Öt épület kerülhet helyi védelem alá Erzsébetvárosban

Egy előterjesztés alapján kerületi építészeti értékvédelmet kaphat többek között egy Hauszmann Alajos által tervezett bérház is az Akácfa utcában. Ebbe a védettségi kategóriába jelenleg összesen három ingatlan tartozik a VII. kerületben. 

Június 15-én dönthet arról az erzsébetvárosi képviselőtestület, hogy öt kerületi épületre vonatkozóan elindulhasson a helyi védelem alá vételre irányuló eljárás. Ahogy a vonatkozó előterjesztésből kiderül, kerületi építészeti értékvédelem alá jelenleg – a városszerkezeten és telekstruktúrán kívül – csupán három ingatlan tartozik: a Nagy Diófa utca 8., valamint a Damjanich utca 17. alatti ház, és utóbbinak az 1. emelet 1. szám alatti lakása. 

A védelemre javasolt épületek listáját egy 2019-ben elkészült tanulmány, szakmai civil szervezetek és szakértők javaslatai alapján állították össze. A kerületi Értéktár Bizottság februári ülésén végül kiválasztották azokat a házakat, amelyek a mostani előterjesztésben is szerepelnek, és amelyekről értékvizsgálat is készült tavasszal (ezt a 2019-es tanulmányhoz hasonlóan Dr. habil. Déry Attila készítette el).  

Akácfa utca 63.   

A neoreneszánsz kétemeletes bérház, az egykori Mendl-ház 1873-ban épült Hauszmann Alajos tervei alapján, a tagozatokat Marhenke Vilmos készítette. Később istállóval és kocsiszínnel bővítették, majd a ´30-as és az ´50-es években is átalakításokat végeztek rajta. Eszmei értéke az értékvizsgálati dokumentáció alapján az "építése korában tipikus alaprajzi és szerkezeti rendszer, arányos tömeg, igényes kialakítású homlokzat, valamint az alkotó személye", jelentősége pedig, hogy a kiegyezés utáni pesti építészet korai, színvonalas, külvárosi bérháza, az építése után következő évtizedre jellemző formákkal.        

Dembinszky utca 44.  

A késői szecessziós jegyeket is mutató egykori Jellinek-ház 1907-ben épült háromemeletes bérházként. Tervezője Fodor Gyula volt, gazdag szobor- és domborműdíszeit Ney Simon szobrászművész készítette, a műlakatosi munkák a Gerő és Győry műhelyben készültek. Eszmei értékei a következők: "építése korában korszerű alaprajzi rendszer és szerkezet, jó arányú épület, egyedi megoldású, igényes kivitelű, szobor- és domborműdíszes homlokzat és belső terek, ma is használható lakások". Jelentőségét az adja, hogy a 20. század eleji nagyvárosi beépítés színvonalas emléke, egyúttal Fodor Gyula lényegében eredeti állapotában magmaradt alkotása.

Ahogy a dokumentumban megjegyzik, az épület két, gyakorlatilag egyforma példányban és egyidőben épült fel a VII. kerületben: a másik ilyen Jellinek-ház a Bezerédi utca 4. alatt áll. Mint hozzáteszik: mérlegelendő e másik épület védelme is.

Hernád utca 22.       

Az egykori Vágó- és Balassa-féle bérház 1910-ben épült. A terveket Löffler Sándor készítette. Eszmei értéke az egyszerű és logikus alaprajzi rendszer, a jó lakások, az építése korában tipikus szerkezet igényes kivitelben, valamint az egyedi homlokzati megoldás. Jelentősége, hogy "az első világháború előtti nagyvárosi beépítés eklektikus felfogást elhagyó, arányos és esztétikus homlokzatú épülete, ami akkor az építészet fejlődésének egy – vélt – lehetséges útját mutatta meg. Az épületen a Magyarországon 1910 körül ismertté vált skandináv – elsősorban finn – építészet megoldásai" jelennek meg.

Kis Diófa utca 3.    

Az egykori Bodányi-féle kétemeletes ikerbérház klasszicizáló-historizáló stílusban épült 1892-ben, tervezője és kivitelezője Schumy István építőmester volt. Több átalakításon is átesett, működött benne pékség, hentesüzlet és húsfeldolgozó üzem is. Eszmei értéke a 19. század első felére jellemző alaprajzi, lakás-kiosztási és – részben – szerkezeti rendszer, "építésének korában már csaknem anakronizmus-számba menő klasszicizáló homlokzattal". Jelentősége, hogy "részletei és arányai egy mára elkopó budapesti építészeti korszak emléke". A javaslat szerint mérlegelendő a teljes homlokzat eredeti tervezett formájában történő visszaállítása.

Síp utca 6.                  

Az egykori Mártonffy-ház szecessziós bérházként épült 1911-12-ben Székely Vilmos tervei alapján. Eszmei értéke az építése korában példamutató alaprajzi rendszer és korszerű szerkezet. Homlokzata tagozatok nélküli és csak minimális vakolatdíszítéssel ellátott, alaprajza nem tipikus, hanem a telek adottságaihoz igazodva igényesebb, mint a kor bérházépítő gyakorlata diktálná – írják róla. Jelentőségét az adja, hogy "az első világháború előtti nagyvárosi beépítés jellemző, de az átlagnál igényesebb eleme. Egy kevéssé ismert tervező színvonalas alkotása – és mint ilyen, alkotója emlékének őrzője."

A házak védettségére vonatkozó előterjesztést nyilvános ülésen tárgyalják majd, a határozat elfogadásához egyszerű szavazattöbbség szükséges.