Nyitó konferencia Csopakon: praxismodellek

2015 nyarán Csopakon, valós modellekkel ismerkedhetett meg a közönség az egy napos “Praxismodellek" konferencián. Személyes élettörténetek, közvetlen hangvétel, és őszinteség jellemezte a hangulatot. Az előadásokból kiderült, ki milyen utat járt be - mind lelki, mind fizikai síkon -, mire eljutottak jelenlegi élet- és munkaformájukba.

Lélek-, élet-, és praxismodellek

Bár a konferenciához illő körülmények adottak voltak – így rendelkezére állt színpad, kivetítő, laptop, sőt még mikrofon is, mégsem hagyományos konferencia zajlott Csopakon. A Balaton közelsége, az előadók közvetlensége, vagy éppen a Hello Wood összegyetemi táborának helyszíne mind ideális környezet volt. Bizonyos szinten minden előadó szakmai útja hasonló volt, hiszen nehézségekkel mindenki szembesült – de nyíltan beszéltek a pénzügyekről is.

Az első előadó Kiss Péter, a 2014-es MÉD finalistái között is jelen volt a Látott Hal házával, mely most talán elkészülhet. Az építész Hasznostér nevű irodájával nemcsak megtervezi munkáit, hanem azokat egészen a kivitelezésig kíséri, így a többségében családi házak olyan áron és minőségben épülnek meg, ahogy a megrendelőkkel együtt kitalálják. A kivitelezéseknél személyesen jelen van, minden munkafázisban pályáztatnak, az anyagot pedig nem a kivitelező, hanem ők vásárolják meg. A családi házak mellett ma már villákkal, kisebb középületekkel is foglalkoznak. Péter motivációja abból a kíváncsiságából fakadt, hogyan lesz a papíron megjelenő rajzokból háromdimenziós manifesztum.

Portik Adorján a Freeform Buildings nevű építési rendszer kidolgozója, melynek célja az épületek külső héj-szerkezetének elkészítése szabadon felhasználható szabadalom alapján. Az eljárás segítségével egyszerű technológiával készíthetünk többszörösen ívelt felületeket. A bemutatott projekteken keresztül vált világossá, egy brassói híd, egy nagykovácsiban található épület, egy sportcsarnok, vagy éppen egy templom hogyan áll össze rengeteg apró kirakós darabból. A rendszernek köszönhetően bármilyen burkolóelemmel ellátható tartószerkezet alakítható ki, a szerkezeti kiosztást figyelembe véve.

Az etap végén Pécsi Erika segített a közönségnek és előadóknak maguknak is belelátni saját cselekedeteik valós mozgatórugóiba. Portik Adorjánt arról kérdezte, mennyire tudatosak a természeti formák, melyek design-jában megjelennek, Kiss Péterrel pedig arról beszélgettek, miért éri be kevesebb pénzzel, mint mások.

A konferencia második részében Pozsár Péter a Hello Wood csapatmunkájáról és annak döntési mechanizmusairól beszélt. A Hello Wood Kft. 2013-as alapítását megelőző, az Új Irány tájépítész irodával közös formáció során a közös mellett az egyéni ötletek is fontossá váltak a tagoknak, mely a társaságot bár szétugrasztotta, mégis a jelenlegi formációig vezette el. Elmondásuk alapján kapcsolatukat máig szeretet jellemzi. A Hello Wood praxisa az egyéni és közösségi érdekek és ötletek ütközése mentén rajzolódott ki. Bár tapasztalataik alapján nehéz csapatban dolgozni, és adódnak konfliktusok, a konzenszus mégis kulcsfontosságú egy-egy döntési folyamatban. A nehéz kezdet, a csőd, néhány tag kiválása után most mégis egy önfenntartó szervezet a Hello Wood, mely olyan projekteket tűz ki maga elé, amik használhatóak.

Baróthy Anna, a S‘39 Hybrid Design Manufacture-től a művészeti tervezés hátterébe engedett betekintést. A fűben ücsörögve adta a közönségnek kézről kézre egyes projektjeik prototípusait. Baróthy Anna előadásában az egyetemi oktatás szakmában betöltött szerepéről mesélt. Végzettsége egy teljes mértékben telített piacra vezette, így az első időszakot nehezen kifizetett albérlet, de tenni akarás jellemezte. Munkáiból összerakott katalógusával házalt, és bármit elvállalt, minden jellegű üzleti szándék nélkül, pusztán a lehetőségért. A S’39 inkubátorprogrammal, gyakornokok mentorálásával is foglalkozik.

Hatvani Ádám a sporaarchitects elmúlt 10 évének praxisát mutatta be. Csupán néhány ismert projektet említve az elmúlt évekből: Ilcsinek Szépség Manufaktúra, a 4-es metró Fővám téri állomása, a Bortársaság rendezvényterme is az ő munkájuk. Az irodában négyen dolgoznak “bázisdemokrata rendszerben", vagyis mindenki egyenrangú, döntési szituációban minden félnek ilyen vagy olyan formában egyet kell érteni. Hatvani Ádám szerint a spora azért működhet így, mert a megalakulást megelőző 5 évben megtapasztalta, hogy a klasszikus irodai menetelés idegen számára. A spora csírája Dékány Tiborral való közös pályázat kapcsán kezdődött, amiből végül bár nem lett semmi, őket együtt tartotta. 2005-ig csak formációként működtek, mígnem jött a metró tervezésének lehetősége.

A pódiumbeszélgetés során Pécsi Erika minde a három előadó praxisából a nehézségeket és szükségleteket emelte ki, illetve a hiány jelenlétét, mely szükségállapotot, végül pedig előrelépést teremtett. A kérdés minden előadóhoz az volt, mi volt az az energia, ami úgy vitte előre őket, hogy nem tudták a folyamat végét, nem ismerték a jövőt.

A konferecia harmadik részében olyan előadók mutatkoztak be, akik szociális érzékenységgel, a maguk módján dolgoznak a társadalom pozitív változásáért. Alföldi György sokrétű aktivitásán keresztül mutatta be, mennyi projektet vihet egyszerre egy építész. Műemlékvédőként kezdett, volt Szentendrén építész, szintén ott iskolaigazgató, a Művészet Malomban igazgató, majd várostervező a Józsefvárosban, a kerületfejlesztési területen. 2005 óta a Magoldna-negyed Program projektmenedzsere, ahol nem csak építészként, hanem szociális munkásként is részt vesz a kerület jobbá tételében. Emellett oktató a BME-n, ahol egy olyan új tantárgyat vezettek be, melynek során felhívják a hallgatók figyelmét, hogy nem csak a ház, hanem az azt lakó emberek is fontosak.

Deák Krisztináék a TÉR_KÖZ projekt bemutatásával folytatták - kezdésként négy nő kért a közönségtől bíztató tapsot. Az előadás során kicsit beleláthattunk a Fővárosi Önkormányzat eddig működésébe, és hogy hol találták meg Krisztáék azt a kis “pénzügyi rést", ahol ők is részt kérhettek városmegújító pályázatok finanszírozására. A történet kezdete színtiszta küzdelem volt azért a talált, “maradék" 5,3 milliárd Forintért, mely végül egyébként a városrehabilitációs csapat kezébe került. Javaslatuk végül politikai téren is nyert, az említett felfoghatatlan összegre pályázatot írtak ki, melynek 29 nyertese volt - a 200 javaslatból.

A konferencia további négy fiatal női harcost mutatott be. Az ivócsap projekttől Zoletnik Zsófia és Soltész Judit mesélte el nekünk, milyen a tűzoltókkal és a vízművekkel harcolni egy olyan ügyért, ami igazán megéri: ivóvízet nyerni könnyen elérhető helyekről. Egy TDK során felmerült ötletből (miért nincsenek jól működő ivókutak?) kifolyólag olyan projektbe kezdtek, mely most hihetetlen módon megvalósult, ivócsapokat terveztek meg és szereltek fel tűzcsapokra. A négy építész lány nem kis munkával kiderítette, hogy iható víz van a tűzcsapokban, kiharcolta a vízművektől és a tűzoltóságból a használatot, majd saját zsebből legyártották az első mintapéldányt.

Utolsó előadónk Böszörményi-Nagy Gergely, a Design Terminál főigazgatója volt. A konferencia zárásaként egy a kreatív ipar mediációjával foglalkozó szervezetet ismerhettünk meg. A Design Terminál üzleti kompetenciákat fejleszt, foglalkozik a nemzetkközi piac validációjával, végül pedig befektetési mediációval. Támogatásukban összesen 400 vállalkozást segítenek, ebből több mint 5 hazai vállalkozást kijuttatnak nemzetközi szakkiállításokra, több mint 10 vállalkozás mentorprogramban, és 100 vállalkozás konzultációs programban vesz részt. Emellett trade show-kat is rendeznek, ilyen a 3D Printing Days, a Central European Fashion Days, vagy a Brain Bar Budapest.

Az utolsó szakasz pódiumbeszélgetése során Pécsi Erika összefoglalta, milyen sokszínűség jellemezte előadóinkat, milyen küzdelmek árán érik/érték el céljaikat, melyekhez solféle képesség szükséges. Az utolsó etapban elhangzottak tanulsága volt, hogy a kreatív szakma nem magányos tevékenység, nagyon komoly kommunikációs kompetenciák kellenek az érdekek érvényesítéséhez, és természetesen bátorság. Mind a négy előadó-csoport hekker volt, a bürokrácia hekkercsapatai. Böszörményi-Nagy Gergely szerint a bürokráciát termelőképessé kell tenni, hiszen a problémákat soha nem megoldani fogják, hanem továbbbonyolítani, így az számunkra maximum tűrhető lesz, de soha nem tökéletesen működő.

Az előadások végére megváltottuk a világot, megindultak a valós párbeszédek. A konferenciáról kisétálva mindenki tele volt kreatív energiával, ötlettel, tennivágyással - kezdődjön akár már másnap az új élet. Nem baj ha nehéz, nem baj ha nincs pénz, de még az sem érdekes, ha nincs megrendelő - akkor is csinálni kell valamit, mint a Szövetség 39’, vagy tanulni, fejlődni kell a Design Termináltól, vagy talpraállni a csalódás után mint a Hello Wood-osok, vagy Kiss Péter, új dolgokat kitalálni és érvényesíteni magunkat, mint a Freeform Design.

Horváth Réka Lilla