Műemlékvédelmi oktatókert: a zsámbéki romterület revitalizációja – Kálmán Krisztina diplomamunkája

Egy olyan külvilágtól elrejtett kert létrehozása a cél, amelyben élő példán keresztül ismerhetik meg az odalátogatók a műemlékvédelem sokféleségét, a különféle építészeti hozzáállásokat és a beavatkozás lehetséges fokozatait. Az új koncepció egy fenntartható alternatívát kínál a történeti rétegek mellé, amely anyaghasználatában és működésében is igazodik a természet adta lehetőségekhez, így őrizve meg az egykor itt élt szerzetesek gondolkodásmódját, szellemiségét.

Témaválasztás

A zsámbéki romtemplom az ország egyik legjelentősebb középkori műemléke. Torzóként magasodó alakja a környék majd minden pontjáról uralkodó. Hangsúlyos tömege nem csak a város turisztikai mutatóira van hatással, de a máig fennmaradt árpád-kori településszerkezet is a templomnak köszönhető. Az évszázadok alatt a rengeteg átépítésnek, kiegészítésnek köszönhetően számtalan építészeti stílus hagyta nyomát az épületen. Éppen emiatt a sok réteg miatt nehéz a kérdés, hogyan élesszük újra hozzá méltó módon a templomrom területét? Az ugyanis kétségtelen, hogy valamiféle revitalizáció szükséges; amire korábban már számos építészeti koncepció, diplomaterv, TDK dolgozat született a kisebb, állagmegóvást támogató megoldásoktól kezdve a didaktikus, korszerű beavatkozásokon át egészen a teljeskörű rekonstrukcióig. A rom tervezett rendeltetése is igen széles skálán mozog a szakrális funkció visszaállításától és a szerzetesek visszaköltöztetésétől kezdve a látogatóközpontig. A kérdés csak az, mekkora beavatkozást bír el a terület, és mire van igazán szüksége a romnak és környezetének? – legyen ez akár tájilag, akár társadalmilag értelmezve.

Szemléletformálás

funkció

A romok többségéről elmondható, hogy előbb-utóbb valamilyen állagmegóvó, esetleg korszerűsítő beavatkozáson esnek át, fennállásuk során legalább egy alkalommal. Ezáltal határozott véleménynyilvánításra vannak kényszerítve műemlékvédelmi szempontból. A zsámbéki romterület a számos eltérő mértékű és elvű beavatkozásnak köszönhetően nem képes határozott álláspontot képviselni, ellenben többféle helyesnek vélt megoldás bemutatására is – mintegy szabadtéri múzeumként, oktatóhelyként – tökéletesen alkalmas. Emellett műemlékvédelmi előadásoknak, szakmai vitáknak is teret adhat, ezzel elősegítve a lakosság szélesebb körű bevonását is a műemlékvédelem kérdéseibe. A Műemlékvédelmi Oktatókert tehát egy országos fejlesztés, amely egyrészt a kiemelt műemléki jelentőségű zsámbéki romterület  méltó rendezéséről szól, másrészt a Magyarországon kevésbé elterjedt műemlékvédelmi oktatás hiánypótlására is szolgál.

Az Oktatókerthez hasonló intézmény nincs Magyarországon, mivel két olyan funkciót egyesít, amelyek együttesen csak Zsámbékon értelmezhetőek: a romtemplom mint turisztikai látványosság megismerése és a műemlékvédelmi oktatás egymást erősítve működik jól ezen a területen.

eszközrendszer

Beavatkozásom a szerzetesi élet bemutatása köré szerveződik. Az egykor itt élt szerzetesek szemlélődő életfelfogása, a természettel való szoros együttélés, az önellátás, a példamutatás, az emberi szellem formálása mind fontos eleme a koncepciónak, ám ennek bemutatása nem egy szerzetesek mindennapjairól szóló kiállítás formájában nyilvánul meg, mindinkább a beköltöző funkció, az építés és az üzemeltetés szemléletmódjában tükröződik.

Tervezési program

A beavatkozás három részből áll. Egyrészt magából a sövénnyel körülvett kertből, amelyben a virágok és pihenőhelyek mellett a gyógynövényeknek is fontos szerep jut. Másrészt egy tanösvényből, amely a rom építészeti részleteire fókuszáló állomásokból és bútorléptékű kiegészítésekből – karzat, falusi templom idézet, kolostorkerengő – áll, amelyek az egykori terek érzékeltetésével segítik a megértést. Harmadrészt a kiszolgáló funkciókat rejtő, támfal vonalában futó, néhol épületté felvastagodó kerítésből, amelyben a recepció, a mosdóblokk és a kőtár mellett a gyógynövények tárolása, feldolgozása és értékesítése is történik.

kerítés

A kerítés három szakaszból áll: a nagyjából 100 m2-es fogadóépületből, a nagyjából 76 m hosszú falazott terméskő támfalból, illetve a 43 m hosszú domboldalba süllyesztett vasbeton kőtárból.

Ezeken kívül az útvonal mentén két helyen lehet interakcióba lépni a terület alatt található pincékkel: egy kis szakaszon le lehet látni az egyik pince lépcsőjére, egy másik helyen pedig lehetőség nyílik lemenni az egyik templomig benyúló pincébe, amelyben látható a templom alapteste. Ezeken a helyeken a kibontott boltszakaszok kiváltása CorTen acél lemezekkel történik, illetve a pincébe vezető csigalépcső is CorTen acél zártszelvényből készül.

kert

Az egykori kerengő falai csak egy szakaszon állnak. A koncepció részeként karcsú oszlopsor érzékelteti az egykori kerengőteret a laikusok számára is érthető módon: az oszlopsor a meglévő falak felé ritkul, a hiányzó részeken pedig besűrűsödik. Az oszlopok az oktatókert többi eleméhez hasonlóan időjárásálló CorTen acélból készülnek. Az alapozás a kerület mentén vasbeton sávalappal történik, amely nem érintkezik a föld alatt levő romokkal. Néhány oszlop a kőtárhoz hasonlóan kis világítótestekkel megvilágítható az esti programok ideje alatt. A fogadóépületben szuvenírbolt helyett gyógynövénybolt és teázó található. Az itt kóstolható teák, szirupok alapanyagai, illetve az ízesítéshez használt fűszerek is helyben teremnek a kerengőben kialakított gyógynövénykertben. A romterületen jelenleg néhány fapad található pihenési lehetőségként, így a koncepció része komfortosabb, asztalokkal is kiegészült pihenőhelyek létesítése. A kerten belüli kisebb pihenőkertek kialakításának ötletét a három jelenleg is a területen levő fenyőfa adta. Ezek egy kis körben helyezkednek el a szentély mögötti területen. Az új kerteket is három, a fenyőfákhoz hasonlóan karakteres, magas fa alkotja.

tanösvény

A kőtár kiköltözésével a kolostorpince otthont tud adni a műemlékvédelmi előadásoknak, illetve a nagyobb fedett teret igénylő nyári gyermekprogramoknak. A kolostorpince előtereiben a műemlékvédelmi oktatás részeként korábban a terület rendezésére készült terveket nézhetnek meg, hasonlíthatnak össze a látogatók, ezzel is bevonva őket a műemlékvédelem vitás kérdéseibe. A kerten belül a kolostor és a templom területe murvaszórást kap. Ezen belül az egyes tereket elválasztó kőfalak csak néhány helyen emelkednek ki a földből. Ahol ez nem történik meg, azokon a részeken vékony CorTen szegély jelzi az egykori terek határait. A premontrei kolostor előtti, főhajóban lévő falusi kistemplom kontúrja hasonló módszerrel válik érzékelhetővé a látogatók számára. A jelenleg életveszélyes állapotban levő karzat is újra bejárhatóvá válik, a kiesés elleni védelem érdekében tömör CorTen lemez mellvéddel kiegészülve. Az építészettörténeti és műemlékvédelmi érdekességekre, apróbb részletekre a rom falára helyezett CorTen lemezkék hívják fel a figyelmet.

Kálmán Krisztina

Szerk.: Winkler Márk