Nem aquapark - a pécsi Balokány Fürdő

A pécsi Zsolnay-negyed és a Kodály Központ közötti parkos terület a hajdani Népfürdő pusztuló épületeivel már régóta fájó, kihagyott lehetőséget jelent a városban. Kovács Gábor diplomamunkájában a múltat tisztelő, de ma is érvényes választ, a nagy mesterektől - Peter Zumthortól és Carlo Scarpatól - is merítő megoldást vázolt fel.

A Balokány liget Pécs belvárosának egyik legnagyobb összefüggő zöldterülete, amely magába foglal egy mesterségesen kialakított tavat, illetve az évtizedek óta használaton kívül álló fürdőt. A terület a Kodály Központ és a Zsolnay Negyed között fekszik, melyeket az Európa Kulturális Fővárosa pályázat keretén belül egy új gyalogos sétánnyal kötöttek össze.

Történeti előzmény

A strandfürdő építését Engel Adolf nagyvállalkozó rendelte el. A Balokány Fürdőben nevelkedett Abay Nemes Oszkár úszóbajnok és olimpikon is. A pécsi fürdőt a harmincas évek elején Dulánszky Jenő tervei alapján teljesen átalakították a mai formájára. Az 1933-as ünnepélyes átadás keretében a Népfürdő, hat évvel később pedig a Városi Fürdő nevet kapta. A hatalmas népszerűségnek örvendő strand a hatvanas - hetvenes években élte aranykorát, a nyolcvanas évek elején viszont a megfelelő egészségügyi engedélyek hiányában végleg bezárt. A fürdő épületeit később műemlékké nyilvánították.

Koncepció

Fő célom a Balokány ligetben található fürdő kortárs felfogásban való újjáélesztése volt, valamint javaslattétel a liget építészeti rendezésére. Eredeti állapotában a fürdő három fő épületegységből álló komplexum volt, amelyekhez két szabadtéri medence tartozott. A karakteres, lelátószerű épületet próbáltam olyan kortárs építészeti elemekkel áttervezni, illetve kiegészíteni, aminek eredményeképp egy rekreációs létesítményt kapunk, mely kompakt módon reagál a múltjára és a jelenkori környezetére.

Telepítés

A három egységből álló fürdőből a középső főbejárati épületet leválasztva és kiegészítve álmodtam meg az új Balokány fürdőt. A fennmaradó, tőle keleti irányban található, korábban női öltözőként funkcionáló épületet a Művészeti Egyetem számára műterem és időszakos kiállítások befogadására alkalmas létesítménynek, míg a nyugatra lévő régi büfét a Balokány tó felé tájolva a ligetben működő kávézónak javasolnám. A liget újjáélesztése érdekében ezeket a funkciókat egy új, belső gyalogos tengelyre fűztem fel, ami a Balokány tavon keresztül vezet át és Zsolnay Kulturális Negyedig tart.

Program

A meglévő épület napjainkra teljesen leamortizálódott, a lelátó egyik oldala már beomlott és állagvédelmi szempontból védőtetőt kapott. A tervezés során a korábbi épület műemléki homlokzatát tiszteletben tartva, mint egy réteget megőrizve, és az új létesítményt ezzel integrálva terveztem. A régi épület kontúrjában az előtér, recepció, öltöző, kiszolgálóhelyiségek kaptak helyet. A terepszint alá egy fedett medence és szaunavilág került, melyből egy térbe állított lépcsőn keresztül lehet a kültéri medencébe érkezni.

A tömegformálásnál a karakteres lelátóformát absztrakt módon körbevittem a kültéri nagy medence körül, amely pengefalakra helyezve légies jelleget kapott. Ebben a háromszög keresztmetszetű tömegben kaptak helyet a különféle spa szolgáltatások, mint például a kneip taposó sáv, aromaterápiás privát kádak, illetve a masszásszobák. A tömegen lévő véletlenszerűnek tűnő, ellenben tudatosan tájolt apró nyílások segítik az ellazulást a különböző terápiákon és természetes bevilágításra, illetve a gőz kivezetésére szolgálnak. A fürdő területét és a ligetet a főépület téglahomlokzatára utalóan, egymáson eltolt betonszürke táglákból álló fal választja el. A tervezett fürdő egyszerre igyekszik a múlt előtt tisztelegni, és a jelen kortárs építészeti elvárásainak megfelelni.

Kovács Gábor

Opponencia

Nem aquapark - strand a Balokányon

A Balokány liget beépítése a régi stranddal, az elhanyagolt parkkal már a filharmónia pályázatánál izgató kérdés volt, lehetőség, melyet a környék kulturális projektjei, a Zsolnay, a koncertterem projektje mind figyelmen kívül hagyott. Csonkának tűnt a városrendezései koncepció, ezzel a köztes területtel nem nagyon akaródzott foglalkozni a város peremén, két oldalán vasúttal és úttal, másik két oldalán kulturális főváros projektekkel. Pedig enélkül a terület nélkül nehezen értelmezhető a kialakult kulturális városi masszívum. (Úgy rémlik, az Új Irány készített ide egy meg nem valósított koncepciót). Minden városépítészeti adottsága megvolt hozzá, a koncertterem organikusabban ült volna itt, egy parkban. Ami történt, megtörtént, így most lehetőség nyílik a park ismételt újragondolására, a hajdani népfürdő újraélesztésére is. Ha minden igaz, lesz még erre a területre tervpályázat, de addig is nézzük ezt a diplomatervet! 

A koncepció érintőlegesen foglalkozik a parttal, ami szükséges megoldja, de a lényeg a fürdő. A fürdőről, mint kulturális funkcióról talán nem kell külön beszélnünk, hiszen a rómaiak óta szervesen az európai kultúra része a fürdőkultúra. A fürdőnek legalább olyan fontos kulturális és társadalmi aspektusai vannak, mint higiéniaiak és kikapcsolódásiak. A fürdő, mint szellemi kolostor, zarándokhely, a test és a lélek viszonyára való rácsodálkozás szentélye, megújulás, meditáció, a megtisztulás helye. Ez nem aquapark.

A szálak jelen esetben Peter Zumthorig vezetnek, akinek fürdője építészeti zarándokhellyé vált, aki a szájhagyomány szerint többek között a Rudas fürdő török kupolája alatt ázva merített inspirációt vals-i thermájához, szóval most a kölcsön kenyér visszajár. Amikor az a fürdő elkészült, nagyon sok diplomaterv gyártott róla utánzatot, ami talán nem baj, de akkor egyiket sem éreztem sikeresnek, a legtöbb benneragadt a formális egyezésekben, a térkapcsolatokban, a rés-fényekben, a csíkos, rétegzett kőfalakban. Nem is lehet ezt a világot (sem) leutánozni, nem is kell, viszont a a szellemét meg lehet érteni és inspirációként fel lehet használni, amit tulajdonképpen a mester is készen kapott - ahogyan Gábor tette itt, ismét leásva a jelentés és érzelmek mélyebb rétegeiig. 

A romhoz, a régihez való kortárs és érvényes (nevezhetjük nosztalgiamentesnek is) viszonyulás kapcsán még egy nagyon fontos hivatkozási pontotot kell megemlítenem (újra és újra): Carlo Scarpa mester építészetét. Ahogyan mondani szokták, mindannyian az ő köpönyegéből bújtunk elő, és csak az a kérdés, mit lehet ehhez hozzátenni, milyen apró gesztust, amitől az egész továbbpördül. Gábor egy leheletfinom, egyszerű gesztust tett hozzá ehhez a diskurzushoz a strand lelátójának körbehúzásával, mely összetéveszthetetlenül mai mozdulat.

A terv az eredeti szimmetrikus épületkompozíciót gondosan komponált tömegekkel megbontja, de az egész mégis egyben marad. Az épület szoborszerű, zárt megfogalmazása az elmélyülés irányába húz. A medencében róva a hosszakat könnyű meditatív állapotba kerülni, a környezet erre szigorú szerkesztésével rásegít. A puritán, majdem egynemű anyaghasználat, a látszóbeton, a kikönnyített falon és a tetőn lévő lyukakból érkező fények elmaradhatatlan részei egy ilyen térnek.

A terv olyan jövőképet vázol fel a fürdő épületére és környékére, amit úgy gondolom, érdemes lenne komolyabban megfontolni.

Hatvani Ádám
Budapest, 2017.01. 25.