy, a helyiek által művelt veteményessel, illetve egy műhelyet/bicikliszervízt. A telek közepén pedig helyet kapott egy óvoda játszótérrel, ide a parkban élő családok gyermekei járnának.

A házak egységesen szálcement burkolatot kapnának a házfalon és a tetőn is, így úgy gondolom létrejönne egy homogén kép, amiből helyenként kitűnnének a magasabb, más színű közösségi épületek.

A kurzus keretében készült további hallgatói tervek a cikksorozat következő részében lesznek bemutatva.

A cikk megvalósulását az NKA Építőművészet Kollégiuma támogatta.

Szerk.: Hulesch Máté