Nyolcvan év után visszakapja eredeti funkcióját Újbuda zsinagógája

Újra zsinagóga lesz az 1936-ban átadott lágymányosi zsinagógából, amely szűk évtizedig szolgálhatta csak eredeti funkcióját. Az utóbbi évtizedeket a TIT irodaházaként töltő épület harmadik emeletén az EMIH alakít ki imahelyet és közösségi tereket. A beruházásról Bor András építész tervezővel beszéltünk, aki megmutatta a terveket is. 

A lágymányosi neológ zsinagógát 1936-ra emelték az újonnan beépülő városrész zsidó közössége számára – két évvel a Feneketlen tónál álló ciszterci templom előtt, de héttel a református és nyolccal az evangélikus után. Felavatása szeptember 13-án igazi népünnepély volt: a több ezer fős tömegben felsőházi tagok, az alpolgármester, a főkapitány helyettes, a zsidó cserkészcsapatok és természetesen Stern Samu udvari tanácsos, a pesti izraelita hitközség és az Országos Izraelita Iroda elnöke, Wertheimer Adolf, a Zsidó Múzeum és az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat elnöke is ott volt. 

Ez volt az utolsó zsinagógaavatás a második világháború előtt Magyarországon. A finom vonalú, enyhén art déco ízű épület Novák Ede és Hámor (Hamburger) István tervei alapján készült el, impozáns belső terébe a Hende Vince festőművész tervezte színes üvegablakokon keresztül áramlott a fény. A 14 méter belmagasságú, támaszmentes templomtér vasbeton gerendarács kazettás mennyezetével, beúszó karzatával, légfűtéses szellőztetésével, travertinnal és vörös márványlapokkal burkolt szentélyével, bibliai motívumokkal díszített színes ólomüveg ablakaival lenyűgöző látványt nyújthatott.

Zsinagógaként azonban csak néhány évig működött; a háború alatt az épületet a németek istállónak, a magyarok raktárnak használták. Bár komolyabb sérülései nem történtek, a háború után gyülekezet nélkül maradt, így végül 1950-ben államosították és átadták a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnak (TIT). Ezt követte a hatvanas évek második felében egy komolyabb átalakítás: a 25x25 méteres osztatlan zsinagógatérbe két vasbeton födémet húztak, oszlopokkal alátámasztva, a külsőt pedig „leborotválták" és kismozaik burkolattal látták el. 

A következő évtizedekben a TIT működtette az épületet, események százait rendezve itt. A rendszerváltást követően azonban a szervezet sorvadásnak indult; a programok ritkultak, az épület fenntartására egyre kevesebb pénz jutott. Eredeti funkciójára ma csupán a fémkerítés menórái emlékeztetnek – már aki észreveszi őket, hiszen a sűrű növényzettől szinte láthatatlanok.

A helyzet azonban most megváltozik, hiszen az épület újra a zsidó közösség otthonává válik – legalábbis egy szinten. Az épület két évvel ezelőtt került a látóterébe – mondta lapunknak Bor András, a jelenlegi átalakítás vezető tervezője. Akkor vette bérbe a legfelső szintet az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH), azzal a szándékkal, hogy ott újra működő zsinagógát nyit. Az Árkád Építész Iroda közreműködésével készült első tervek még arra törekedtek, hogy a belső falakat kibontva, a rabic álfödém eltüntetésével valamelyest visszaállítsák az eredeti térélményt – a korábbinál persze jóval alacsonyabb, de még így is ötméteres belmagassággal. Ez a koncepció az engedélyezési tervig jutott, azután azonban megtorpant. 

Amikor 2019-ben újra lendületet kapott a projekt, az EMIH némileg megváltozott elvárásokat fogalmazott meg a tervező felé: a zsinagógatér mellett közösségi tereket is szerettek volna a szinten. Így az a döntés született, hogy a hatvanas években középen kialakított, köríves kiselőadóból lesz az imahelyszín, ekörül pedig a szükséges további helyiségek: rabbi iroda, játszóterem, tinédzser klub, konyha, étkező és rendezvénytér. A közösség által használt területet a múltbéli állapotához hasonló módon visszaállított Bocskai úti lépcsőházból lehet majd megközelíteni, az eredeti szerint tervezett ajtón át, melynek díszítése a tízparancsolat kezdőbetűit mutatja.

Az új zsinagógatér kör alaprajzú falát két irányban nyitják meg a két oldalfal felé. Ide ugyanis (ahogyan a jelenlegi főbejárat fölötti részre is) visszakerülnek az eredetihez hasonló üvegablakok. Talán ez a munkafázis jelentette a legtöbb utánajárást a tervező számára. Bár a hagyomány úgy tartotta, hogy az eredeti ablakok az Országos Rabbiképző Intézetbe kerültek, ez sajnos nem így van – teljes egészében nyomuk veszett. A jó szerencse azonban Bor Andrást elvezette az egyik eredeti tervező unokájához, Novák Máriához, akinek komoly fotógyűjteménye maradt fenn a korabeli belsőről – persze fekete-fehérben. A Róth Miksa Emlékmúzeum igazgatója, Fényi Tibor segített az üvegablakok lehetséges színeinek meghatározásában. Ekkor még úgy tudták, Kopp Ferenc üvegfestő készítette az eredeti ablakokat – később azonban kiderült, hogy Hende Vince festőművész, Róth Manóval (a híres Róth Miksa ugyancsak tehetséges, de kevésbé ismert testvérével). Az újbóli elkészítés végül Patak Gergely építész-belsőépítész közreműködésével, kortárs technológiával zajlott: ólomüveg helyett nyomtatják és égetik a háromrétegű, hőszigetelt ablakokra az eredeti bibliai szimbolikákat és ornamentikákat.

A zsinagóga és az ahhoz kapcsolódó helyiségek belső kialakításán Tóth Orsolya és Székely Éva belsőépítészek dolgoznak, a közösséggel egyeztetve. A szándék az volt, hogy a szentély valamelyest felidézze az eredetit, travertin jellegű kőfurnér burkolatával, két szélén menórával. A régi állapotra emellett az archív fényképekről készült, nagyméretű nagyítások emlékeztetnek majd. 

A közösség bízik abban, hogy hamarosan megnyílhat a működő zsinagóga. Bor Andrást a hosszabb távú tervekről is megkérdeztük. Sajnos az eredeti téralakítást akkor sem lehet visszaállítani, ha az épület egésze a zsidó közösség kezébe kerülne – a vasbeton belső szintek kibontásával várhatóan az egész épület összeroskadna. A külső rekonstrukcióját viszont az építész lehetségesnek tartja: a jelenlegi elvárásoknak megfelelően dryvit szigeteléssel és fehér vakolattal látná el a homlokzatot, ezzel adná vissza az eredeti plasztikáját, sarok kiszögeléseit, párkányait és nem utolsósorban a díszablakok ötös rendjének teljes magasságát.