Mountain bike menedékház – Pummer Péter diplomaterve

Aki komolyan kerékpározik, az tudja milyen az, amikor rásötétedik az emberre... Ahogy azt is, hogy sokszor nem elég egy nap az adott hely kiélvezéséhez. Sokszor megtoldanánk a dolgot még egy-két nappal, esetleg jól jönne egy műhely a szereléshez. Ezekre a problémákra kíván megoldást nyújtani Pummer Péter BSc diplomatervében egy olyan menedék – egy “buliház" – megtervezésével, ahol az éjjel eltölthető.

Kirándulás, horgászat, vízi sportok, csend. Ez mind egyet jelent Orfűvel. Mindkét ott tartózkodásom alkalmával egyértelművé vált számomra, hogy olyan funkciót kell választanom a diplomamunkám tárgyaként, ami ezt a csendet, nyugalmat, ám mégis a természethez közeli kikapcsolódást/sportot használja fel saját maga megvalósítására. A választásom így esett a mountainbike/hegyikerékpár funkcióra. A 2016-ban megrendezésre került Downhill (extrém bringás) verseny biztos alapot szolgált arra, hogy mind a pontos, Orfűn belüli helyszín, mind pedig a választott téma helytálló lesz. A kiépített, témához kapcsolódó hegyi bringapályák és az egyéb másik kerékpáros funkció helyszíne a Pécsi-tó déli oldalán található Balázs-hegy és közvetlen környezete. A kiépítésre kerülő bringapályák start helyszíne a Balázs-hegyi-kilátó. Innen a Pécsi-tó irányába, a Szállás-rétre történő be/leérkezéssel született meg az a “közlekedési vonal", amihez hozzá tudtam illeszteni a fő tervezett funkciómat, a Bringás menedékházat.

A Szállás-rét adta helyszín talán a legmegfelelőbb erre a célra. A helyiek biztos ismerik, akik pedig nem, azoknak jelzem, hogy egy idilli, csendes fás-aljnövényzetes zóna, amit átszel a kék kereszt jelzésű turistaút. E turistaút, és a Balázs-hegyi-kilátóból érkező bringapálya metszéspontjában található a menedékház. A megközelítés a Dollár út felől történik, egy szilárd burkolatú bekötőúttal, ami kis részben már megépült, nagyrészt viszont még kialakításra vár. Parkolási lehetőség a Dollár út-bekötőút csomópontja mellett található, egy – már meglévő – parkolóban. Mivel az épület körül nem szerettem volna túlságosan beépíteni a környezetet – ezzel rombolva a környezet adta idilli/természetközeli hangulatot – így mindenképpen az autós forgalom a parkoló felhasználásával gyakorlatilag 0-ra redukálható a réten. Szükséges esetekben az épület megközelíthető gépjárművel (karbantartás, katasztrófa elhárítás).

Az épület tömegalakítása az első féléves épülettervezés I. tantárgyhoz nyúlik vissza. Az ebben a félévben megszületett koncepciókat kellett “életre keltenünk". Az egyiket kiválasztva, apróbb változtatásokkal egy működő, építészeti tartalommal megtöltött épület/építmény létrehozása volt a cél. Az én tömegkoncepcióm elég változatos képet mutat: bizonyos oldaláról nagyon zárt és végtelenül leegyszerűsödött képet ad magáról, míg másik irányból rendkívül szellős és tagolt. Ezt kihasználtam a telepítéskor: az épület “hozzásimul" az erdős területhez, nyit az erdő felé, a bringapályák felé, a belső, védett tér felé. A társasági kültér ebben a bensőséges zónában található, ide futnak be a bringások a pályákról, és itt védve vannak a külső “behatásoktól" az épület által. Kívülről a rét felől zárt a tömeg. Ha onnan érkezel, nem fogsz látni sokat. Ez azért fontos, mert nem mindenkit szólít meg a koncepcióm. Akinek nincs dolga, azt nem is éri semmiféle inger, és ez így is van jól. A belső közösségi kültéri „placc", ahol napközben a főzés, társalgás, pihenés, bringamosás zajlik, jobb, ha védve van. Az elzártság nem jelent 100 %-os elszigetelést: lehetőség van a külvilággal való találkozásra, de csak minimális mértékben. Mivel az épület valódi funkciója nem egész nap van hasznosítva, ezért az épület struktúráját két részre tudjuk osztani. Az egyik a napközben történő használat, ami leginkább a földszintet érinti. Ide tartozik az épület nyújtotta vizesblokk. A többi tevékenység a kültéri platformokon történik. A felsőbb szintek pedig az esti óráktól a reggeli órákig pihenésre szolgálnak. 

Anyaghasználat tekintetében két nagy tömbre különül el az épületem. A rét felőli, kisebb tömb maghőszigetelt vasbeton szerkezettel lett tervezve, a külső betonréteg környékbeli bazalt őrleménnyel keverve. Ebben a tömegben helyezkednek el a vizes helyiségek, illetve a gépészet a pince szinten. A nagyobb tömeg acélszerkezettel és homlokzati szendvicspaneles megoldással lett elképzelve, ami segíti/gyorsítja a kivitelezési folyamatot, egyszerűségre törekszik. Az anyaghasználat próbált letisztult és minél inkább “igénytelenebb" lenni (jó értelemben), ami az extrém bringás életérzéshez közel áll, a belső felületeket is a szendvicspanel, illetve az acélszerkezet adja, amik akár graffiti és egyéb képzőművészeti alkotások fogadására is alkalmasak. Ugyancsak egy fontos dolog az épülettel kapcsolatban: itt nem találhatóak hagyományos értelemben vett lépcsők. Létrák segítségével lehet a szintek között közlekedni.

A földszinten található a kültéri szociális tér, amiről már szó volt. Az épület e szintjén csak vizesblokk található, ami a napközbeni tevékenységhez szükséges lehet (wc, kézmosás, vízvétel). A nap végén a bringákat lemossák, majd a 2. szintre, beltérbe motoros csiga segítségével felhúzzák. Ezután az első szintre felmászva, az öltöző blokkban levehetik a (koszos) védőruházatot, amit itt tárolhatnak is. Innen az ugyancsak első szinten található vizesblokk zónába átközlekedve a zuhanyzás/tisztálkodás kap szerepet. A 2. szintre felközlekedve a beltéri szociális zóna kapott helyet erkéllyel (itt a felhúzott bringákat is tudják tárolni, szerelni), illetve egy hálókabinnal, és egy kis zárható WC/mosdó helyiséggel. A 3. szint egy hálókabint tartalmaz csupán. Az épület egyszerre 10-12 embert tud kiszolgálni.

Diplomamunkámmal kísérletet tettem arra, hogy a hazai hegyikerékpáros szakág hiányos infrastrukturális jelenlétét fejlesszem, illetve megpróbáljam erősíteni az ember és a természet közötti kapcsolatot, a sport/mozgás jelentőségét.

Pummer Péter

Szerk.: Hulesch Máté