Minőség és közösség – A Paralel Építésziroda és a Frankly Studio pályamunkája a Károli Gáspár Református Egyetem új épületegyüttesére

A Paralel Építésziroda és a Frankly Studio közös kampuszterve egyszerre tisztelgés a kerület ipari múltja előtt és egyszerre hoz létre kortárs eszközökkel, a közösségi terek és zöldfelületek megújításával egy modern és befogadó egyetemépület-koncepciót. 

„Minőség. Közösség. KÁROLI"! 

Ezt sugallja az idén modernizált Károli Gáspár Református Egyetem logó és a komplex arculati kézikönyv is. Folytonosságra és változásra van szükség az egyre gyorsuló világ kihívásaival szemben, míg az elszigetelődés és a múltbarévedés könnyen zsákutcába torkollhat. Egy nyitott junior akadémia és a szabadegyetem lehet a kitörés és alternatív út a kissé poroszosan merev magyar felsőoktatás középszerűségéből. Ehhez természetesen rengeteg társadalmi munkára és pedagógiai összefogásra van szükség, de mi tervezőként is nagy kezdőlökést adhatunk, az alapokat most kell lerakjuk, a kereteket most tudjuk meghatározni. Identitásalkotás is a feladatunk a városszerkezet és a hit történelmében, az egykori grund felszámolásával. A Károli meglévő egyetemi és kollégiumi épületeire is a tisztaság, racionális kialakítás, illetve a dísztelen elegancia jellemző, amit természetes módon várnak el új otthonuktól is a kortárs építészet nyelvén, az organikus továbbfejlődés reményében.

Területalakítási, elhelyezési koncepció

Ferencváros, vagyis Budapest IX. kerülete bővelkedik országos szinten is meghatározó felsőoktatási és kulturális intézményekkel, mint a Semmelweis Egyetem, a Budapesti Corvinus Egyetem, illetve a Művészetek Palotája, a Nemzeti Színház és az Iparművészeti Múzeum. Ezek közül is kiemelkedik a Lechner Ödön munkásságát összegző palotaszerű tömböt alkotó szomszédos múzeum, ami egyfajta igazodási pontot nyújthat a tervezés során az elegancia, mint városképet meghatározó elv betartásához. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a Központi Vásárcsarnok és a Ferencvárosi pályaudvar máig meghatározzák a lakosság összetételének kereskedő és iparos mivoltát, amire jó hatással volt a Közraktárak átalakítása Bálna bevásárlóközponttá is. A Belső-Ferencváros meghatározó szerepű utcái az Üllői, a Ráday, Lónyay utcák, amiken végig sétálva a Kálvin tértől a Ferenc körútig sűrű történelmi szálakba akadhatunk. Célunk, ezen a területen, pontosabban a Köztelek utcai kereszteződésben egy olyan ikonikus találkozóhely kialakítása, ami talán sosem valósulhat meg a Lottó ház előtt a kulturális és oktatási intézmények felvezetéseként. A közösségi tervezés eredménye is arra jutott pár évvel ezelőtt, hogy modern pihenő zónákra, biztonságos és átlátható környezetre vágynak a lakók. Egyértelműen látható, hogy a zöldfelületek felértékelődése már nem csak számokban mérhető, hanem minőségi és funkcionális javulásra is vágynak az urbanizáció fogjai. A Markusovszky tér közösségi tervezés során létrejött mai formáját annak tervezési folyamata miatt sem gondoljuk alapjaiban megváltoztatni, meggyőződésünk, hogy az egyetemet akkor tudja könnyebben befogadni a környék lakossága, ha amennyire csak lehet, igazodik az ő közreműködésükkel kialakított parkba. 

Meghatározó erő az Iparművészeti Múzeum ikonikus épülete. Egy olyan szomszéd vagy nagytestvér, akire mindenki vágyik, mert mindig fel lehet rá nézni, és olyan tekintélyt sugároz, ami egyben védelmet is nyújthat. Valahogy így bújik meg a Kinizsi utcában kissé méltatlan bejáratokkal az egykori Dohánygyár. Mégis, a IX. kerület máig magán viseli egykori ipari múltját, ami a körút kiépülése során fokozatosan „hígult“ fel és vette át a szerepet a nagyvárosi kép. A területen nagy számban megtalálható, nívós ipari épületek jelenléte, a mai napig jelentős arculati elem a kerületben. Ez vezérelt minket abban, hogy a Dohánygyár legalapvetőbb jegyei mindenhonnan kifejezésre jussanak. Elsősorban a Kinizsi utcai homlokzat, valamint az U alakú, nyeregtetős tömeg, amely puzzle elem módjára illeszkedik a belső udvart a park felől lezáró új épülettömeggel. Természetesen alapvetően meghatározza az aula belső terét is a gyárépület szigorú, de tégladíszítéssel oldott ablaksora.

Funkcionális rendszer ismertetése

Az intézmény főbejárata a Markusovszky tér parkja felől lett kialakítva. Ezt erősíti a főbejárat felé szélesedő passzázs is, de a végén elkülönül a sportélet és az egyetemi oktatási tereket feltáró forgóajtók árkádszerű kiemelése. A könyvtár Üllői tömbben történő kialakítása, valamint a földszinten további „nyitottabb“ funkciók elhelyezése logikussá tette egy második bejárat kialakítását ezen a helyen, amely mind az egyetem Üllői út felőli megközelítését megkönnyíti, mind a könyvtár szeparált működését is lehetségessé teszi. Ez a bejárat az épület egyik építészeti csuklópontja is, mert ezen a ponton váltja az Üllői úti palota homlokzatokkal való párbeszédet a puritánabb, református hithez közelebb álló homlokzati kialakítás. A tér átlós sétányának túloldala megtartásra javasolt - az építés ideje alatt mindenképpen, - az átadás után azonban növényfrissítés és esetleges burkolatcsere lehet szükséges. A kollégiumban élők erről a meglévő burkolt felületről csatlakoznak be a legnagyobb számban. Kerékpáros forgalom szinte minden irányból lehetséges hasonló intenzitással, az épületbe lépési pont azonban csak az Üllői útról lehetséges, biztonságosan elkülönülve a gyalogos forgalomtól. Az Üllői úton kétirányú rámpa ad lehetőséget a fő be- és kihajtási pontnak, míg a Kinizsi utcai keskeny rámpa jellemzően az egyidejű kihajtást tudja elősegíteni a rendezvények végén.

Világosan el akartuk különíteni az Állam- és Jogtudományi Kar, a Pszichológiai és Egészségtudományi Egység, illetve a Sportpályák hármas tagozódását, így három tömbre osztódik szét a tervezett épületkomplexum. Ezek az aulán, mint közösségi fórumon keresztül természetesen szintenként átjárhatók. Építészetben egyértelmű műemléki szemlélettel cél volt az egykori Ferencvárosi Dohánygyár karakterének és megmaradt épülettömegének megőrzése. Kiemelt, de visszafogott hangsúlyokkal a kápolna elhelyezése központi szerepet kapott, ahol összeér az intézmény múltja és jelene, hiszen a lélekharang a dohánygyár nyílásainak ritmusát felvéve került elhelyezésre a karakteres tűzfalon. Az épület földszinti vezérszintjén találhatók a fő kiszolgáló funkciók, amik szervesen kapcsolódnak a Markusovszky térhez és a környező utcákhoz. Az Üllői úti kisebb méretű tömb önálló bejáratával tartalmazza a könyvtári és éttermi egységet, ami a külső látogatók számára is nyitottá válik. A gépjármű lehajtás után ez a mélygarázsból külön lépcsőházon és liftmaggal érhető el. Míg a tér felől a parkkal teljesen nyitott felülettel csatlakozik az étterem egy árkádsor mögött, addig az Üllői úti ablaksor egy szigorúbb raszterrel szerkesztett kapcsolatot teremt a forgalommal. Az épület 3. szintjén helyezkednek el a közösségi élet fő terei, mint a kápolna a kiszolgáló egységeivel és a három Auditorium Maximum. Ezek tömege az aula áttört légterének köszönhetően összeolvad a külső térhez kapcsolódó földszinti hangulattal. Ez biztosítja, hogy ne egy elzárt területként legyen érzékelhető ez a részleg sem. 

Építészeti formálás

Világos üzenet formálódik egy újonnan kialakuló, de tradíciókra alapuló intézmény építészeti arculatában. Átláthatóság, világosság és a szakralitás jelenléte a belső terekben sugározhat megfelelő szellemiséget az intézménybe lépők számára. Egy nagy család háza kell, legyen a végeredmény. Cél, hogy a gyülekezet és az egyetemi közösség szinte eggyé tudjon válni, hierarchia nélkül.  Ha ez nem lenne elég, párját ritkítja az a sokszínű környezet, ahová az új egyetem jövevényként érkezik. Az Iparművészeti egyetem tőszomszédsága, a SOTE palotáinak pompás, pazar tömbjei, a Markusovszky tér buja zöldje és azon túl kortárs épületekből is álló térfala és maga a dohánygyár szigorú tömbje. Az új épületnek úgy kell több arcúnak lennie, hogy a válaszadások, mind frappáns fordulatokkal váltsanak egyikből a másikba. Eközben nyilvánvalóan a funkcióknak nyomot kell hagyni az épületen. Követve az Üllői út klinika és bérház villáit, ezen a homlokzaton tektonikus felépítéssel a mészkő lábazati zóna felett klinker tégla emeletek jelennek meg, amit a zárópárkány felett egy fehérre vakolt lapostetős tömb koronáz. Az átlós függönyfal kettévágja a monolitikus tömböt a homlokzaton és a tetőn is, aminek a túloldalán a református építészetre jellemző módon már egyszerű vakolt felületek néznek a tér felé. A főbejárat vízszintes hasítéka fölött a 3 nagyelőadó zöldtetős tömege emelkedik ki, amelyet a kerületre jellemző klinker tégla árnyékolók ritmusa old fel. A tér széle felé haladva felszökik a kápolna tömbje a dohánygyár ablaknyílásába rejtett haranggal, amely felkészít a következő fordulatra, a csipkefinoman perforált tégla tűzfalra, amely mögött már tantermek, illetve edzőtermek sorakoznak. 

Belsőépítészeti koncepció

A szükségszerű bontások után az új építések és kiegészítések méltó módon próbálják folytatni belül és kívül is azt a hangulatot, ami jellemezni kívánja a patinás intézményt. Teljesen összehangolni természetesen nem lehet a különböző korok eredményeit, mégis az átjárhatóság és az áramló terek segítenek ebben a nemes feladatban. Kint és bent élménye mosódik össze a külső homlokzatok részben belső térré válásával. Megmarad ugyan az eredeti ablak osztásrend, mégis az új utcai belátások vonzzák a tekintet az épületmag felé. Fontos elv a megfelelő intimitás és a nyitottság harmóniája. Ez adhat esélyt a református tanok szélesebb körben történő oktatására is. Amennyiben vonzó lesz az intézmény külső megjelenése és megközelíthetősége is, akkor megnyílik az esély a szellemiség kisugárzására a falakon kívülre is. Belső architektúrájukban egységesen az egyszerűség, áttekinthetőség, világosság, emberléptékűség és a közösségi összetartozás elve érvényesül.   

Parkolás, intézményi logisztika

Az új épületszárnyak alatt, a meglévő épület alapozásának vizsgálata és talajviszonyok figyelembevételével kétszintes mélygarázst alakítottunk ki. Összesen 240 darab gépjármű és 223 darab bicikli és motorkerékpár elhelyezésre volt lehetőség a 2 szintes mélygarázsban. A tornacsarnok és mellette lévő közlekedő sáv alkalmas a teherautóval való feltöltéshez rendezvényekhez kapcsolódva, míg a kisebb járművek behajtása a mélygarázsba lehetővé teszi az üzemi területekre, étterembe és a büfébe való feltöltést a lépcsőházakon és a liftmagokon keresztül.

Zöldfelületek

Park készül intenzív aljnövényzettel a régi, elkerített kutyafuttató helyén. Igazodva a tér átlós oldalán lévő növényzethez és zöldfelületekhez, az organikus továbbépítés a cél. Fa tipegő sétány kerül elemelésre a talajtól, míg a gyalogos sétányok változatos mintával, természetes kő anyaghasználattal szolgálják ki a felvonási útvonalakat. Az újonnan telepítendő fáknál őshonos, várostűrő fajokat kell telepíteni. A meglévő, megmaradó és funkcióját tekintve fasorként minősülő ültetéseket szükség szerint kiegészítettük. Cserjeszinten térfalak kialakítása, funkciók elválasztása, biológiai aktivitás növelése volt a szempont. Gyepszinten a mélyárnyékos területekre talajtakarókat, árnyéki gyeppótlókat telepítettünk. Fénnyel jól ellátott részeken taposás tűrő gyepmaggal terveztük a füvesítést. Sűrű lombkoronák létrehozása azért sem cél, mert az nemcsak az aljnövényzettől, de a cserjeszintben élő növényzettől is elveszi a fényt. Ezen túlmenően szükséges közösségi terek kialakítása, amelyek alkalmasak a tanórák közötti szünetekben pihenésre, feltöltődésre, közösségi programok szervezésére, akár szabadtéri tanórák megtartására. A metró szellőző és a főbejárat közeli pozíciója szükségessé tette annak utcabútorként történő felhasználását, látszó, de nem látszó megjelenítését, háttámlás padokként kialakítva. A városi köztér és zöldhálózatok fejlesztésével a településszerkezet gyalogos/kerékpáros kapcsolatai is javulnak. Ez a környezet megőrzése érdekében pozitívan hat, hiszen a környezetkímélő közlekedési formákat is ösztönzi. 

Akadálymentesség

Az épület padlószintjének kiemelését nem indokolja a környezet, így az intézmény akadálymentesen megközelíthető terepszinten, épületen belül pedig akadálymentes mosdók és a szinteket összekötő felvonók készülnek. Fontosnak tartottuk a funkcionális kialakításnál, hogy a megérkezés pillanatától egy tisztán olvasható átlátható alapstruktúrával találkozzon a használó és látogató, viszont részleteiben változatos térkapcsolatok tegyék izgalmassá a belső tereket. Néhány padlósík összekötése okozott kihívást a meglévő épületszárny kapcsolataiban, az utcai előlépcső szükséges a kiemelt, alápincézett jelleg megőrzéséhez, de az új épülettömbök csatlakozása megfelelően szolgálja ki a hátránnyal élő emberek szükségleteit is.

Zárszó

Egy épület bontása és a helyére egy új építése, vagy üres területre történő építés sokszor egyszerű feladatnak tűnik a felújításhoz vagy állagmegóváshoz képest. De tiszteletben kell tartani meglévő értékeinket, a környezet meglévő állapotának komplexitását. A földalatti beépítések gyakran oldanak meg lehetetlenek tűnő szituációkat zsúfolt telkek esetén is. Persze nehéz, de etikus alkalmazkodni egy többszörösen az adott gazdasági igényekhez alakított házhoz. Ebben a helyzetben elemezni kell a felmerülő lehetőségeket, azok előnyeivel, hátrányaival és költségvonzataival. Az új, nagy fesztávolságú terek kialakítása mindig költséges megoldás, a terek fedése és a megfelelő komfortfokozat fenntartása miatt is. Ezért kényszermegoldások helyett célszerűbb a megfelelő méretű és karakterű bővítmények létrehozása. Ésszerű és organikus kialakítás, szakaszolható és külön egységekként is üzemeltethető funkciók soraként. Ez biztosíthatja az igényekhez hangolható használatot. Új kihívások elé állítja az 1885-ben alapított és 1993 óta környéken üzemelő egyetemi életet egy ilyen épületegyüttes, de a mottó kötelezzen az újjáépítésben is: „Minőségi Közösség"

/ Fülöp Tibor, Tóth Márton, Falus Benjámin /