Monolitikus forma és modularitás: Huber Ákos – ”Naptér pad”

Huber Ákos manuális technológiákkal, éveken át készült moduláris ülőbútora a homogén anyaghasználatra épül. Nem hozzáadva, hanem az eredeti homogén tömeg formálásával hoz létre a tervező egy természetesen egyszerű tárgyat.

A padot egykori lakásunkba, a portlandi St. Francis társasház 4. emeleti, déli tájolású stúdiólakásának üvegezett falú napterébe terveztem. Az inspirációt a moduláris bútorhoz a bővülő család fogalma jelentette, a meghosszabbítható bútor mérete a család növekedéséhez igazodik. A tervezés és kivitelezés majd három évig tartott intenzív pár napos periódusokkal, a saját örömömre. Ez a „lassúság" kimondottan frissítően hatott. A képalkotó programok korában, amikor percek alatt több száz kép generálható és osztható meg az egész világgal és oly sok vizuális ingernek vagyunk kitéve nap, mint nap, a manuáltatás és az anyagközeliség létfontosságú. Ilyenkor nyílik lehetőség olyan szerencsés véletlenek ´elkövetésére´, melyek csak akkor jöhetnek létre, ha az ember ceruzát, vagy egy marék agyagot ragad. A tervezési folyamat során számos skicc, kézi és számítógépes rajz és makett született. Ez a munkamódszer a tervezendő tárgy funkciójától és méretétől függetlenül segítséget nyújt a kivitelezés folyamatának megtervezésében is. A moduláris használhatóságot például egy 1:3 léptékű modellen teszteltem, amin az ülőfelület és láb-egységek hozzáadásával különféle hosszok és kompozíciók voltak létrehozhatóak. A végső tárgy kivitelezése kézi szerszámokkal és egyszerű gépekkel történt a személyesség és az egyedi tárgy létrehozásának jegyében.

A padról készült fényképek filmre lettek fotózva. Ez az analóg módszer illeszkedik a tárgy kézi tervezésének és finomításának koncepciójához. A fotózás helyszínéül a portlandi Keller Fountain lett kiválasztva, monolitikus és időtlen jellege miatt.

ANYAG

Az újrahasznosított faanyag magán hordozza az idő múlásának jeleit, használata érzékenységet igényel. Az Egyesült Államok északnyugati partvidékének buja erdeiben nevelkedett Douglas fenyők előbb gerendaként kerültek felhasználásra, majd padként élnek tovább.

Egy épületek bontásával foglalkozó cég telepén találtam rá az alapanyagra. Pár órás válogatás és a fűrészárú rakások többszöri átrendezése után sikerült kiválasztani a megfelelő hosszúságú, keresztmetszetű és még nagyjából egyenesnek mondható gerendákat. Mint később kiderült a négy Douglas fenyő gerenda mellett két kék fenyőt is magammal vittem véletlenszerűen. A szín és mintázati különbség nem látszott az évtizedek alatt a felületre rakodott patina miatt. A műhelybe érve az első feladat a szögek, csavarok, kapcsok sebészeti eszközökkel való eltávolítása volt. Ezt követték a megmunkálás és a formálás különböző fázisai.

Végül ezeket az egyenetlenségeket egy hagyományos égetéses technika, a Shu Sugi Ban egyesítette, amely plasztikus textúrát és egyenletes fekete színt kölcsönzött a felületnek. Az említett “sebesülések" még mindig láthatóak a padtesten.

MONOLIT

Van valami gyönyörű és csalogató az egyanyagú épületekben és tárgyakban. Az alföldi parasztházak és tanyák vályogfalainak gyermekkori emlékképe még mindig lenyűgöz. Ezekben a házakban a szobák tömör anyagból kivájt terekként hatnak, ahol a falak számos funkciót nyelnek el.

Néhány nagyszerű példa a hasonló alkotásmódra: az amerikai őslakosok hatalmas rönkökből faragott totemoszlopai kapcsolatot teremtenek ég és föld között; Chillida mélyen a baszk tájba ágyazott „lényei" egyensúlyról, tömegről és térről mesélnek, az etiópiai Lalibela sziklába vájt templomainak monumentális erejük van; Barragan masszív és szürreálisan színes falai a helyi hagyományokból és kultúrából nőnek ki. Ezek az alkotások az emberi lélek ugyanazon húrját pendítik meg és az önazonosságot, természetességet, és időtlenséget hirdetik.

A pad elvétellel, egy homogén tömegből formálódott, a különböző méretű es anyagú elemek hozzáadása helyett. Ebben a folyamatban az anyagnak különösen nagy szerepe van, a tárgy szellemiséget hordozza.

A bútor a Seattle központú nemzetközi Gray Award közönségdíjasa lett a fenntarthatóság kategóriában.

/Huber Ákos/

szerk.: Őze Sándor