Patagónia szelleme – Cazú Zegers építészete

Nők az építészetben című sorozatunk legújabb részében a chilei Cazú Zegers munkásságával ismerkedhetünk meg, melynek fontos része a Dél-amerikai táj tisztelete, a természetből való ihletettség, és az ősi hagyomány.

María del Carmen Zegers, vagy ismertebb nevén Cazú Zegers 1958-ban született, Chilében. Építész diplomáját 1984-ben szerezte az Universidad Católica de Valparaíso nevű intézményben. Már tanulmányai megkezdése előtt, 1977-ben tudatosan elkezdte bejárni Latin-Amerikát, hogy kapcsolatot létesíthessen a területtel, és megismerhesse az őslakos kultúrákat. Utazásai eredményeként mélységesen tiszteli a természetet és az ősi amerikai hagyományokat, aminek következtében épületei soha nem „erőltetik rá magukat" a természetre, hanem annak harmonikus részévé válnak. Expresszív, saját szavaival élve „költői" épületeinek mindig fontos része a Dél-amerikai öntudat. Véleménye szerint ugyanis a latin kultúra nem az európai hagyományok továbbélése egy új kontinensen, és nem is kizárólag az őslakosok hagyományaiból áll, hanem ezek összeolvadásával válik egy latin identitássá, mely a kontinensen belül ugyan igen sokféle, mégis mentalitásában és önkifejezésében hasonló. Cazú Zegers új formákat, új építészeti nyelvezetet keres, hogy ezt az identitás kifejezze. Szerinte „Dél-Amerikának a táj olyan, mint Európának az épített örökség", ezért munkáin egyre jobban megfigyelhető a tájba való illeszkedés.

Ennek egyik módszere a természetes anyagok használata, melyekkel vernakuláris stílust lehet elérni. A Lago Ranco közelében található, 1992-ben emelt Casa Cala szinte teljes egészében fából épült. A Cazú Zegers diplomamunkáján alapuló ház a hagyományos tóparti kunyhó vagy nyaraló ötletét fejleszti tovább. A környék legmagasabb dombtetőjén helyezkedik el, tehát pozíciójából adódóan akár feltűnő is lehetne, mégis szerényen megbújik a körülötte álló fák között. A belső teret is egyértelműen a fa uralja, mely nem csak a padlót, de a falakat is borítja, meleg hangulatot árasztva. A tér leglátványosabb eleme a korlát nélküli csigalépcső, ám még ez sem tudja elterelni a figyelmet a nagyméretű ablakokon és a tó felé nyíló tornácon keresztül megfigyelhető panorámáról.

Bár az építész híresen jól bánik a fával, és épületei gyakran a patagóniai táj hangulatát juttatják eszünkbe, korai műveire gyakran a betonnal való kísérletezés jellemző. Jól példázza ezt a Lo Barnechea nevű, elegáns településen található Condominio Golf de Manquehue, mely 1994-ben épült. A brutalista építészet hatását mutató luxustársasház egy hatalmas birtokon épült fel, egy golf club részeként. A területen korábban egy trappista szerzetesek által lakott kolostor állt, melyre utalást kívánt tenni az építész. Az alapvetően szögletes formák uralta, ám íves alaprajzra szerkesztett, hosszan elnyúló épületnek valóban van egyfajta szakrális hangulata, a visszafogott stílusú, íves folyosók nagyon keskeny, függőleges ablakaik által egy kolostor tereire, kerengőjére emlékeztetnek. Ennél az épületnél azonban Isten tisztelete helyett a tájban való gyönyörködés játsza a főszerepet, mely szintén felfogható vallásos kontemplációként, és melyre a nagyméretű ablakok és a panoráma felé fordított teraszok kiváló lehetőséget adnak.

Szintén a beton uralja a 2003-ban épült Capilla del Espíritu Santo, vagyis a Szentlélek-kápolna épületét, mely Puente Alto településen található. Az épület tervezése során Cazú Zegers szorosan együttműködött a San Geronimo-negyed közösségével, hogy megtudja, mire is van szükségük valójában. A környéken nem találhatók közösségi terek, kulturális intézmények, ezért a templomnak a lakók spirituális igényein felül a közösségi tér szerepének is meg kell felelnie. A leginkább csigaalakúnak mondható tér látszóbeton falainak és színes ólomüveg ablakainak köszönhetően transzcendentális, nem evilági hangulatot áraszt, melyet a többszörösen hajlított, légies beton héjszerkezetek felerősítenek. Az épületen belül azonban széles folyosók, tágas terek találhatók, melyek beszélgető- és gyülekezőhelyként szolgálnak, lehetőséget adva a helyieknek a közösségépítésre.

Cazú Zegers természetbe simuló épületeinek legjobb példája az Hotel Tierra Patagonia, mely egyben leghíresebb alkotása is. Az épület a Parque Nacional Torres del Paine, Chile leglátogatottabb nemzeti parkjának területén áll, a türkizkék Lago Sarmiento partján. A patagóniai fennsík legnagyobb látványossága a Torres del Paine jellegzetes sziluettje, mely az építész véleménye szerint mindennel szemben elsőbbséget kell, hogy élvezzen. Ezért az általa tervezett szálloda horizontálisan terül el a tájban, színeinek köszönhetően alig észrevehető. Formája a szélmarta sziklákéra emlékeztet, melyek meghatározzák Patagónia látképét. A környéken nem ritkák a dinoszaurusz maradványok sem, az építész saját bevallása szerint a tóparton talált fosszíliák alakja is a szeme előtt lebegett a tervezés során. Az épület belsejében nem meglepő módon ismét sok fával találkozhatunk, a leglátványosabb elem azonban – csak úgy, mint a Casa Cala esetében – a nagyszerű kilátás.

A 2014-ben épült, Lo Barnechea területén álló Casa Esmeralda, vagyis „smaragd ház" hasonló stílusú, mint az imént ismertetett szálloda. A különböző szögben elhelyezett pillérekre állított, elforgatott négyzetek által meghatározott ház egy buja, zöld belső udvar köré rendeződik, melyet fentről egy szögletes, opeionra emlékeztető nyílás világít meg. Az épület természetes hangulatú fa homlokzatainak, a ház alá bekúszó smaragdszín növényzetnek, és nagyméretű ablakainak köszönhetően kitűnik a környező robosztus betonházak sorából. Az elegáns, szellős belsőterek mind a középső kertre, mind a környező, lenyűgöző tájra nagy üvegfelületekkel nyílnak.

Cazú Zegers szakmai körökben legtöbbet dicsért munkája a Lago Ranco közelében található Casa LLU, mely 2018-ban épült. A négy generáció számára épült családi házon a fa mellett egy másik anyag is nagy szerephez jut: a homlokzatokat és a tetőt rozsdás hatású fém borítja. Mivel a Región de Los Ríos tartomány igen esős, a fém használata indokolt, vöröses színe által azonban kiválóan illeszkedik a környező tájba. A külső kialakítást ismét a helyi tradicionális építészet ihlette, az épületen a favágókunyhók elemei köszönnek vissza. Az acélpillérekre állított ház – mivel az egyik családtag mozgássérült – egyetlen lakószinttel rendelkezik, melyhez rámpa vezet fel. Az épület alatt pedig nagyméretű terasz és kültéri konyha biztosítja a természet közelségét. A lakótér központi eleme a nagyméretű nappali, melytől a hálószobák jól szeparáltak: bejáratuk rejtett ajtók segítségével nyílik, ezzel a trükkel pedig nemcsak az intim hangulat, de a falakat burkoló fafelület folytonos látványa is megoldott. A nappalit és a hálószobákat erkélyek egészítik ki, melyek erősen beugranak a fal síkjába, aminek köszönhetően védettek a gyakori esőtől, és bármilyen időben használhatók. Mint Cazú Zegers más házainak, ennek az épületnek is fontos eleme a panoráma, mely meghatározza a belső terek képét és hangulatát.

Láthatjuk, hogy az építész valóban tiszteli a természet, és olyan épületek tervez, melyek nem hivalkodók, nem akarnak kitűnni a környezetükből, hanem belesimulnak abba. Az amerikai őslakos kultúrák tisztelete pedig nem historizáló elemek használatában, ősi struktúrák másolásában nyilvánul meg építészetében, hanem tradicionális anyagok és természetes formák alkalmazásában, melyeket tökéletesen tud ötvözni a kortárs tervezés vívmányaival.

Paár Eszter Szilvia

Az építésznőkkel kapcsolatos cikkek megjelenését az Építészfórumon az NKA támogatja.